Corvin-proba

Az elkovetkezendo napokban, hetekben elegge elvetve fogok irni. Nem azert, mert eluntam, vagy mert nem szeretek irni, vagy mert Titeket nem szeretlek, hanem azert, mert itt elegge eldurvultak a dolok. Jellemzo, hogy a fonokom azt mondta, hogy barmikor, a nap barmelyik pontjan nyugodtan hivjak, es probal segiteni.
Kicsit ugy erzem magam, mint baranta vizsgan vagy kunproban az ijaszat kozben. Mar tul vagyok a futason, majd kikopom a tudom, de ettol meg pontosan kell loni es meg elottam van a vivas, ami kozben nemcsak pontosnak, de gyorsnak is kell lenni es hatra van a birkozas is, a vegkimerules, a fajdalom es a csakazertis alapon kuzdelem. A kunproba mintajara, illetve a Hunyadi allegoria hatasara, amiben ezt az idoszakot megelem, elneveztem az elmult heteket es a nehany kovetkezot Corvin-probanak.
Most van az a resz, mint amikor Hunyadi az 500 kun es szekely vitezevel, elkepeszto tulero ellenere fenyitette a kodben a condottiore-hadakat.
En a folem sokasodo problemakat fenyitem, a velem egyuttmukodo, porgo emberekkel szovetsegben, es a kelletlenkedo emberek ellenere. Es keresztulviszem, amit akarok, amit kell.
Ha nem irok, nincs bajom, csak nem latok ki a munka alol.