Utolso hangos dal

Hat ez is eljott. Az utolso nap Berkeleyben, az utolso tanc az Eszterlancosoknal. Tegnap vettem egy uveg tequilat, ami a legjobban hasonlit a palinkara, es elvittem a tancra. Mindig jol ereztem magam, de most felelossegtudat es kuldetestudat nelkul egyszeruen jol akartam magam erezni. Es ma mindenki ram figyelt, es annyra elkenyeztettek, hogy repdestem. Tancoltam Vikivel, aki konok, asszonyos, erzeki, Dianaval, aki kemeny es edesanyas, cserkeszparancsnok, tancoltam Borival, akirol kiderult, hogy meg csak 18 eves sincs, hanem csak 15, de a tartasossaga, gerincessege eppen emiatt meg ertekesebb es az eszessege meg tundoklobb. Tancoltam Ancsaval, aki a romantikus noiesseg archetipusa. Tancoltam Orsival Bori hugaval, akire rendesen ugy kell vigyazni, mint egy torekeny kismadarra. Tancoltam Agival, aki hatarozott es ontorvenyu.

Az elejen botoltunk, a tanitasom osszeszedettsege feledheto volt. Viszont eltancoltak nekem, nekunk a mezosegi koreografiat. Neztem az arcukat, a tiszta tekintetuket, fenylo szep arcukat, es belul sirtam es nevettem. Minden magyar lany az eget hozta le. Minden magyar asszony, a terem szelerol a lelke melyerol enekelt. A tancolo ferfiak, egy 65 eves perui-amerikai forma, tavoli magyar osokkel, es egy 60 eves kinai ferfi mindenfele ver szerinti magyar vonatkozas nelkul csak tancoltak, komoly tisztelettel es tisztesseggel az arcukon. Elallt a lelegzetem. Megallt a kezemben a tequila. Csak sirtam es nevettem belul, rajongtam ertuk, halas voltam Nekik, imadtam oket a magam csendes es a vilagert meg nem mozdulo modjan. Olyan jo volt veluk lenni!

Az utolso tancot Vikivel tancoltam. Sokat gondolkoztam, hogy majd kivel tancolok, es legtobbszor Ancsara es Borira gondoltam. De ez igen kuonleges volt, nekem legalabbis. Addigra mar nemigen voltam jozan, az ital jo harmadat en ittam meg. De ferfi voltam mellette, a vilag tengelye es o mellettem ott es akkor a vilag ekessege volt, NO volt. Amirol a tanc szol.  Amitol a lelek rezdul. Hiaba hibaztam, csak nevetett. Hallottam mar, hogy a magyar neptanc macsoista. Aki ezt mondta, ostoba volt. A vilagban mindennek megvan a helye, mindenkinek, a ferfinak is, a nonek is. Nem olyan ertelemben, hogy a konyhapultot tamasztva, vagy a mosogato mellett. Mennyire szepseges egyseget alkot egy osszillo ferfi es egy no!
Milyen egyedi, csodalatos, kiveteles, es megis milyen termeszetes es magatol ertetodo. A magyar neptancban nem rangatja a ferfi a not, nem terelgeti - REPITI, hagyja kibontkozni, szarnyalni, tundokolni. Es o maga is furdozik a NO SZEPSEGEBEN, BAJABAN! A no pedig feloldodik a ferfi erejeben, nem vesziti el onmagat, hanem egyek lesznek, ket kulonbozo elemi minoseg tokeletes harmoniaban egybeolvadva. Nagyon sokat koszonhetek ennek a csoportnak. Lehet, hogy koszorultem kicsit a nyelvemet, de nem rajtuk, hanem az itteni vilagon, amiben elnek, ahogy elni lehet. Szerettem veluk lenni, mert a professzionalis, elettelen, droid eletben ok voltak az elet, az emberseg, a visszatero lelkiseg. Hetrol hetre. Minden nap hosszasan, jocskan ejszakaba nyuloan dolgoztam. Kiveve pentekente, mert akkor ott kellett lennem, Veluk.

A szunetben enekeltem nekik, az osszes pajzan dalt, amit ismertem. Az osszes tiltolistasat, amit ezerszer enekeltunk mar hamiskas, csillogo szemekkel. Nekik is csillogott a szemuk. Volt, aki pirult is melle...

San Francisco

Ez volt az utolso hetvegem itt. Es az utolso elotti tanc penteken. Ez egy kulonleges tanc volt, es nem csak azert, mert fel oran keresztul botforgatast mutogattam a fiuknak, hanem azert is, mert a tanc hivatalos vegenel egy spontan mezosegi szabadtancba kezdtunk. Ancsaval tancoltam. O a legregebbi tancosok egyike a mostani csoportban, ha Bori a legtartasosabb, akkor Ancsa a legodaadobban, legerzekibben tancolo. Annyira jo volt, szavakkal leirni nem tudom. Kozben megy a Felszallott a Pava musor, amiben Csaba bacsiekert es az Ordogbordaert drukkolok, es amikor itt tancolok, kicsit veluk is vagyok. Azzal a kulonbseggel, hogy ok tudnak tancolni. Az en stilusom elegge faragatlan, es nyers, meg akkor is, ha azt tekintem, hogy kezdo vagyok. Ugy csinalom ezt is, mint a sielest, vagy a lovaglast, eleitne vegtelenul szerencsetlenkedtem, es amikor mar egy kicsit is ment, akkor gyorsan akartam csinalni, sebesen forogva, vadul. Ebben tudom kitombolni magam, es forr a verem, mert jo tancosok segitenek vegig es egy kicsit azt hiszem, hogy en is jol tudok tancolni.

Szombaton ossze-vissza koszaltam, nagyjabol celtalanul. Egy ponton betevedtem egy eleg rossz kornyekre, amirol Janos tegnap meg is mondta, hogy az nem az igazi. En is eszrevettem osztonosen, amikor a bohem muvesznegyedbol attevelyegtem felalomban, gondolataimba merulve a gettoba. Az osztoneim annyira mukodtek azert, hogy minden kulonosebb inzultus nelkul egyszer csak a bicskam atvandorolt a zsebembe, es a telefonom a taskam melyere. Nyilvan semmi nem tortent, de amikor megint visszajutottam a Market streetre, s onnan meg a Union Square-re, azert megtalaltam a lelki bekem. Bubba es Gump shrimpezohelyen kotottem ki, mintegy veletlenul.

Vasarnap Viraggal, Janossal es Janos egy baratjaval mentunk Virag munkahelyere a termeszettudomanyi muzeumba. Ez muzeum es akvarium egyben, nagyon jo volt. Hihetetlenul elveztem, es szinte eszre sem vettem, eltelt a nap. Volt 2 remek kiallitas a foldrengesekrol, az egyik egy gombfeluletre vetitett panoramafilm, a masik egy shake house, ahol egy viktorianus haz modelljenek a belsejebol lehet "vegigelvezni" egy kozepes foldrengest. Kozben neha azon gondolkodtam, hogy ellopom a Nagyobbik Ordogbordat Tompapaektol, a honom ala csapom, es elviszem vagy a Camponaba capat nezni, vagy a Termeszettudomanyi Muzeumba Pesten, oroszlant. Nem tudom, erdekelne-e. Neztem a gyerekeket, a 3-5 eves forma gyerekek fele hisztizett, a felet nem lehetett levakarni az amazonasi halakrol es szinpompas bekakrol. Orultem, hogy ott lehettem, mert egy csomo jo bemutato volt, es hianyzott volna a kaliforniai tudomanyba valo betekintes. Este meg a Szarnyas Fejvadaszt neztuk Janosekkal, ami szinten remek volt, vegre vegig lattam, viszonylag jozanon.

Ma meg a fonokom fonokevel volt egy nagyon kellemes beszelgetesem cajun etel mellett (luisianai francia-kreol konyha, igen remek, fuszeres-szoszos-rakos/halas es a grill is fuszeres).

Most mosok - itt utoljara.

Vezetesi orak kezdoknek es haladoknak

Azt elfelejtettem emliteni, de miota megjott az esos ido, a San Pablo helyett ejszaka is a bicikli uton jovok haza. Az itteni soforokre az eso olyan hatassal van, mint nalunk az elso ho a mieinkre - elfelejtenek vezetni. Teljesen. Arra a kezdetektol kezdve figyelnem kellett, hogy noha altalanossagban figyelnek a biciklisekre es a gyalogosokra (mert draga a pereskedes es a biztositas). A ket savos uton valo atkeleskor nem lehet arra szamitani, hogy ha az egyik savban meno jovialis tejkereskedo megallt, akkor a szomszed savban RAM-mel kozlekedo halos baseballsapkas harcsabajusz is egyaltalan lassitani fog.

A mult penteken kisse feleslegesen ruccantam le Haywardba, mert a tancterem beazott, es nem volt tanc. Setalgattam a zuhogo esoben, vissza a BART fele. Allok az egyik utcasarkon, a jardak szele becsuletesen lelapositva, hogy a kerekes szekesek jol tudjanak kozlekedni. Igen am, de egyszer csak hatra nezek, es azt latom, hogy egy uriember nagyjabol 60-nal, lassitas nelkul, de keresztbeallo kerekkel csuszva kozeledik a szelso savban, eleg billego palyan ahhoz, hogy ne lehessen egyertelmuen latni, feljon-e mellem a jardara vagy nem. Hat serenyen felreugrottam, es kozben meglehetosen kendozetlenul felvetettem, az edesanyja vajon nem kereste-e ketes megbecsultsegu kenyeret uzletszeru oromszerzessel valaha.

A masodik autora mar jobban figyeltem, ugyanabban a hosszu pirosban allva, zuhogo esoben. Toyota Tacoma volt, meno negykerekmeghajtasu kocsi is lehetne kinezete alapjan, de ugy nez ki, ezzel is meg lehet csuszni, abszurd modon ugyanugy keresztbe allo kerekkel csuszott a sarok fele. Ezuttal behuzodtam a haz sarka moge, es nagyon remenykedtem benne, hogy ha filozofiai paradoxikus ponttal talalkozom, az semmikeppen sem a mindent attoro golyo/auto, hanem az attorhetetlen fallal talalkozom. Es a jo oldalan vagyok.
Vegul o sem jott fel a jardara, az elso sem, nekem meg vegre feher lett az atkeles jelzo es atmehettem a tulpartra. Ha nem omlott volna az eso, lehet, hogy valami roppalyatol jelentosen kulon allo helyrol neztem volna a musort.

Igy aztan csak azon gondolkoztam, hogy ha veletlenul a ledonthetetlen fal es a mindent attoro golyo egyszerre lett volna ott, a maguk mindenen felulallo erejevel, es en is ott lettem volna, veges szemelyemben, mi tortent volna velem? Micsoda erok ebredhetnek? Megvaltozik minden, eltunnek a torvenyek, mert mindket test a torvenyeken felett all. Az biztos, hogy az en valosagom megszunik, mert en veges vagyok a ket masik test pedig nem merheto veges eszkozokkel, szabalyokkal. A veges leny ilyenkor megsemmisul? Vagy kepes belelatni a vegtelenbe egy pillanatra - ami egy elet hossza, valos idoben merve...

Magyar. Paraszt. Romantika

Hirtelen nagyon esemenydus lett az utolso 3 napom, es ezen elmenyek miatt, a Zsellerek cimu konyv miatt, es nem kulonben amiatt, mert ma egesz nap ezen tudtam morfondirozni, szeretnek errol irni.

Nagyon szeretek az Eszterlancosokhoz jarni, gyakorlatilag ok voltak az elso es majdnem egyetlen tarsasagom idekint. Itt termeszetesen sem a Zolival valo jo beszelgeteseimet, sem M ittletet es a kozos bringazasokat, lelekkionteseket, sem a ket amerikai kollegam meghivasat, sem pedig az orosz kollegaim baratsagos es batorito hozzaallasat nem akarom es nem is fogom elfelejteni. De osszessegeben meglehetosen maganyos voltam ebben a lassan lejaro 3,5 honapban.

Az Eszterlancba valo heti rendszeressegu eljaras az o tarsasaguk, az o figyelmesseguk es a tanc lelekre hato kiemelt pozitiv hatasa azonban meghatarozo volt. Ok valodi kozosseg, amely egyfelol a magyar kulturan alapszik, masfelol meglehetosen es karakteresen multikulturalis.
Tegnap volt az evzaro karacsonyi rendezvenyuk, amire meghivtak es a zuhogo eso es 1 ora rossz kornyeken valo tomegkozlekedes ellenere elmentem. Itt aztan talalkozhattam veluk, az itteni csaladjukkal es alaposabban elbeszelgethettem veluk. A tanc-csoport mostani vezetoje, Viki az angol nyelvu beszedeben ki is emelte, hogy buszke arra, hogy a csoporthoz valo tartozasnak nem alapkovetelmenye a magyar szuletes/szarmazas es a magyar anyanyelv. Ahogy azt mondtam is, a kepzesek jobbara angolul folytak a fiuk oldalan jelentos mas anyanyelvu tancosok jelenlete miatt. A csoport 1977 ota all fenn es adja a Bay Area magyar kozossegenek az otthonos, csaladias bazist. Sot, van olyan lengyel fiu, aki annyira szereti a csoportot, hogy idejeben megszorulva inkabb lemondott a lengyel neptanc csoportba jarasrol, csakhogy itt tancolhasson. Tisztelettel bannak a magyar kulturaval, a magyar tanccal, tanulnak nepdalokat, egy szep es egzotikus tudas ez nekik.

Olyan, mint nekem a sziklamaszas. Nagyon szeretem, nagyon erdekel, de alapvetoen mukodik az eletem maszas nelkul is.

Azert van egy-ket furcsasag, ami megragadta a figyelmem, es nem hagy nyugodni. Az elso fokeppen az, hogy a lanyok ferjei meg akkor is elvetve jarnak tancolni, ha magyarok. De sokuknak amerikai, vagy eppen indiai ferje van. Van olyan tancos, akinek a nagyszulei voltak magyarok, nem tud mar egy szot sem magyarul, de azert lelkesen jar tancolni, kackiasra podri a bajuszat, es erteket ad hozza a kozosseghez. Alapvetoen sokan masodik generacios magyarok itt, vagy kint szulettek, vagy kicsi gyerek korukban jottek ki. Az egyik lany, nagyon jol beszel magyarul, mondta, hogy neki Magyarorszag igazabol nem otthon, nem haza, o az idejebe olyan prioritassal osztja be a Magyarorszagra valo hazaterest, mint mondjuk a Thaifoldre vagy Japanba menest. Egy masik lany tanarkent dolgozik itt, kicsi gyerkocoket tanit, es ez meg is latszik a magatartasan: jatekos es nagyon turelmes, az egyik legbajosabb tanitom itt a csoportban a lanyok kozul. Tegnap szoba kerult a gyurum, a Hunyadis. Alapvetoen nem volt tisztaban Hunyadi Janos szemelyevel, es Matyas kiralyeval is csak egy mondat erejeig. Nagyon erdeklodve hallgatta vegig szavalatomat Matyasrol, Hunyadi Janosrol, a 2+2 magyar "szent kiralyrol", akik kozul Istvant ismerte is, es azonnal elujsagolta a parjanak, egy magas, nagyon jokepu fiunak. Mind a ketten akcentussal beszelik a magyart. Mind a ketten 12 eve tancolnak, es viszik tovabb a langot, a parazsat, hogy adhassanak belole mindenkinek, a husmagyar, vermagyar Gyuszkonak is, ma. Nehogy azt olvassatok ki ebbol, hogy ekezem oket, mert ez alljon tolem a leheto legtavolabb. Minden tiszteletem az ovek, mert ok meg masodik generacioban is tartjak a magyarsagukat, kapaszkodnak bele. Van ra egy kis esely, hogy meg a gyerekeik is magyarnak fogjak magukat vallani. 3 generacio. Ez az amerikai melting potban kiemelkedo, vannak mas szarmazasu kollegaim, akiknek a gyerekei mar a masodik generacioban tehernek erzik a nem-amerikai szarmazasukat. A szinesborueknel, kinaiaknal, indiaiaknal, akik jo ideje itt elnek, nem tudom mi a helyzet. Foleg az indiaiaknal, akik jobbara elso generaciosok. Feherkent meg a multikulti amerikaban is konnyebb asszimilalodni, mert nem latszik, hogy nem amerikaban szulettel, vagy az apad nem ott szuletett. Amerika elfogado, asszimilal, amerika amerikaiva tesz.

Van egy lany, Bori, akit meg a tobbieknel is jobban szeretek. Egy igazi jolelku, nagyszivu naiva, 18 eves vilagmegvalto hos, ismerek ilyet otthon is nehanyat, szerencsemre. Bori kint szuletett, de a csalad miatt, a magyar cserkeszet miatt, a gyakori hazajaras miatt szinte tokeletesen, akcentus nelkul, es jobbara gazdag szokinccsel beszeli az ekes nyelvunket. Azt mondta, hogy o akar tenni a magyarsagert, es ezert gondolkodik azon, hogy hazajojjon Magyarorszagra egyetemre es aztan elni. A papaja magasan kepzett ember, aki a szellemi munkajabol el.
Tegnap beszelgettunk Borival a terverol, ami nem is terv, hanem inkabb vagyalom. Mivel nagyon kedvelem, egy kicsit bantot mondtam neki, szandekosan, hogy elgondolkodjon. Azt mondtam, hogy nagyon gondolja at, mit akar, mi a terve, mert egy AMERIKAI lanynak nehez lesz Magyarorszagon. Magyarorszagon nehezebb az elet, mint Amerikaban, es ha nem jol valaszt, akkor konnyen elronthatja az eletet. Szandekosan fogalmaztam igy, noha tisztelem, szeretem. Es azert mert feltem. Berkeleyben el, a vilag egyik legjobb egyetemenek varosaban, ahova az intellektusa miatt siman fel fogjak venni, es meg azt is el tudom kepzelni, hogy osztondijjal tud majd enyhiteni a fizetos egyetem sulyan. Magyarorszagon is jo egyetemek vannak, de vilagviszonylatban, es meg magyarorszagi viszonylatban is egy Berkeley, egy Stanford, egy CalTech, ne adj Isten egy MIT vagy Harward diploma sokszorosan tobbet er, mint egy BME vagy ELTE, az oneletrajzban. Ez nem azt jelenti, hogy rosszabb mernoknek hiszem magam barkinel itt, ez azt jelenti, hogy pontosan tisztaban vagyok vele, mit gondol a piac a diplomamrol es mire taksalja. Penzben.
Azt is hozzatettem, hogy Amerikaban is tud az ember jo eletet elni, es el is ronthatja az eletet. Magyarorszagon is igy van.

Azt nem tettem hozza, pedig tehettem volna, hogy persze titkon repesne a lelkem, ha a nagyszeru vallalasat latnam megvalosulni, amikor mesebe illoen a kivandorlo, lehetodeget kereso, muszaki kutatasban ervenyesulni akaro csalad gyermeket visszaterni, es felgyujtott todasat, kulturalis tokejet a magyarsag ugyenek kozvetlen elorevitelere forditana. Meg egy ember, egy langra lobbant lelek abban az egyre szukulo tuzkorben, akik vilagossagot akarnak gyujtani az ejszakaban. "A sotetseget nem lehet karddal kettevegni, ahhoz gyertyat kell gyujtani". Es orizni kell a langot.

Viszont azt sem szeretnem, ha a langolo lelket, az ovet vagy mas naivaet a magyar mocsar-valosag rovid uton a buzos posvanyba fojtana, es lelekemeles helyett a tehetsege a kezdeti kudarcok es egzisztencialis atallas miatt beszorulna arra a vaganyra, amikor az onfenntartas az egyetlen cel, az egyetlen torekves, ami mellett nincs ido a szellem, a lelek, a magyarsag dolgara, hanem csak a lelekorlo mokuskerek marad, a minden este uveges szemmel agyba doles, es az egzisztencialis onigazolas. Mert akkor o elveszik a magyarsag ugyenek, megkeseredik, es megtagadja meg azt is, amit eddig csinalt, amiben eddig hitt, mert a kozelet-egzisztencia posvanyat akarva-akaratlan ossze fogja keverni a magyar kulturaval. A posvanyban meg mindig allo, dus selyemfuvu, illatos-viragos, bokros ligetekkel, ami eletado, ami termeszetes, ami befogado, ami Isten rendelese szerint valo.

Miert istenitem a paraszti kulturat? Miben jobb a paraszt, mint a varosi? Es hol van a paraszti kultura ma? Ez nem mostani kerdes, nem most kezdett el a kerdes belefeszulni a magyar eletbe, de egyre romlik a helyzet. A paraszti kultura  nem egyenlo a videki elettel. Ma a videk - varos. Ugyanugy Budapest kiterjesztett keruletei, mint a 12. vagy a 2., csak eppen Szegednek, Szolnoknak, Kecskemetnek, vagy eppen Herendnek, Kocsnak hivjak. Most lehet megsertodni es velem tobbet szoba nem allni. De azert egy kicsit olvassatok meg tovabb, mielott maglyara vettek vagy megkoveztek.

A paraszti erkolcsisegnek resze a temeszettel valo harmonikus egyuttlet es az Isten keresese, szakralitas. Miert? Mert az a paraszt, aki gazdalkodik, aki a ket keze munkajabol probal megelni. Aki gazdalkodik, arra hatassal van az idojaras, a rovarok, a fertozesek, a vizjaras, mind olyan tenyezo, ami emberen folul all - noha ugy nez ki, a 7 milliard ember egyuttes labnyoma mar elegendoen nagy ahhoz, hogy ezeket dontoen befolyasolja, rontsa. Nepi bolcsessege nem semmibol jovo, misztikus tudas, annak a felismerese, hogy ha nem kepes egyutt elni a kozvetlen kornyezetevel, ha nem kepes metekletes es odafigyelo lenni, akkor hamar az ehkoppot fogja nyelni, mert nem lesz meg ennivaloja sem, nemhogy ruhaja, futeni valoja, haza. Nemhogy luxuscikkei. A parasztsaghoz hozzatartozik a szegenyseg szelen eles. Nem az ehezes, de a dozsolestol levo tavolsag. Mert a dozsolo jolet figyelmetlenne, es mohova teszi az embert. A paraszti elethez hozzatartozik az apro oromok felismerese, mert nem ontja bosegesen a szorakozast a kornyezetuk, a lehetosegeik. A paraszti elet onszabalyozo is, mert ha nem tudja eltartani a taj a nepet, akkor jon az egykezes, vagy jon az ehezes, a fold nelkuliseg.

Emiatt is KELL, hogy a paraszt ember minden motivumaban, minden mesejeben, minden eszkozeben a tudast es a bolcsesseget adja tovabb, neha tudtatosan, de gyakran csak kevesek altal felismerve, de mindenki altal osztonosen tovabbadva a tudast, mert ez mind kell a tuleleshez, kell az elethez.

A videki nagybirtok, szovetkezet, monokulturas muvelesi egysegek - nem parasztsag. Videken van, de egy nagyon nyilt es kizarolag profitkozpontu ipari kornyezet termelesi aga, ami raadasul nem is hozza olyan hatekonyan a penzt, mint a szolgaltatoipar. Ezert ha valaki nem bolcs, nem ugyes, a gazdalkodassal tobbet art, mintha hagyna az egeszet a fenebe. Mert nehezen megterulo. Mert draga hobbi.

A videken szamitogep elott gornyedo, autot szerelo, markolozo ember nem paraszt, hanem egy rosszabb lehetosegrendszer kozepen elo varosi ember, varosi almokkal, varosi viselkedessel, varosi kulturaval. Amig az amazon kindle-ert es a Volkswagen Passatert, az LCD teveert es az okostelefonert ugyanabban a sorban allunk, nem parasztabb, mint en.

Mint ahogy a varosi turista sem a termeszet gyermeke, meg ha szaz vihart is el tul satorban, es ha 52 hetvegebol 40-en az erdot jarja - es azt mar mekkora "turaarcnak" tartjak! A turazo a sajat elvesztett termeszetes kozeget keresi, sebzett lelkenek irjat, de nem resze annak a termeszetes kozegnek, csak - jo esetben - nem romboloja.

A paraszti elet a folddel, faval, allatokkal valo allando, napi szintu munkat jelenti, erkolcsiseget is ez alakitja ki. Az, ha valaki tud lovakkal, kutyakkal, faval foglalkozni neha, szep torekves, es nagyon nagyon fontos, de az meg korant sem paraszti kultura. De meg csak termeszetkozeliseg. Az egy lepes nem is a termeszetesseg fele, hanem a brutalisan technokratizalt, embertelen piacgazdasagtol tavolodva.

Nem szeretnem a szekelyeket misztifikalni, annak ellenere, hogy teny, hogy ok jobban megoriztek a magyarsagukat, mint a medence aljan elo magyarok. A parasztsagukat is, tartalmi ertelemben, noha a szekely az nem paraszt, hanem szekely, de ebbe ne menjunk bele. Es ok sokkal kozelebb elnek hozza a mai napig. A szegenyseguben rejtezik a gazdagsaguk. Egyelore. Es a hirtelen valtozas naluk meg dramaibb lehet, ha nincsenek esznel.

En teljesen varosi ember vagyok, informatikus, budapesti, nem tudok lovagolni, egy kicsi lakasban lakom, meg kutyam sincs. Az elo karacsonyfaim eddig mind elhaltak. Az ultetett faim azert jobban megvannak, halat adok a Joistennek, hogy engedett nekem lehetoseget kapni erdo reszletet telepiteni, gymolcsfakat ultetni. De tobbet nem tettem eddig. Barantas vagyok, a magyar tortenelmi es harci testkultura erdekel, csinalom is. Amit teszek, annak annyi a szerepe, hogy mozgasban tart, segit elmelyedni a tortenelem alaposabb megismereseben es - talan - sikerul fiatalok, gyerekek figyelmet felhivnom ennek a szuksegessegere. Segit a magyar kulturahoz kozelednem, mert olyan embereket ismerhetek meg, akik tudnak tancolni, zenelni, ismerik a magyar nepi mese es mondavilagot, a nepviseleteket, nepszokasokat. En pedig a jelenletemmel es szemelyisegemmel probalok masokat oszonozni arra, hogy ok is imserkedjenek meg mindezzel. Minden felgyujtott tudasommal a temaban dramaian csak a felso reteg tetejet kapargatom.

Mi a magyar kultura? Nekem a paraszti kultura, a magyar tortenelem es a termeszettel valo egyutteles alapveto harmasa, es minden, ami erre epul, muveszet, eletmod, ruhazkodas. Nekem az a celom, hogy az alapveto harmas minel tobb elemet ismerjem, es be tudjam illeszteni az eletembe, mert akkor es csak akkor fogom tudni azt ertekelni a magam szamara, es hitelesen tovabbadni masnak, a sajat gyermekemnek, vagy masok gyerekenek, ha van rola valos elmenyem, es nem csak elmeletem.

Nagyon fontos pont, hogy az ember mit tesz, annak mi a hatasa, es amit tesz, az hogyan illeszkedik be az eletebe. Ugyanis ha nem resze az ember eletenek valami, akkor a rola valo fennkolt ertekezes, noplane aggressziv erveles durva es rosszizu demagogiava fajul. Ha nem az elet resze, akkor hamar szembekerul az egziszteniaval, mert csak egy draga hobbi, parasztkodas, magyarkodas, barantaskodas.
Elkepeszto keseruseggel es fajdalommal hallgatom, olvasom, latom, ahogy a magyar kultura kincseit egyes politikai es tarsadalmi csoportok, mint vedendo erdot letermelik, es tekozlo modon nagy langu maglyara vetik, aminek a fenyeben tetszelegni mereszelnek. Ha valakivel talalkozok, aki nagyon magyar, nagyon paraszt, nagyon barantas, regebben magamban, mostansag egyre nyiltabban felteszem a kerdest: miben rejlik a Te magyarsagod? Hogyan eled a paraszti eleted? Mit reklamozol, mit sugallsz, milyen celt akarsz elerni a barantassagoddal? En egyre jobban tudom, mit tudok, mit nem tudok, mit teszek, es probalom szem elott tartani a celom. A celom elerese kozben nekem nincs energiam utalkozni, nincs kedvem mudolgokat csinalni, nincs kedvem fecserelni az idomet, mert tudom, hogy mennyire keves az idom, es tudom, hogy mennyire keves a tudasom. Es gyarapitani akarom. A meddo, lelek vagy zaszlolobogtato csinnadrattabol nekem meglehetosen elegem van, csinalni sem akarom, nezni sem akarom. Ebben a tekintetben olyan akarok lenni, mint az erdo faja, minel melyebbre ereszteni a gyokereim, hogy arnyekot adjak annak, aki arra jar.
En arra akarok buszke lenni, amim van, amink van nekunk magyaroknak, nem akarom mericskelni, nem akarom a masiket megszolni, mert nincsen ra indittatasom se, idom se.

Harom generacio idegen kozegben, es az idegen kozeg nem csak Amerikaban van am, Pesten is, Kecskemeten is, nem paraszti kozegben. Ezert folyik a verseny, ezert folyik a kuzdelem, az igazi langok ezert gyulnak, hogy megmaradjon, hogy tovabb eljen.

En valahogy ugy szeretnem a sajat es szervezett cselekveseimet megelni, ahogy a balanbanyai Botorka Fesztival zajlik, nem patoszosan, de katartikusan, nem melldongetve, hanem egymas szivet  a keblunkre olelve. Ebben a pillanatban nem latok annal ertelmesebb, es fenntarthatobb szervezkedest. Csinalja minden csoport a maga dolgat, es aztan ami orom, virag termett, azt osszehordjak es odaadjak egymasnak, kenyszer, kikenyszerites, keseruseg nelkul. Es van foganatja, mert sok fiatal jut elobbre, a kulturajaban melyebbre, gyulik a lelkukben egyre-masra lang, tiszta es elorevivo. Nekem ez a minta es a mertekado.

Konyvek

Van valami sulyos szuksegszeruseg, valami veletlensegen egyertelmuen felulallo, egyertelmu, osztonos dontes abban, hogy milyen konyveket hoztam ki magammal ide. Sok idom nem volt olvasni, de ami idot olvasassal toltottem, az mindig e lelkembe markolt, repitett, ha megterdeltem, hutott, ha heveskedtem, es erot adott gyengesegemben. Ilyen volt Ban Mor Hunyadija, es ilyen most Fekete Istvan Zsellerek cimu konyve. Az utobbi 80 oldal ugy pergett le elottem, mint az ido szeptember ota, nekivagtam, es most egyszerre tul vagyok rajta. Meg nem vagyok a vegenel, de mar nem vagyok messze. Varom az otthoni eso, ho illatot, az ismeros fenyofakat az itteni romantikus, mediterran fenyok helyett, amik batoritottak, de elengednek.
Ok erzik, hogy mit adtak nekem ezalatt a 3 honap alatt, es azt is erzik, hogy mit nem tudnak aludni.

Reg fold ala asott indian torzsfonokok mosolyognak koponya fogaikkal, mulhatatlan lelkukkel.

Arcok

Ha Danit ugy altalanossagban megkerdezik, mitol jo egy buli, akkor - ha nem itthoni hazibulirol van szo - jo esellyel azt fogja felelni, hogy "ha lehet nemzetkozi arcokkal porogni". Ennek a tetelnek altalaban az a pontositasa, hogy ha lehet, legyenek ertelmes, kulturalt, erdekes emberek, akikkel jol lehet beszelgetni es kellemes ivocimborak, viszont nincsen leszukitve csak nokre.

Nekem egy masik tetelem van, nevezetesen az, hogy a nagy kikotokben, nagy nepesultsegu tengerpartokon lehet a legvaltozatosabb, legegzotikusabb, legdominansabban karakteres arcokkal talalkozni, mivel tortenelmileg is es valahogy a ma is ilyen helyekre hordja ossze a szel a kalandvagyo vagy otthon megulni nem tudo vagy csak egyszeruen penzehes embereket, a legmuveltebb gondolkodoktol a leghitvanyabb kalozokig. Szoval az en tetelem kimondottan nem a muveltsegben kozel allo beszelgetopartnerekre vagy legalabbis az ertelmesen megszolalni biro emberekre vonatkozik, hanem mindenkire. Mivel en NEZEM az embereket, es torteneteket gondolok ki roluk. Mondhatnam, hogy ez egyfajta Sherlock Holmes jatek, de ez nincs ennyire kielezve.

Amerikaban nem divat a masik arcara nezni, mert ezt kotekedesnek veszik, meg itt, a liberalis keleti parton is. Masfelol viszont en nem szeretek lesutott, vagy emberek felett eltekinto szemmel jarkalni, emiatt aztan kulonosen ovatosnak kell lennem, mennyi ideig tanulmanyozok egy arcot. Ovatossagra osztokel az is, hogy a jo multkorjaban a metron kis hijjan pisztoly kerult elo egy elobb meg alvo afro cimbora kapucnis pulcsija alol, amikor egy betepett rasztafari afro cimbora a metro billenes hatasara raesett. A pillanatra elovillano targy pisztolymarkolatnak tunt, es a mozdulat minosege is valamifele fegyverert nyulas volt, tenylegesen pisztoly nem kerult elo es lehet, hogy csak a tul elenk fantaziam jatszott velem.

Ugyhogy csak ovatosan nezegetek, de igy is latok egy-egy nagyon karakteres, visszatero arcot, a szendvicses egy remek hely ilyeten megfigyelesekre, es a metro is. A legtobbhoz nincsen tortenetem, vag csak a sajat fejemben lejatszodo, ami ugy nem relevans, igy csak cimszavakban skiccelem fol, amit lattam:

- a mexikoi etterem hatso kijaratanal hajnalban kukat urito kalapos, csizmas, oregedo (?) cowboy
- a vasarnaponkent limuzinnal templomba jaro lila es turkiz zakos, fukszos afro kollegak, kalapos, kesztyus, 150 kilos mammakkal, es vallukra kendot terito, de amugy felszisszenos miniben seramorazo eben kedvesekkel
- a metron szariban kozlekedo indiai no. Arca, melyen barazdalt, annyira vensegesen vennek mutatkozik, mintha mar ezer eve elne, kiszaradt, szivos, oreg fa. Haja foldog ero, ceruzavekony raszta-kotegek dus, hofeher bokra, kezein az erek kidudorodok, szinte madarszeruen vekony ujjaival osszemerheto meretuek. Ha tartasa, arckifejezese nem volna eterien nemes, fajdalmas, keserves, de megis buszke, dereka szalegyenes, anyokanak titulalnam, de igy csak  a legmelyebb tisztelet hanjan irhatok rola. Hatan befele forditott, kivul himzett birkabor lepel, mellenyszeruen hordva, de laban, a kaliforniai ertelemben hideg ido ellenere is egyszeru saru. Noisege megkerdojelezhetetlen, de megsem hivalkodo cicomajakent labujjain gyuruk.
- a redneck acslegeny, aki horihorgasan, csizmasan billeg be a szendvicses helyre. Kopasz fejen bor cowboykalap, szakalla viszont dus, barkobol indulo. Vastag, mubirkaval belelt kockas flanell kabatot visel mindig, oldalan iszonyu bowie-kes. Favago nemigen lehet, hiszen fakitermeles nincs sehol Emerywille kornyeken, igy acsnak, vagy butorlap vagonak hiszem, vagy valami handyman. A szeme hideg, sunyin villan ki a kalap vagy a kommandos-mintas katonai sapka alol.
- szimpatikussagban alig marad el mogotte a nagy bajuszos, kecskeszakallas, borzasztoan ragyavert ket oregember, akiket ma lattam, eppen csak a konfoderacios zaszloval diszitett polo hianyzott roluk. Nehezkesen alltak fel es billegtettek ki temerdek bendojuket, hosszu, tarkobol indulo, vekony es zsiros copfjuk banatos, vert sereg zaszlajakent tapadt hordo-hatukra
- az afro "utazougynok", 70-es evek best-of-hideghaboru halszalkas oltonyben, fole keritett szigoru 3/4-es borkabat, es meg borkalap, amit meg eves kozben sem vesz le. Orra alatt gondosan nyirt bajuszka, ujjan irdatlan voros kovel ekitett, ciradas pecsetgyuru.
- hogy valami joval fejezzem be: a szendvicsezohely felszolgaloi, akiknek a testi aranyai neha egeszen valoszinutlenul alakulnak, egy-egy szendvicses kisasszony gerince olyan szogben hajlik hatrafele keresztcsontnal, hogy az mar szinte hihetetlen. Nemelyikuk, mint a willendorfi venusz valos masa, nemelyikuk meg, sudar es kecses gazella-szepseg. Mindnyajan mindig kedvesek, hofeher fogsorral mosolygosak, tokeletes, es foleg az en helyi konyha altal megvert boromhoz kepest sima boruk lenyugozo.

Es igy tovabb. Kicsit lefekszem aludni, mert mar 3 oraja ebren vagyok.

Hazai egbolt

Az elmult 28 orabol 16-ot vegigaludtam. Sokkal jobban vagyok, de holnapot meg alvassal, olvasassal toltom. Meg amerikai csillagok alatt alszom, de mar magyar csillagos egbolttal almodom. Amiert kijottem, elvegeztem, lelekben elindultam hazafele. Lesznek meg itt kuzdelmeim, es emberseget is fogok kapni a tancosoktol is, a munkatarsaimtol is. A ket bulgakovi hosom, akik mindvegig mellettem alltak, a nagy huvos professzionalitasba egy kis baratsagossagot csempeszve, a berkley-beli Callypso es a Pistara hajazo naiv es kedves fiatalember sokaig tarto jo erzeseket hagytak bennem. De azt hiszem, megertettem, hogy hol a helyem. A maban atelt elet es a  multban megelt, leirt tortenetek vilagossa tettek.

Vegere jar ez a honap, es az ev is, lassan.

Elindultam hazafele, a lelkem nem tud repulo sebessegevel menni, csak egy vagtato lo sebessegevel. Oreg indian torzsfonok mondta.

3 testor

Mindenkinek van filmes gyengeje, nekem tobb is van, de az egyik jelentos a "kardozos" filmek szeles kategoriaja. Ebbe a tortenelmi filmektol a fantasyig sok minden beletartozik. Az egyik nagyon klasszikus tema a Harom testor. Szerintem amikor Dumas megirta, mar akkor is egy boheman kalandos, maszkulin sztori volt, es nagyjabol az is maradt, egy reneszansz James Bond sztori azoknak, akiket az Aston Martin nem varazsol el annyira, de a hosies vivas, galans kalandok gyonyoru nokkel, lovakon szaguldozas - igen. Nem mondom, hogy a temat kimeritettem filmugyileg, pl egy nagyon klasszikus feldolgozas meg kimaradt az eletembol, ez:

A mindenkori klasszikus feldolgozasok kozul egyertelmuen ez a kedvencem, a Harom testor Keifer Sutherlanddel 1993-bol, nagyon jo hintos lovas uldozesekkel, az ujra a kiraly szolgalataba allo testorokkel. Hosies, kalandos, szivdobogtato, foleg, amikor vegigszaguldanak az orszagon es a regi testotok eloszedegetik az elrejtett kardokat, kopenyeket es szembeszallnak a biboros embereivel. Richelieau-t annyira konnyu utalni ebben a filmben, es annyira szupergonosz rosszfiu, ordogi, hogy az ember meg is feledkezik arrol, hogy az egyik kulcsfiguraja a francia allami nagysag kialakitasanak. Aki a jofiu biborosrol akar olvasni, annak Robert Merle-t es a Francia historia regenyfolyamot ajanlom.

Ez annyira jo volt, hogy 1993 utan nem is jott klasszikus feldolgozas jo ideig, amivel osszefutottam volna.
Egy masik vonalon a Vasallarcos toertenet tunt fel, mintegy folytataskent, jol felismerve az elozo nagyszeruseget, 1998-ban. Ez a John Malkovich-Depardieau-Jeremy Irons triumviratus miatt eleve kotelezo kor volt, es Leonardo di Caprio is itt kezdett figyelemremelto lenni. A filmben az oregedo testorok sokkal kidolgozottabbak, mint a testor karakterek altalaban, nagy jutalomjatek a harom mesternek. Nagyon szerettem. Leo mindig is hajlott az erzelmileg labilis karakterek fele, itt meg elegge egysikuan hozza a lelkileg-fizikailag megnyomoritott kamaszt, de nem rossz egyaltalan.

Ezt a ket filmet tenyleg nehez felulmulni, vagy ujat mondani melle. Egyszerre csak eloalltak a kovetkezovel, aminek a sztorija nyomokban emlekeztetett csak az eredetire, viszont telenyomtak kungfufilmes elemekkel. Nem mondom, hogy nezhetetlen, de teljesseggel ertelmetlen, zagyva akcioorgia, csak Tim Roth miatt szabad belebocsatkozni, aki viszont a karaktere teljes parodiajat jatssza.

Es jott ez, 2011-ben. A Harom testor 3D-ben. A bemutato alapjan vilagos volt, hogy ezt kapasbol a mufaj parodiajank szantak, es egy pillanatig sem veheto komolyan. Masfelol viszont, a noname testorok mellett remek otlet volt Mylady szerepebe a huvos, kegyetlen szepseget, Mila Jovovichot tenni es Buckingham herceg szerepebe a tokeletesen ideillo Orlando Bloomot tenni.

Az egesz film egy hatalmas fantasy, egy tokeletesen gyokeret vesztett gag-sorozat fegyver, tortenelmies fantasy ruha - buziknak. Itt az akcioparade a helyen van, Leonardo muhelye es a leg-hajok miatt az elejetol nyilvanvaloan lehet tudni, hogy itt minden a latvany es semmi a tortenet.
A film, egy James Bond parodia, teljesen nyiltan es felvallaltan, az elegans vaganysaggal, a kulonleges felszerelesekkel, a menozessel, az ellenseges oldalon allo nagyon csinos, es a jo oldalon allo kozhelyesen babaarcu novel. Sokszor es hosszasan fokuszalva remek kardokra, kereklakatos pisztolyokra, meno borszerkokra es tortenelmies, de kontextusbol teljesen kiemelt ruhakra. Meg persze Ms Jovovich dekoltazsara.
Mufajaban viszont annyira eltalalt, hogy kis hijjan annyiszor lattam, mint a Kiefer Sutherlandosat.
A Porthos kezeben megvillano schiavona pedig kis hijjan konnyeket csalt a szemembe.

Hogyan sem

Ember tervez, Isten vegez, ez hatalmas kozhely, de igy van. Itt fekszem az agyamban, leverve az influenzatol, de orulok, mert attoltuk a projektet, amit annyira meg akartam csinalni. Ez ismeros minta, amikor a nagy T-estvernek dolgoztunk, ugyanez volt, elesbe pofoztuk a projektet, elotte hetekig vilagomat nem tudtam, csak dolgoztam, es amikor kifutott a hajo, a nagy udvrivalgas es oromkodes, meg a kifutast ovezo recseges-ropogas kozepette szepen belantoltam.

Itt ulok 31 eves, kicsit elhizva, beesett vallal es karikas szemekkel, es tudom, hogy ezt akaratbol, agybol megcsinaltam. Ildi mondta, hogy en futni is agybol, akaratbol futok. Nekem ezt adta a Joisten. Makacssagot, amit megprobalok jora hasznalni. Meg nemi eszet hozza, noha annyit nem, hogy legendasan magas legyen az IQ-m, csak eppen eleg, hogy hasznalni tudjam. 145, sem nem tul sok, nem nem tul keves. Amig el nem kezdodik a hanyatlas, elporgok vele. Nem is merem ujramerni, nehogy kevesebb jojjon ki.

Ha nem lennek beteg, akkor is kb annyira pezegve ulnek itt, mint Zseller Peter a kortefa alatt az elet furcsasagain es szepsegein merengve, most, hogy az influenza bizsergeti az izmaim es az orrnyergem, ez meg konnyebben megy. Elmentem dokihoz, mert kezdtem kegyetlen kutyaul erezni magam, mell-ludvercesedes meg minden, meg hat nem is amerikai latogatas az, ahol a hires-hirhedt biztositas alapu egeszsegugy rendszert nem tapasztalja meg az ember. Mas oldalrol van az enyembel sokkal sokkal keservesebb, kegyetlenebb es embertelenebb tortenet, amit elso kezbol tudok, de azt nem mondom el itt, mert nem az en tortenetem es nem is illendo. Akit erdekel, elmondom, mi van a hold sotet oldalan.

Az en tortenetem vicces es konnyed, nekem alapvetoen arra volt szuksegem, hogy az orvos megallapitsa, sem a tudomnek, sem a fulemnek nincsen komly baja, es kiirjon 1-2 nap betegszabira. Egy nagyon nagy fonok ugyan mondta, hogy menjek mar el 2-3 nap szabira, ugy, hogy kikapcsolom az okostelefonom es atallok GTFO uzemmodba, de o ugy gondolta, hogy akkor, ha a recseges-ropogas elul. En viszont nem voltam annyira eminens, hogy kivarjam a teljes csendet, es mar ma eleresztettem a gyeplot. Ez a GTFO - OD uzemmod, on-demand. Mar tegnap este ereztem, hogy nem lesz ennek jo vege, mert teljesen elment a hangom, es lazasnak ereztem magam, ma reggelre viszont egeszen new orleans-i stulusban adtam elo magam a telefonos meetingek kozepette. Utana viszont meredek dugohuzoba kerult a kis repulogepem, es mar csak arra koncentraltam, hogy a biztositotarsasag vegre kinyogje, hova mehetek dokihoz. 2 ora IVR rendszerekben valo porgettyuzes utan vegre meg is lett egy egeszen kozeli hely, igy minden papirommal odavonultam.

A helyszinen jol megkerdeztek, hogy van-e biztositasom es hogy mi a bajom. Mondom, valoszinuleg influenza, kohogok, estebe. Huha, akkor vegyek maszkot. Mig be nem bizonyosodik.
Hat jol van pajtikam, de siessetek, mert alig kapok levegot ebben az izeben. Annyira nem siettek el, jo 50 Zsellerek-oldallal kesobb ki is szenvedtek a nevem a mikrofonban.

Megint megkerdeztek, van-e biztositasom. Kb mi az egeszsegugy kortortenetem. Es hogy bantanak-e otthon. Illetve ismerem-e a jogaim. Erre aztan mar felszaladt a szemoldokom a homlokom kozepere, mert az influenzanak a csaladon beluli eroszakhoz tudtommal semmi koze nincsen. Mondtam, hogy szerencsere nem bantanak. A maszk mondjuk zavart, azt nem mondtam. Sot, feleltem az explicit kerdesre rezignaltan, en dontok az egeszegugy kezelesemrol. Hogy ki az emergency contact? Kezdtem feszkelodni, ebbol meg bilincseles lesz, pedig en eskuszom, hogy csak nagyon rovid ideig neztem a szenvicses kisasszony egesz reggelt betolto dekoltazsat...

Mi lesz meg itt? Kenyszerzubbony? Vegre megjelent az elso nem-adminisztrativ szemelyzet, megmertek a lazam, a vernyomasom meg a vercukorszintem. Megint megkerdeztek, van-e biztositasom.

Mondtak, hogy az nagyon jo, bevittek egy fuggonyos kis szepareba, ami akar a Janos korhazban is lehetett volna, kisse verfoltos agy, szakadt, a vakolat osregi. Mondja a noverke, hogy nyugodtan fekudjek ide, de vegyem fel a hatul kotos diliskopenyt. Itt aztan bemelegedett a gallerom allja, mondtam neki, hogy azert ugye nem akarnak itt tartani (elveszejteni), mert en mennek amugy haza, szerintem csak aludnom kellene vegre.
Ja nem azt nem, mindjart jon a doki, o igy vizsgal. Na remek.
Nincs messze az a kenyszerzubbony, en mondom. Pedig csak egy sima influenzanak indult.
Vartam, igy:

Megint jott egy adminisztrator holgy, ezuttal a harmadik, eddig meg meglatott, kerte a biztositasi kartyam. Mondom neki, hogy olyanom nincs, de van ilyen meg olyan ID-m es levelem is a biztositotol, azon rajta van a cimuk, ahova a szamlat kuldhetik. Gyanakodva elvitte a gyurott nyomtatvanyt.

Vartam renduletlenul tovabb. Jott egy nover, meghallgatta a hatam. Vegul jott egy doki. Meghallhatott, belenezett a fulembe, orromba, torkomba, kerdezte, hogy foschtam-e (van-e Diarrhea-m). Mondtam neki, hogy azt nem tudom, mi, mert en csak egy szerencsetlen ITs vagyok, de a neve alapjan nem is akarok. Aztan tisztazta, mi ez, nincs.

Kozben felhivtak a biztositotol, hogy minden rendben van-e. Az orvos szinte felszisszent es mondta, hogy akkor most addig kimegy. Jo hangosan kitargyaltam veluk, hogy minden rendben van, mielott meg a vegen nem latnak el. Vagy vegleg kenyszerzubbonyt huznak ram.
Visszajott a doki, mondta, hogy sok mindent nem tud tenni ertem, aludjak es egyek vitamint, meg igyak sok folyadekot.

Azt ugyan nem kotottem az orrara, hogy ezert aztan erdemes volt 2 orat varni a huzatos varoban, legalabb egy igazolast adjon, hogy jogosan alszom 72 orat mostantol kezdve.

Es igy is lett, remekbe szabott kalandom legitt veget ert. Hazafele ettem egy forro hagymalevest cipoban, meg ittam 1l teat, bevettem a testemnek oly szukseges placebokat es most varom, hogy a paracetamol hasson es aludjak.

Kaliforniai eso

Ma csak kilencig dolgoztam, es csak kilenctol, mivel kinyomott telefonnal a kezemben ebredtem. Amikor a latinoknal elkoltott vacsora utan kileptem az utcara, ereztem, hogy esik. Nem szemerkel, meg parallik, hanem rendesen,aztatosan esik. Azon gondolkodtam, hogy igazabol kivarhatnam az irodaban a veget a dolognak, de rogtom azutan az jutott eszembe, hogy itt egy evben 2 honapban esik az eso, de akkor nagyon, es akkor ebbol nagy alvas nem lesz. Ami viszont baj lenne.

Ugy dontottem, hogy nem is esik annyira, es nekivagok. Nagyjabol azon a ponton, amikor a Mivliarol rafordultam a Channingre, ereztem, hogy egy kotenyes ongolt lottem: mar akkor tiszta viz voltam terdtol lefele. Na de hat mindegy is, amikor 14 evesen vegigbicikliztem az osztrak alpokon, akkor minden nap ez volt, meg sem kottyant, pedig 3 hettel elotte meg a szalmonella kinzott.

Azert a zuhogo esoben valo biciklizesnek megvannak a szabalyai. Itt az eso olyan, mint nalunk a ho, mindenki elfelejt vezetni. Emiatt szuperfigyelmesnek kell lenni. Valamint fekezni sem szabad, mert a virsligumik csusznak, mint a veszett fene.

Egy bizonyos ponton elkeztem gondolkozni egy kepen, amit ma lattam. Tulajdonkeppen ha egesz nap nem rendszerfolyamatokat buvolnek, hanem mondjuk nepi szinten elefantokat kellene inszeminalni konyekig vagy vallig a hatsojukban turkalva. Es az elefantok meg osszessegeben aranyosak is. Ugyhogy allva tekertem a szakado esoben, es hangosan rohogtm magamon. Foleg akkor, amikor ezrevettem, hogy a cipomben a labamon kivul meg egy-egy pohar viz is van.

Mire a szallodaba megerkeztem, olyan voltam, mint akit a mosogepbol szedtek ki. Ket dolog vizsgazott jelesre:  a legalapabb kirandulos RP kabatom, full nejlon. Meg a biciklistaskam, amit M-val vettunk. Ez ma a laptomom eletet mentette meg, minden csontszaraz maradt benne. Megerte.

Ugyhogy betettem magam a furdokadba es most legalabb jogalappal folyathattam magamra a forro vizet, olyan alapon, hogy ameddig a hideg eso aztatott, tengeri szellel feljavitva, annyi ideig a forro viz is aztathat es akkor olyan mintha szaunaztam volna. Nagyjabol.

Az informatikus testem ellenere is bizom az immunrendszeremben. Ilyen esetekben sokkal kisebb valoszinuseggel fazom meg, mint mondjuk egy atlag oszi projekt utani karacsonyi vasarlaskor, az elso szabadnapomon.

Dirty dancing

Dirty dancing az eletem mostanaban. Ennek aztan van nehany vicces vetulete. Egeszen jol elvoltam narancslevel egy ideig, de ahogy kemenyednek a dolgok, egyre tobbszor kapom magam azon, hogy a vacsora melle odavarazsol a kivancsisag 1-2 pohar chardonnayt vagy sauvignon blanc-t.
Emiatt, es foleg az utolso 2-3 napban minden este meglepetest okoz agy sportauto, ami galadul es varatlanul ugyanazon a helyen parkol a Channing es a 9th sarkan. Ugy kinalja fel a farat a kanyart lassitas nelkul bevevo biciklisnek, mint bogeskor a masodeves szarvastehen az ereje teljeben levo bikanak, sovarogva es a dolgok menetet ismerve megalkuvast es pillanatnyi rivalist nem turoen.

Igy aztan a (belolem panikszeruen, a meglepetes hatasara elotoro) vasreflexeim azok, akik kisegitenek a bajbol, mert termeszetesem a velem szuletett finom eleganciam es udvariassagom nem engedi, hogy egy ilyen nagy atutoereju kalandba belemenjek, igy aztan egy kocsist meghazudtolo karomkodas sorozatot kovetve (szigoruan altalanos alannyal, hiszen mindenkinek az aurajat maximalisan tiszteletben tartom) megprobalom kikerulni a honnan-honnan sem elokerulo 6m hosszu 5 tonnas kis RAM-et is (ami szinten parkol).

A verbalis agresszio externalizalas (karomkodas) nemes tudomanyat amugy Nissanpatrolos Zolitol sajatitottam el meg az informatikus idok hajnalan, amikor meg feszt azon ragodtam, hogy hogyan magyarazzam el neki illedelmesen, hogy nekem igazabol nincsen turul tetovalva a hatso fertalyomra, es hogy szeretnem, hogy ha tiszteletben tartana a magas kulturak talalkozasakor minden ketseget kizarolag ebredo nemes pozitiv interferenciat. Ezt o egyfelol tiszteletben tartotta (finoman lesz@rta), masfelol bevezetett a pszichoterapikus verbalis agresszio externalizalas nemes tudomanyaba, amelyet gyakran a tetezes eszkozevel alkalmaztunk, mintegy didaktikus jelleggel.

Ezt azota is hasznalom vezetes kozben es munkahelyen is, altalanos alannyal, mivel nagyon jol nevelt vagyok. Ez azert is nagyon kivalo mod, mert este 6 utan a kutya sem erti, mivel nagyon kevesen is halljak altalaban.

Masfelol, gyerekkorom ota el bennem egy szemelyiseg-resz, amit leginkabb darazsfeszekbe kovet dobo fiukent tudnek megformalni, ha tehetseges szobrasz lennek. Marvanybol lenne, szemelyisegem minoseget feltetlenul kidomboritva.
Ezt Edesapam altalaban ugy szokta felfedezni benne, hogy megkerdezi: "Mi van fiam, faradt vagy? Kotekedsz nagyon..", Hugocskam meg az "Ehe. Ehe. Ehe. Testveeeeer...." szomondatokat alkotja. Ilyenkor ugyanis vagy a kimerultsegtol, vagy a kimerultsegtol es a jol fejlett igazsagerzettol/valamifele helyzet JOGOSAN provokativ kidomboritasanak igenyetol vezerelve elkezdem kostolgatni a kornyezetem (ennek van egy kozszajon forgo peldaja egy bizonyos arubai fiuval, a karacsony vacsoraval es a nemi identitasommal kapcsolatban, de ezt semmikeppen sem kevernem ide, tapintatos okokbol). Egynemely dolgos kozegben pedig mar reg ota - foleg, ha eros jogalapot erzek ra, es ugy erzem, mindent megtettem mar a kozjo erdekeben, es termeszetesen ebben a pillanatban nyilvanvaloan nem - kodobalo fiukent tetemre hivom az embereket. Ferlborzolom a kedelyeket vagy ilyesmi. Az arcomat cserzettnek es vastagnak erzem a napon vegzett sok munkatol es nem felek attol, hogy a tetemre hivasbol, darazsfeszek dobalasbol esetleg az jon ki, hogy magamat kellett volna tetemre hivni.

Ebbol aztan neha, nagy ritkan sulyos allergias tunetek adodnak... :D

Mindenesetre a ko neha nagyon egeti a zsebemet, el kell dobni.

Hitvanysag

Vegre egy olyan hetvege, amikor nem dolgozom egyaltalan, sot, ket munkatarsam is meghivott beszelgetni illetve vacsorazni. Az elsobol ugyan nem lett semmi, de mindenesetre jol esett. Jol esett Zolival beszelgetni tegnap tanc utan, tovabbra is meggyozodesem, hogy egy kiveteles, jolelku ember. Jol esett tegnap tancolni, es szerettem volna irni a mezosegi akasztos lassu jarato melyseges erzekisegerol, meg a noi testbol sugarzo zsigeri szintu elet-bolcsessegrol. Meg a szendvicseshez beszabadult noi ropiscsapat gazella sudarsagu lanyairol. Meg arrol, hogy miert Fekete Istvant olvasok Milan Kundera helyett. Meg Marirol, Janosrol es Viragrol es a Kaliforniaban dobbenetes modon viragzo premcsizma divatrol.

De nincs kedvem, mert a mai meghiusult vacsorameghivasomrol hazafele tomegkozlekedve a szemem elott raboltak ki egy atlagamerikai joembert. A ficko a bart shullte bus megallojaban ult egy bor taskaval es egy lathato modon elektronikai berendezest tartalmazo zacskoval a kezeben, kover volt. Egy afroamerikai fiatalember kobra sebesseggel lecsapott a bortaskara, majd mint egy gepard, sprintelni kezdett. A szemem elott jatszodott le, es amikor negyedfordulatot tettem, hogy utana rohanjak, eszembe jutott, hogy a sajat szamitogepem a hatamon van. Idaig jutottam el, a tobbit mar csak az intellektualizalas teszi hozza. Hogy vagy letettem volna es akkor azt is elviszik, vagy utanarohanok a tolvajnak es vagy nem erem utol, vagy a bunyoban fog akadalyozni. A megrablott ember "FUCKHEAD!" kialtassal tett nehany zsirtol rengo lepest, majd belatta, hogy nincs eselye, es visszajott a buszra, egyutt szalltunk fel. En ugy erzem, nekem lett volna eselyem, ha nem hatizsakkal vagyok.

Az amerikai kozerkolcs es kozfelfogas szerint ez a "Too bad for him - That is so terrible - None of my business" -haromszogeben helyezkedik ek, en viszont nem tudom, hogy csak a tolvaj hitvanysaganak keseruseget erzem a szamban, vagy a szembekopott kelet-europai hoskultuszomet is, a sajat hitvanysagomet. Eddig egyszer alltam ki az elveimert tenylegesen, a fiatal lanyt molesztalo ciganygyerekkel szemben az ITW-be menet a 33-as buszon, egyszer csak masodszinen alltam ki, 16 evesen, amikor rendort probaltam hivni a Deli Palyaudvarnal idos embert utlegelo szkinheadhez, es most nem alltam ki. Nem olyan jo statisztika.
Mindenre lehet hivatkozni, a szamitogepre, Oaklandre, arra, hogy itt a zsivanyoknak nem bicskaja es kese van, hanem pisztolya, plusz egy feher embert loptak meg es mindenki mas rajtunk kettonkon kivul fekete volt, de a keseruseg ott van a szam szelen.

Ez allat

Gondoltam, hogy ma vegre valaszolok arra a harom komoly levelre, amiket kaptam, csak komoly levelre nem lehet hanyavetin valaszolni. Tegnap mosas kozben blogot irtam, ma akartam, ma viszont veletlenul megint este 8 utan vetett ki a gep.
Igerem, hogy irok rendeset.
Ide most csak azert irok, mert ezeket akartam kozze tenni:

Mokus, nagyon erdeklodik

Kutya az oldalkocsin, szemuvegben

A Szarnyas

Ma megnyertunk egy csatat, ha nem is egy hadjaratot, es fokeppen nem a haborut. Elegge megszenvedett erte jonehany ember, de sikerult. Tobbet nem mondhatok. Kerem, kapcsolja ki.
Mindez vasarnap delben tortent, amit meg kisert nehany kosza loves, de azok mar nem voltak veszelyesek.

Nagy megkonnyebbulesemre meg csak del volt, igy aztan kimentem Berkeleybe setalni. Eredetileg az volt a tervem, hogy beulok a sarki mehikanokhoz, azutan rogvest eszembe jutott, hogy mennyire unalmas frater vagyok, hogy akkor is odamegyek enni, amikor nem a szukseg kerget, igy megneztem a szushis helyet. Be volt zarva. Ejnye, ebbol se kedvenc etel, sem internetkavezo nem lesz...
Nekivagtam hat a kampusznak, nezelodni. Akartam talalni egy ujsagost, ahol lehet Sports Illustrated-et venni, erkezett ugyanis ilyen temaju rendelesem. Az egyetemi boltban felvilagositottak, hogy sajnalatos modon a honap legrosszabb reszeben erkeztem, oktoberi mar nincs, novemberi meg nincs, ha van is, a raktarban van, es akinek az a munkakore, hogy kohozza onnan, az nincs itt, tehetetlenek. 2 honapja valoszinuleg "Te hulye vagy?" arckifejezessel bamultam volna ra, most csak legyintettem, ennek nagyon sok oka van, nekem sokkal egyszerubb jovo szombaton visszamenni, mint a fefejuseget faragni.
Viszont eszembe jutott, hogy nem messze van az a mexikoi etterem, ahova Thuroczy Mariek vittek el es organikus eredetu mexikoi etelt lehet enni (a kedvenceimnel altalaban organikus eredetu atlag etelt lehet enni, meg mexikoit is, de azt ritkan valasztom). Beultem hat. Az amerikai etkezesemben ket nagyon nagy kedvenc polus emelkedik ki, az otthon jo minosegben es normalis aron gyakorlatilag hozzaferhetetlen avokado es a gyumolcsle. Igy aztan a rizses-babos-salsas-salatas-tejfolos-sajtos csirkemet megfejeltem egy kis avokadokremmel - aminek nagyon meno neve van, de a faradtsagom nem engedi, hogy ide kibetuzzem. Tulajdonkeppen leszogezhetem, hogy mind etelek, mind lanyok tekinteteben a latinok altalanos ertelemben a legnagyobb kedvenceim ebben a multikulti kis kozegben. Nem vagyok valami kalandvagyo, mi? Sajnalom, a thai konyha nekem altalanossagban tul fuszeres vagy tul edeskes, a kinai konyhan itt is csak akarmi tipusu hust adnak, az indiai haztombok a kikoto fele vannak, keves jo indiai ettermet tudok, meg nap kozben nincs is idom messze menni, pizzan es tesztan meg nem vagyok hajlando elni. A sushit mondjuk megszerettem meg az udon-levest is. Ez megtanultam a palcikakkal enni, ha nem is tul elegansan.

Utana kiultem a campusra, es neztem az embereket, meg elveztem, hogy sut a nap, es poloban, hosszunadragban szinte melegem van.
Nagyon szerencsesnek mondhatom magam, hogy eppen Berkeleybe kerultem erre a bo negyed evre, ebbe a tengerparti, fenyokkel es cedrusokkal teli parkokkal dusan bovelkedo egyetemi kisvarost, a nyugati parton, kozel San Franciscohoz, ami kulturalis ertelemben egy kiemelkedo hely, es szanatoriumian tokeletes az idojarasa. Hegyesvolgyes. A lanyok csinosak
Itt aztan a nehez pillanatokban is az embernek van egy kis menekvese, lehet kint uldogelni a termeszethez legalabb kicsit kozeli kozegben, emberek kozott, melazni a vilag dolgain. Nem kenyszerit vissza a falak koze sem a cudar idojaras, sem a tokeletesen sivar, falanszter kozeg, sem pedig a fullaszto tomeg, amit utalok.

Ha mondjuk egy masik varosba kerultem volna valahogy, valahol az "ov zonaban", mondjuk Denverbe vagy Atlantaba, nem kizart, hogy rovid uton befordultam volna, vagy a napi fel liter narancsle helyett ugyanezt bor vagy kentucky burbon formajaban csuszna le.

Igy aztan ultem a napon a nagy ebedtol es a kialvatlansagtol felalomban, es csak neztem az embereket, ahogy jonnek, mennek, ulnek a fuvon, a padokon, gyerekeket terelgetnek, kiabalnak, enekelnek, romantikusan turbekolnak, olvasnak, vagy csak hozzam hasonlo modon neznek kifele a fejukbol. Egeszen lassan csopogtek lefele a gondolataim a koponyam tetejerol, igy aztan nem is vertek tul nagy hullamokat odabent. Neztem a sokfele nemzetbol osszeverbuvalodott egyetemistat vagy mar nem az egyetemre jaro, de itt setalgato embereket. Lattam egy indiai not, aki szariban es topankaban ment a setanyon es kozben valami indiai tancnak a kezmozdulatait gykorolta elmelyulten. Egy masik indiai lany a hagyomanyos megjelenesnek epp az ellentete volt, terd fole ero szoknyat hordott, es a fejenek bal oldalan a hosszu haja nehany centisre volt lenyirva, igy az egyik iranybol klasszikus, noies arca volt, a masik iranybol meresz, szinte pankos. Egy feher, elegge kover fiuval enyelgett, es az adott pillanatban kritikatlanul szubjektiv percepciom rogton azt mondta nekem, hogy a feher fiu nem banik vele rendesen: csak kitette magat a napra, foknegyrol beszelt a lannyal, mikozben az minden kedvessegevel probalta korbevenni. Dani jutott eszembe es a tetele a lanyok civilizacios-alfahim valasztasi algoritmusarol.
A tetel szerint egy nemzetkozi kozegben egy lany egy nyugati/nyugatabbi/gazdagabb orszagbol erkezo sracot hamarabb fog valasztani, mint egy keleti/szegenyebb orszagbol erkezot. Tehat pl egy magyar lanynal egy alban informatikus nem nagyon fog labdaba rugni, mig egy dan vagy egy francia igen, akkor is, ha egyforman jokepuek, jofejek, intelligensek, szakmailag egyforman felkeszultek, sot meg akkor is, ha a szakmajuk alapjan velhetoleg nagyjabol ugyanannyit keresnek, tehat mint teoretikus potencialis csalad-eltarto egyforman potensek. A tetelt nem egy tortenettel ala tudja tamasztani, es tulajdonkeppen nem tudnek ellene ervelni, bar ilyen tapasztalatom nincs, es en eleve nem hiszek a kulturalis ertelemben vett vegyeshazassagokban. Az ember az anyanyelven fejezi ki magat a legpontosabban, legvalasztekosabban, igy ha nem kozos az anyanyelv, a kapcsolat intellektualis es az ehhez kapcsolodo lelki sikja is sulyos csorbat szenved. Sot, meg az ugyanolyan anyanyelvu kozegben sem hiszek a nagy kulturalis kulonbsegeket athidalni probalo kapcsolatokban tul erosen. Egy parkapcsolat egy nagyon erzekeny szerkezet, amit a hasonlo szellemi/lelki/fizikai igenyek megerosithetnek, a radikalisan elterok pedig legyengithetnek, ezaltal ellehetetlenitve magat a kapcsolatot. Foleg a "modern vilagban". Az emberek egymasra veges idot fordithatnak, es ez a fizikai eletidejuknek joval kevesebb, mint a fele, mert a tobbiben alszanak vagy dolgoznak. Ha ebben a maradek idoben nem sikerul olyan dolgokat csinalni, olyan modon gondolkodni, az erzeseinket olyan tisztasaggal es nivon atadni, ami minden teren a legmagasabbat kozeliti, nagy veszelye van a felreertesnek, a kielegitetlensegnek, a csalodasnak, es ezek menten a kapcsolat lassu felmorzsolodasanak. Ezen toprengtem. Illetve azon, hogy kicsit jo is, hogy a mostani munkatempom mellett nincs csaladom, mert nagyon megsinylene. Viszont azt meg en sinylem meg, ha elobb-utobb nem lesz.

Mint ahogy pont ugy, mint a tetteros korban torteno bolcs elorelatast megsinyli az oregkori eletminoseg, a fiatalkori, szellemileg potens korszakban torteno lelki-szellemi epules, onfejlodes elmulasztasat is csak sokkal kesobb, viszont hihetetlen erovel alazudulva kapja meg az ember. A szellem es a lelek lassabban jelez vissza, mint a test. Ha az ember nem mozog, rosszul ul, unkabb elobb, mint utobb elkezd hizni, es fajni kezd a hata. A szellemi es lelki struktura kigyenguleset sokkal nehezebb nyomonkovetni, es nem is biztos, hogy elcsipi az ember azt az utolso pillanatot, amikor meg eleg nyitott lelkileg, hogy a sajat szellemi beszukuleset, lelkileg kicsinyesse es degeneraltta valasat eszrevegye. Lehet, hogy a magabiztossag teljessegenek allapotaban at lehet elni egy atmenetet egy fiatal, langolo, erzekeny es figyelmes szemelyisegnek a rideg, sztereotip, rossz gyerek onzesehez hasonlatos szellemi veglennye valasaban.

Meg azon is gondolkodtam, hogy miert van olyan sok pozor ember, akik belemerevednek egy (maguk altal?/ egy eletidoszak pillanatnyi kozossege altal? ) mulatsagosnak/kulonlegesnek/erdekesnek kikialtott pozba, egy gag halmazba, es ez a pillanatnyi vagy idoszakos siker egy olyan tetszetos, muanyag burkot von korejuk, amit aztan kesobb keptelenek attorni, es mint a hoax-bonsai macska, belesorvadnak a sajat maguk altal epitett kalickaba. Itt Amerikaban ezt meg harsanyabbnak erzem, ami talan a self-management oldalara irhato. Nem akarnek altalanositani, mintha tobb peldat latnek ra, mint otthon. Ennek aztan van egy csomo jo oldala is, peldaul az oldalkocsis motorban utaztatott, pilotaszemuveges kutya es a hozza hasonlo vicces orultsegek, de kozelrol egy pozzal es nem egy valodi emberrel beszelgetni nagyon nehez. Ismerek ilyen embert kozelrol is. Az is igaz, hogy itt sem ez a gyakoribb. De a campuson is lattam jo nehany olyan format elmenni, akinek nyilvanvaloan a koldokehez volt erositve a viszonyitasi koordinatarendszere origoja.

Nagyon szerencses vagyok, hogy a neveltetesem vagy a magyarsagom miatt hos-kultusz alakult ki bennem, felnezek a lehetetlen korulmenyek kozott kuszkodo, utolsokig kitarto regi osokre, akik a Karpat-medenceben eltek, legyenek magyarok, szekelyek, kunok vagy akar horvatok, vagy barki, akinek ez a fold a hazajava valt, es kuzdott erte fegyverrel, tollal, hangszerrel, akarattal, tanitassal, szeretettel. Tulajdonkeppen en is egy motivacios allegoriaba ragadtam bele, amikor folyamatosan Hunyadi Janos eletutjahoz merem a magamet, es a kuzdelmeit kulfoldon, otthon a magam szellemi, szakmai kuzdelmeivel vetem ossze. Gyorsan meg kell jegyeznem, hogy intelligensnek tunjek, hogy ezt az allegoriat sem szabad engedni pozza merevedni, hanem egyfajta szellemisegge kell alakitani, ami segit egy uton.

Szoval csak neztem, le-lecsukodo szempillakkal, elveztem, hogy a lanyok rovid shortban es miniszoknyaban jarnak, hogy cedrusok es mediterran fenyok vesznek korbe, es figyeltem, hogy ne aludjak el, mert ez a bohem, napos kozeg konnyen konyortelen es erzeketlen ellensegge valik.

Ja igen. El akartam meg meselni valamit, ami reggel, a munkahely fele biciklizve jutott az eszembe. Kevesen tudjak, hogy a baranta csapatunk cimeralakjat, a raroszarnyu lovast "kazanfeketere festett nissan patrolt ajanlgato" Zoli keszitette. A "logonak" kulonleges a tortenete. Akkoriban volt, hogy a nemzetvedelmi egyetemrol kitettek a Zrinyiseket es nagyban folyt a vita arrol, hogy a Zrinyi nevet ki hasznalhatja es az egyetemi(hez kozelito) emblemat. Nagybatir Mikivel elhataroztuk, hogy tervezunk egy uj cimeralakot, tortenelmi forrasbol. A XVI. szazadi magyar huszarokrol viszonylag keves kepet publikalnak a neten, viszont a harcmodorban, felszerelesben es nem utolso sorban Europa tortenelmeben hasonlo szerepet betolto lengyel husarokrol annal tobbet, igy akadtam ra erre a kepre.

A lengyel huszarsagra volt jellemzo, hogy hatvertjukre vagy hatukra fem/faivet rogzitettek, es sastollakat tettek bele, ezzel jelkepezve, hogy ok a kereszteny Isten angyali hadserege a poganysaggal szemben. A magyar huszaroknal ez nem volt elterjedt, es en magam sem tartom kulonosebben praktikusnak, de a sajat seregben betoltott pozitiv es az ellenseges seregben eloidezett negativ moralmodosito erejet nem kerdojelezem meg.
A magyar huszarok is viseltek szarnyakat csak maskeppen: a tisztek solymok, karvalyok, olyvek teljes szarnyat helyeztek fel a ruhajukra, kopjajukra, vagy ennek otvosmunkaval keszitett kepmasat a suvegjukre, tollforgonak. Igy arra kertem Zolit, hogy mindezen tortenet figyelembe vetelevel keszitsen nekem egy magyar raroszarnyu lovast. Meg azt is elmondtam, hogy a magyar vitezek neha talpig vasban jartak, pl Thury Gyorgy.
Igy lett a Bercsenyi raro szarnyu lovasa, ami egyertelmuen latszik, hogy nem lengyel. Bennem leginkabb azt az erzest kelti, amikor a lovat a rohamvagtaba ugrato lovas lelkeben hirtelen megjelenik, es szarnykent kibomlik a kuzdeni vagyas. A Bercsenyi huszar szarnya egyertelmuen tulmeretezett a figurahoz kepest, ezert lelki es szellemi vonulatot kepvisel nekem. Hogy a muvesz mire gondolt, azt majd elmondja o maga, nem is merem kitalalni, foleg nem leirni, hogy mire.
Az elkeszult logot megmutattam Mikinek, neki nem tetsztett. Azt mondta, hogy tul modern a vonalvezetese, es egyebkent is valami absztraktabb kellene, de mindenesetre majd o atrajzolja a fenti kep alapjan. Nem volt ra ideje. A szarnyas huszar evekig a szamitogepemen lakott, egeszen addig, amig a nagy egyhazszakadas meg nem tortent. Akkor aztan mi kozfelkialtassal megszavaztuk.

A logo azota a csapatunk es a csapatunk altal kepviselt, felvallalt gondolatok es cselekedetek vedjegyeve valt, kokemenyen megdolgoztunk erte, eleg sok szintern kellett harcot vivnunk azert az eszmeert, amit felvallaltunk.
Egeszen a sajatunkka lett, es en pl komolyan aggodtam, amikor rajottem, hogy egy halott, azott macskaszagu es egy azott, ruhes macska szagu polom van csak, amikor kijottem Amerikaba. Ket neptancon probalkoztam vele, de sajnos ezt mar csak szigoruan ferfi- es sportkozossegben vehetem fel, mert minden mosas ellenere vallalhatatlan a szaga az elso csepp izzadsag utan. Tamas, ha nem is a logo, hanem az eszme felvallalasa soran ennel is messzebbre ment: a bal vallara kerult.

Azota sok minden tortent, elirigyelte mas csapat, neztek pajkos pegazusnak, sot ezt nem hivatalosan mondom, es talan nem is tortent meg, de ha igen, akkor sem vallaljuk semmi szin alatt, hogy szivajvan poni bajanta capat nevet is ragasztottak rank miatta egeszen ideiglenesen. Ha megtortent, akkor nagyon ki lehettunk merulve, es Bogi ott volt.

De barki, barmit mondott, az, amit en kibomlo szarnynak, eszmenek erzek, es konokul kuzdo magyarnak, aki allandoan tulero ellen hadakozik, ott van velunk azota, es a szarnyas huszar is.
Annak ellenere, hogy a szarnyas huszar konkretan Bercsenyi Mikloshoz nem kotodik, az, amit jelkepez, az kotodik hozzank. Es Bercsenyi Miklos is kotodik hozzank. Ennel tobb meg nem kell, nem a mult kiragadott pillanatat kell aranyozott allokepbe zarni, hanem a lelek tuzet kell tovabbadomanyozni.

Ezt a gondolatot meg majd egyszer tovabbfuzom, meg finomitom, csak most vasalnom es ALUDNOM kell.

Corvin-proba

Az elkovetkezendo napokban, hetekben elegge elvetve fogok irni. Nem azert, mert eluntam, vagy mert nem szeretek irni, vagy mert Titeket nem szeretlek, hanem azert, mert itt elegge eldurvultak a dolok. Jellemzo, hogy a fonokom azt mondta, hogy barmikor, a nap barmelyik pontjan nyugodtan hivjak, es probal segiteni.
Kicsit ugy erzem magam, mint baranta vizsgan vagy kunproban az ijaszat kozben. Mar tul vagyok a futason, majd kikopom a tudom, de ettol meg pontosan kell loni es meg elottam van a vivas, ami kozben nemcsak pontosnak, de gyorsnak is kell lenni es hatra van a birkozas is, a vegkimerules, a fajdalom es a csakazertis alapon kuzdelem. A kunproba mintajara, illetve a Hunyadi allegoria hatasara, amiben ezt az idoszakot megelem, elneveztem az elmult heteket es a nehany kovetkezot Corvin-probanak.
Most van az a resz, mint amikor Hunyadi az 500 kun es szekely vitezevel, elkepeszto tulero ellenere fenyitette a kodben a condottiore-hadakat.
En a folem sokasodo problemakat fenyitem, a velem egyuttmukodo, porgo emberekkel szovetsegben, es a kelletlenkedo emberek ellenere. Es keresztulviszem, amit akarok, amit kell.
Ha nem irok, nincs bajom, csak nem latok ki a munka alol.

Huszarok

A Hunyadi konyv oromere kozze teszem nehany XV-XVII. szazadi huszarrol osszeszedegetett kepemet.

Hunyadi el!

Amikor a kollegam a figyelmembe ajanlotta a Hunyadi-regenyt annak idejen, ketkedve fogadtam. Annyi hitvany, tortenelmietlen, fantaziszittya hulyeseget ontottak ki magukbol az akarattol megtelo, de esz es tudas hijjan csak a kicsiseg mezsgyejen vajudo magyar kis-irok...

Ban Mor. Ki ez? Raadasul mar rogton az elejen, az elso kotet boritojan kifejti, hogy o igazabol Ban Janos, es Corvin Janosrol akart regenyt irni. Micsoda pokhendiseg! Jokai Morra kacsintani ismeretlenkent... Persze, nem Corvin Janossal kezte, hanem a havasalfoldi kenezzel, Vajkkal es Morzsinai Erzsevel.

Marti a maga csendesen mosolygo modjan mondta, hogy jo ez a kony, jo ez, eleg verbo, de elvezheto. Emlekszem, hogy az elso konyvet jobb hijjan vettem a kezembe, es az elso, valoban kalandos es izgalmas nehany fejezet utan elneveztem "ver es p*na " Hunyadinak.

Aztan egy ponton elkezdett valami furcsa bizserges ebredni a tarkomban. Az elso 3 koteten, az osszes akkor megjelenten egeszen rovid ido alatt ragtam at magam.

A negyedik reszre sokat kellett varni es egy kicsit meg is fekudte a gyomrom.
Az otodiket nem nagyon akarodzott felvenni. Feltem, hogy csak huzza, mint a retestesztat, es csak kinlodas lesz. Aztan - 4000 oldal Tronok harca utan - egyszer csak felvettem az otodik reszt. A Mennydorges Kapujat.

Lehet, hogy erzelgos lettem idekint, de mar a konyv elejen, az elso, az 1440-es nandorfehervari ostromnal is tobbszor konny szaladt a szemembe, amikor a delvideki hos magyarok, szerbek vitezseget, es Hunyadi eszveszejto vakmerosegevel szemben az oreg Thalloczy Jovan varkapitany utolsokig kitarto, bolcs hosiesseget, es alazatos szolgalatat leirja.
De azt be kell vallanom ferfiasan, hogy Mezid beg erdelyi buntetohadjaratat es utana Hunyadi es az egyesitett szekely-magyar-olah-szasz parasztsereg gyozelmet olvasva vegig a siras hataran voltam.

Valamiert a hollos gyurum penteken ragorbult a kezemre. Talan a halloweenes ceges buli utan gorbult meg, ahova ugyan elfelejtettek meghivni, csak a makacs, jolelku bjelorusz kollegam meg egy orosz munkatarsam mondta, hogy menjek, amikor ok is mentek.
De rendet rakni segitettem. Azota nem tudom levenni a gyurut, hozzam nott. Nem is akarom levenni.
Akkor meg, amikor tancolni mentem, Mezid haramiai dultak es fosztogattak Erdelyt, felgyujtva mindent, eroszakot teve asszonyokon, elhurcolva 10000 embert szolgasagba. Amikor hazajottem, elkezdtem olvasni, es nem tudtam letenni a konyvet addig, amig az utolso lapjat el nem olvastam, mar csak a szokasos 100 oldal jegyzet van hatra. Nem kis ajandek ilyen konyvet kapni egy irotol.
Amig ez a tortenet egy embert is lelkesit, addig el a nemzeteket egyesito gondolat is, a vesz idejen ujra es ujra megmutatkozo emberseg, kiallas es elszant akarat.

Minden tiszteletem Ban Janose, a kecskemeti kun iroe, hajdani haditudositoe. Elo es valosagos host ebresztett ujra aki hus-ver ember, nyomon kovetheto, hogyan valtozik a jelleme csapongo kolyokbol a Haza Atyjava, es mindezt rengeteg tortenelmi jegyzettel tamasztja ala.

Aki teheti, olvassa, mert van magyar tortenelmi regeny! Hunyadi el!

Test

A berkeley-beli iroda elkepesztoen motivalo szellemi teren, de megjeleneseben, belso kialakitasaban es butorzataban sokkal szerenyebb, kis hijan spartainak mondhato a kimondottan meno belso kialakitassal, es - az en asztalomnal mindenkeppen - remek panoramaval bir. Az osszehasonlitas teljesen marginalis lenne, de valamiert itt a szekek sem az igaziak, szemben az otthoni szekekkel, es mivel meglehetosen sokat gornyedek a gep elott, elegge faj estenkent a hatam. Sot, mivel az utobbi ket hetben eleg jol sikerult belehuznom - de ules szempontjabol nem belehomoritanom - a munkaba, most mar egy csomoszor reggel is. A vallserulesem utan nem is nagyon mozgattam a felsotestem, igy aztan eddig sem hegynyi izmaim elegge osszeestek, masreszt meg elojott a hatfajas.

Probalom a dolgot ugy csillapitani, hogy a futocipos bacsitol ajandekba kapott teniszlabdakon hongorgozok estenkent, amikor nagyon faj, es ez vegulis jo masszazs, de sajnos egyre tobbet faj. Gondoltam, hogy nezek a kornyeken valami szabadterre kirakott huzockodot, de ilyen csak a Golden Gate fele vezeto promo-teruleten van, Emeryville-ben es Berkeleyben eddig nem lattam. Az  Ashby kornyeken van egy maszoterem, de amikor 8-9-kor farkasehesen kiesek az irodabol, akkor altalaban eloszor vacsora utan nezek, es 9-10 kornyeken meg az foglalkoztat, hogy hazajussak es aludjak (rosszabb esetben mossak es vasaljak...)

Tegnap este Boriek hazahoztak autoval, allitolag a kornyeken laknak, mindenesetre sulyos, bor alapu tartozasom van, ugy erzem. Olyan faradt voltam, hogy amikor Bori es Gulliame rakezdtek franciaul trecselni, kikapcsolt az agyam es elbobiskoltam. Nagyjabol a szallodanal tertem szep eszemre, es rogton elkezdett hasogatni a hatam. Elegge fajt az elet, de reggel meginkabb, foleg, mert koran kellett kelnem, es be kellett menni dolgozni. Raadasul amit csinaltam, abban sem volt koszonet, minden rosszul sult el, en sem voltam nagyon osszeszedett. A munkam olyan, hogy nem nagyon lehet hibazni, ebbol a szempontbol az orvosok es rendorok szerepehez erzem kozel magam, allandoan eles szikevel vagy elesitett fegyverrel a kezemben kotoraszom egy elo rendszerben. Ugyhogy a vegere elegge befeszultem. Szerencsere tul sokat nem kellett csinalni, Pesten ma munkanap volt es a kollegaim a legtobb dolgot lerendeztek, ugyhogy 3 ora alatt vegeztem.

Mi legyen? Mivel reggelire csak egy muffint es egy almat ettem, kaveval, mar mardosta a gyomrom az ehseg. Ugyhogy eloszor a mehikanoknal kotottem ki, omlettezni, ezuttal spenotos gombas omlettet ettem. A nap ragyogoan sutott, viszont a hatam elegge fajt. Faradt is voltam, maszni nem volt kedvem, igy megfordult a fejemben, hogy elmegyek a djuroterembe, es kihuzom a hatamat mindenfele sulyokkal, minden iranyban. Amikor Apunal dolgoztam es minden reggel tornaztam, plusz barantaztam, nem voltak ilyen bajaim... Legmelyebb sajnalatomra az idok folyaman girnyotestu lettem, es meg csak kozel sem olyan epikus testu, mint Boris Vallejo isteni kidolgozottsagu atletai.

Itt tennek egy kis kiterot. Tulajdonkeppen ez az egesz bejegyzes egy kesze-kusza kitero sorozat, pont mint a mai biciklis nezelodesem.

Ugyanis kevesen tudjak ki volt Boris Vallejo, es akik tudjak, azok is elsosorban giccsnek ertekelik a munkassagat. Emberunk ugyanis testepito volt es grafikus egy szemelyben, es egesz eletet az epikus , kisse irrealisztikus kozegben abrazolt, irrealisztikusan atletikus mitikus ferfialakok, formasan nagy feneku nok, amazonok, es Conan jegyeben toltotte, viszonylag kevesse torve ki a stilus adta keretek kozul. Aki latott mar 80-as evekben keszult dajjer-barbaros filmet, az tudja azonositani a stilust.

Ram viszont hatalmas hatassal volt, ugyanis 10-12 eves koromban kezembe akadt Keresztapam zsambeki telken egy Vallejo kiadvany, es egyszeruen nem tudtam betelni vele. Elvarazsoltak a tokeletes testu ferfiak es nok, az eletkoromnak megfelelo arnyaltsagu mesebeli alakok, es egyaltalan eleg jol passzolt a kepekrol sugarzo nyers ero es szepseg az akkoriban mar eleg jol kialakult lovag es hoskultuszomhoz. A legtobb gyereknek tobb fele jateka van, autoja pl, en elsosorban es szinte kizarolag legoval es katonakkal jatszottam, es a kepbe jol illeszkedtek a nemes, bator es eros heroszok.

Ez a Vallejo-arnyalat megragadt bennem es szerettem olyan not, akinek vallejoi ertelemben gyonyoru teste volt, ami kesobb derult ki, hogy a szemelyisege is szep volt. A mai napig az altalanossagban noietlennek kikialtott amazonikus nokhoz is rajongassal viszonyulok.

A pancelviseles elokeszitese es a napi rendszeresseg felepitese mellett ez volt a masik ok, hogy elkezdtem gyurni. Ez a lendulet valamennyire megtort bennem, mert az elegge vilagossa valt, hogy azert, hogy az ember tartosan nagyizmu es szalkas maradjon, mind etrend mind eletmod tekinteteben olyan aldozatokat kell hozni, ami hosszu tavon nem tarthato fenn, kulonosen akkor, ha az embernek a munkahelye es az alapveto szellemi erdeklodesi kore is sok idot igenyel. Az edzest termeszetesen nem adtam fel, csak amikor az alvasidombol kezdett a zart teremben sulyzozas elmenni, fel kellett adnom. Ami igaz, az igaz, akkor nem fajt a hatam, es nagyon egeszseges voltam.

Most is egy kicsit eltoprengtem, hogy bemenjek a konditerembe. Viszont kineztem az ablakon, es gyonyoruen tuzott a nap. A Nagypapam azt a nagyon bolcs dolgot mondta, hogy akkor kell napra menni, amikor van nap. Itt ugyan nem szurke meg az osz, sot kimondottan szeptemberi meleg van meg most oktober vegen is, de itt is hamarosan jonnek az esok, es akkor aztan lehet sulyzozni feszt. Igy aztan ugy dontottem, hogy csavarogni megyek a biciklimmel, semmi kulonos, semmi megerolteto, csak olyan Berkeley-felfedezo modon. Aztan a hatammal csak lesz valami.

Mivel a biciklis boltban amugy is volt dolgom, beneztem a kepregenyboltba, es vettem meg 2 Conan kepregenyt, az elobbiek folyomanya keppen. Conan ugyanugy lenyugoz, mint Vallejo kepei, es mert ostobanak es barbarnak festik le, a sztorikbol kiderul, hogy egy ravasz harcos, es igazabol semmivel nem barbarabb vagy kegyetlenebb, mint az ot korbevevo vilag, sot, o a termeszet gyermeke - szimpatikus alak.

A biciklim hatso kereke kicsit tobbet ereszt, mint kellene, ezt kellett amugy megnezetnem. A kedvenc bicikliboltos lanyom fogadott. Vele az a helyzet, hogy nagyon kedves, de egy kicsit olyan az arca, mintha egy Uwe Boll film castingjarol erkezett volna eppen. Ugyanis szegenynek semmi szemoldoke nincs, es az elso fogai olyan kisze-kuszak es csorbak, hogy ugy nez ki, mint ha ki lennenek hegyezve. Mivel vorosesre festi a hajat es mindig feketeben van, elsore meghokkento, filmbe illo forma, de az elethez valo hozzaallasa es embersegessege felulemeli az atlag amerikai tomegen. Siman ingyen allitgat a biciklimen, hasznalhatom a pumpat, soha nem tesz megjegyzest, hogy ezert meg azert fizetni kellene, orul, hogy jol megy a bicilkim. Emiatt persze mindig veszek nala legalabb egy zabkekszet.
Ma vettem egy csontvazas biciklis zoknit, merthogy Halloween van nemsokara itten.

Amikor itt vegeztem, elhatazoztam, hogy elbiciklizem eszak fele, mert a reggeli utam mar nagyon bejaratott, unalmas azon nem cellal biciklizni, a hegy ma nem vonzott, igy marad Richmond iranya es a kikoto. Igy is lett. Csavarogtam mindaddig, amig kegyetlenul meg nem szomjaztam, termeszetesen elfelejtettem inni a nagy nezelodes kozben. Ekkor aztan lecsorogtam a Berkeley varosi kikotobe, mert azt remeltem, hogy ha a tulelesre csak kis reszben szoktatott helyiek nezelodes kozben nem halnak szomjan, akkor en is megtalalom a szamitasom, meg ugy is, hogy a szirupos edes lottyoket en nem iszom meg.

Igy is lett, a kikotoben ittam egy jo szololevet meg vizet es kitekertem a partra. Mar jo lapos szogben sutott a nap, leultem egy kikotoi tuskora, es neztem az oblot. A tavolban, mint valami finom hegyu rotringgal elkovetett ceruzarajz, ott magasodott a Golden Gate. A piros szinbol itt semmi nem latszott, ellenben minden aranyban uszott korulotte, igy rogvest ertelmet nyert a neve. A talapzata - parafelhoben uszik. A Csendes-Ocean felol jon be a tengeri para, es egyre vekonyodva oszlik el a hidtol eszakra fekvo Marine Country erdos-sziklas tengerpartjan. A gotikus lany szerint remek bringas terep, mig tart a joido, kiprobalom. Az obol felol egyre masra tertek vissza a kis mototros virotlasok. A Portugal Hercegno, az Energy, a Boldog Ringyo egymas utan billegtek, csettegtek befele a kicsinyke vitorlaskikotobe. Ott volt a Szegyentelen, amelynek olyan volt a kapitanya, mintha rumoshordokbol ratkak volna ossze. Hordo a mellhasa, hata, szeles, mint egy bikae. Hordo a hasa, nehezen, tekintelyesen feszul neki a kajut falanak, amikor kormanyoz. Ket kisdinnye-hordo a vadlija, ami kikandikal a fovidgatyajabol. Es mindehhez a mellet verdeso, rozmarszeru, hofeher bajusz jarul, ami ekessegkent kanyargozik elo a kopott, vizallo tengereszkulup alol.

Minden lassan tortenik, a napfeny folyik a vizen, a hidtol egeszen hozzam. Csak bamulok, lassan csopognek a gondolatok az agyam egyik zugabol a masikba. Alig tortenik valami, minden komotosan, billegve mozdul, a gondolataimban pedig vilagokat jarok be. Aztan azon kapom magam, hogy majd lefordulok a tuskorol - elbobiskoltam megint. Sajnos el kell indulnom haza, mielott vegleg elalszom, es ellopjak a biciklim. Bekes, cedrusokkal korbevett setanyon hajtok, aminek a bekejet ugyan megzavarja az Amtrak mellettunk futo sinparja es maga az irdatlan vasparipa, de Emeryville viszonylatban meg igy is tobb, mint amire szamithattam.

Vacsora, es aztan hongorgozes a villoni szallasomon.
Most a lelkemmel banok jol, a testemmel annyira nem.

Csulok*

Sikeres ember vagyok, ma reggel f8-kor mar dolgoztam, este 9kor meg dolgoztam es a ketto kozott 1x ebedeltem, 2 irdatlan kavet ittam. Eeeees... Ennyi.
Este mar nagyon fajt az elet, az okos es Vizinczey-ertelemben csinos kolleganommel megallapitottuk a kepernyo elott kuporgas kozben, hogy mindkettonknek faj a hata. Csak o ezt regebb ota csinalja.

Azt gondoltam, hogy akkor en most valami konnyut eszek vacsorara a mehikanoknal, aztan zuzok haza. Am ekkor - lass csodat - mi mosolygott ram a napi menurol? Mint egy kis fenypaszma kodos reggelen, mint viragillat a szurke aszfaltrengetegben hirtelen ott volt elottem kisze-kusza kezirassal:  baranycsulok marinalva, krumplipurevel. Regen erzett boldogsag kezdte el melengetni a szivem alatti szerveimet, egeszen ellagyultam, es csak ugy a rend kedveert vegigfutottam az etlapon, hogy mi mas van meg este. Peregtek a szemem elott a betuk, nem is tudtam mit olvasok, mert mar ott motoszkalt a tudatom melyen a nulla szazalekos cukortartalmu, csodasan rezgo, kicsit faggyas illatu erzekeny csulok. Igen. Igen ezt akarom. AKAROM! Mikor lesz mar keszen? Jaj, csak nehogy elsiessek, ne adj' Uristen, hogy elrontsak, hogy ragos legyen, hogy tul faggyas, oreg berbecs!

Probaltam Zoli irasara koncentralni, de teljesen volagos volt, hogy itt nem lesz webkettozes mindaddig, amig a lirai csulokhus es en egeszen meghitt kapcsolatba lepunk. Tulajdonkeppen ez a kelet-europai sors egyik nagy merfoldkove, a csulok, a cudar vilag kicsiny csodaja, ami kecsegtet, mint egy, mint egy kacer asszonyi pillantas, es nem tudod, mit kapsz ezuttal, csak azt, hogy engedned kell a hivasnak, hogy az allat a meszarszek-oltaron azert adta eletet, a szakacs azert kezelte a pacolas kozben kulonos figyelemmel, szinte szuloi odafordulassal, es aztan azert fozte, sutotte oly igen mesterien, hogy vegul eljuthasson rendelt helyere, a tanyeromba. Igen, en megbecsulom az allatot is, az eleteben-halalban gondjat viselo embereket is, es komly unnepelyesseggel kezdem el az evest. Itt nincs helye habzsolasnak, kapkodasnak, most kizarom a kulvilagot egeszen, a munkahelyi stressz regen feledve, csak en vagyok, a csukok es a kes meg a villa.

Ott van elottem teljes eletnagysagban, sem nem tul kicsi, sem nem tul nagy, gyonyoru, eppen jo surusegu rozmaringos-paradicsomos martasban. O az a finom rezges! O, azok a kenyeskedve alanyujtozo hartyak, amelyek tokkent valaha korbevettek a finom izekben levalo, melyvoros hust. En keszultem erre a talalkozasra, de meg hogy keszultem. Micsoda vetek lenne egyben belakmarozni egy-egy hus-izesulest, amely vajkent valik le a csontrol! Soha! Akkuratusan vagom kette a rostok menten, egy kicsit talan harant, csak ugy a hecc kedveert, nem mintha nem biznek a szakacsban, de latni akarom, ahogy lagyan enged a kesnek, es megerton befogadja, megnyilik elotte. A szosz kivalo, megragadom a pillanatot, hogy a remek hust megfurdessem benne, es a Torok Szultanra* gondolva kajan mosollyal rakotrok egy kis krumplipuret is a villamra. Micsoda, hogy nem illik osszekeverni a koretet a szosszal, es azt csak a porok csinaljak? Ugyan mar, Szultan baratom, meg egy kicsit dolgozz a legios-eleganicadon, mielott Gyuszi Bacsi dionussziadajaba bele probalnal szolni!

Kicsit szomorkas elegedettseggel nezem, ahogy az etek fogy a tanyerrol. Minden jonak vege van egyszer, ilyen a vilag folyasa. De elnyujtom az utolso falatokon valo nyammogast, es kielvezem a baranyhus karakteres izeit az utolso cseppig. A tanyerom pedig, magyar modra, konokul es dacosan - kenyerrel kitorlom...

*Hazafele biciklizve jottem ra, hogy ezt nem is a Torok Szultan mondta, hanem a Nagy Levin...

Berkeleybe tegnap bekoszontott

Az Osz. San Pablo Avenue-n suhant nesztelen. Mar tegnap delutan ereztem, hogy a szelnek kicsit erosebb a foga, mint szokasos. Igaz, ezt mar Melindaval bringazva is ereztem egyszer, de az csak egy balga felreertes volt, na de ezt aztan az indian oszoneim sugtak. Tegnap felbicikliztem a Berkeley hegy tetejere, hogy valami ertelme legyen a hetvegenek, mert vasarnap benaztam meg egy sort a munkahelyen, na annak nem volt sok. Illetve volt, csak azt akartam, hogy tobb is legyen.

A fizikai kutatointezet fele kerekeztem folfele. Teljes meglepetesemre azt ereztem, hogy folfele futni/kocogni sokkal konnyebb volt, mert akozben lehet egyre kisebbeket lepni, bringazas kozben viszont egyenletesen kell tekerni, ha az ember jot akar. Foleg forgalmas uton. Be kell vallanom ferfiasan, a legnagyobb atvaltast is hasznaltam, es meg igy is meg kellett allnom a botanikus kertnel is egy kicsit, meg aztan majdnem a tetejenel is. Viszont a kilatas gyonyoru volt, meg lefele uton vegigfenykepeztem azt az utat, amin felfutottam a Tilden Parkba. Es felmentem a Berkeley Campus 300m magas tornyaba is. Csinaltam egy csomo semmitmondo fenykepet. Tulajdonkeppen merhetetlenul tehetsegtelen vagyok fenykepezes ugyileg.

Ma hajnalban arra ebredtem - egyreszt, hogy Budapesten negy napos hetvege van, itt meg nem - masreszt, hogy szemerkel az eso. Na, itt van a hires kaliforniai tel! Panik, a homerseklet 15C-ra zuhant. Az autosok frusztraltak, akkora kaosz van, mint nalunk az elso havazaskor a BKV-n, meg az utakon. Nem mondom, hogy nem aztam meg, de azert ennel mar lattunk nehezebb helyzetet is. A torok ellen haboruzni talpig vasban, telviz idejen, napokat lovon toltve, etlen-szomjan - az kemeny. 15-20 fokos szemerkelo esoben biciklizni az enyhen kellemetlenebb, mint az idealis. Gondoltam.
Azert amikor atballagtam a kedvenc es tenyleg szivbol szeretett mexikoi haverokhoz a sarokra jalapenios avocados sajtos omlettet enni, majdnem keresztulgazolt rajtam egy tipikus 50-es asszonysag, szemlatomast visitva - es cseppet sem fekezve. Jot mosolyogtam magamban, mert ekkorra mar nem is esett, csak az ut volt vizes.

(Ezeket a mexikoiakat ket fo okbol szeretem: 1- ISZONYU JO omlettet keszitenek, tobb fajtat is, es hatalmas adagokat adnak. Valamint organikus eredetu etelt szolgalnak fel. 2- Szinte az osszes felszolgalonak filmbeilloen karakteres arca van, nem feltetlenul szepek, de teljesen egzotikusak es imadom oket. Meg a testuk aranya is egeszen kulonos, mind 1,5 fejjel alacsonyabbak nalam, ferfiak is, nok is, a ferfiak minimum 2x szelesebbek, de nem am csak pocakban, hanem hatban, a holgy pedig olyan iszonyu energikus, mintha eleteben mindig csak chillin es jalapenion elt volna, egyszeruen bearanyozza a reggelem. Illetve bearanyozzak. Legalabb annyira, mint az emeryville-i paneras feka lanyok. Oket is imadom.)

Annyira elbizakodtam, hogy amikor csak egy pillanatnyi idom volt ma - hadd ne mondjam el, hogy milyen korulmenyek kozott - azon morfondiroztam, hogy ez a kaliforniai tel csak ennyit tud? Pho.
Hanem estere megint elkezdett szemerkelni, es amikor a salatazohelyemrol kijottem, ugy zuhogott, mintha azt akarna mondani: Tessek, ki'ccsavo, tessek, est akartad? Na majd en megmutatom. Meg is mutatta. 200m-en borig aztam.

Ha valami ertelmesre vagytatok, kozolnom kell, hogy az elfogyott, ma legalabbis semmikeppen sincs.
Panaszkodni semmikeppen nincs kedvem, mentol tobbet olvasom a Hunyadi regenyt annal inkabb azt gondolom, hogy nincs is okom ra es felesleges is, mert a regiek sokkal tobb gyotrelem kozepette is probaltak boldogok lenni, eltek, szerettek, alkottak. Es en is elek, szeretek, alkotok.
Elegge sokat dolgozom, de nem vagyok megsem "ber-rabszolga", mert kozben folyamatosan kepzem magam, szakmailag, emberileg, megismerek szemelyisegeket, kulturakat, hasonlosagokat, kulonbsegeket. A sok munka mellett meg nagyon figyelek, hogy az akar apro, szikranyi oromok es szepsegek nehogy elsuhanjanak mellettem. Mert sajnos moho vagyok es vagyok ezekre a pillanatokra, ha vannak, ha nincsenek.

Amugy a nigeriai hajdani-majdani mernok-biztonsagi or pont azt az elmeletet fejtette ki a minap este, mint amit en ragozgattam a Prostik* cimu bejegyzesben. Ugy nez ki, ez az orszag ezt sugallja.
Nekem viszont a magam orszaga sugall valami mast is :)