Csata*

Holnap a Golden Bears a Stanford ellen jatszik az egyetemi stadionban. Ez az ideny nagy meccse, az egyebkent szofisztikalt egyetemi poloboltban siman lehet kapni "FUCK STANFORD" feliratu polot, azzal kapcsolatban meg elore figyelmeztettek, hogy holnap meg az alsogatyam se lehet piros, mert az az osellenseg szine. Rendes berkley lakos ilyenkor kek-sargaban van, ha nem akar nagyobb verest. Holnap delelott dolgoznom kell, de deltol en is ott leszek, ezuttal a stadion folotti dombon egy indiai szarmazasu kollegaval.

Egyebkent meg neptancra menet a Hunyadit olvastam. A kisse nyomaszto negyedik kotet utan az 5. egeszen verforralo, es ugy olvasom, hogy borzong bele a hatam, es okolbe szorul a kezem, a levegot markolaszom egy kepzeletbeli pallos utan kutatva, hogy Hunyadi oldalan en is belevethessem magam a csataba, hogy az erdelyi, delvideki nok, gyermekek eletet, epseget megmenthessem, es hogy a gyalazatos martalocokat lekaszaboljam. Az konyv zsenialis, ugy erzem magam, mintha ott lovagolnek a Hunyadi-vertesekkel, szaguldva, mint a rarok, tele elettel, haraggal, szabadsagvaggyal. Ennek ellenere nem gyulolni tanit meg, hanem a feladatot, a kuldetest, a szellemi kuzdelmet vegigverekedni. Embernek maradni, elszantnak lenni es a vegsokig kuzdeni azokert a dolgokert, amelyek az "Edes Hazam" kifejezest nem ures frazissa, hanem anyai olelesse teszik.

Egy kepzelt csatat nezni megyek holnap, egy reg letunt kor valos csatajarol olvasok, de ez utobbi sokkal elobb es sokkal valosagosabb, mint az elso.

"A Hunyadi-konyv olyan, mint a Tronok harca, csak jo..." - Igaz.

*Hat, a Stanford bizony megverte az arany mackok csapatat, nem kicsit, hanem nagyon. Nem a stadionbol, hanem a domboldalrol neztuk vegig. Mentsegukre legyen mondva, hogy a harmadik es negyedik negyedben  a Stanford Cardinals sem kapott pontot, de ok sem, es a meccset touchdown nelkul vesztettek el, 21-3-ra. A kollegam meglepett egy uveg chardonnay-vel, es mivel ok foleg soroztek, a bort joreszt en ittam meg. Igy egy bizonyos ponton kicsit elvesztettem a fonalat. Arra meg pontosan emlekszem, hogy egy viszonylag csinos mexikoi lany bejelentette, hogy tetszik neki a kollegam es baratai altal hordott egyetemi testverisegi polo, es en - igy mulat egy magyar ur alapon - megvettem neki, a kollegamtol, mert nem volt penze ra. Egyszer csak megint a cegemnel voltam. Illetve utana egyszer csak a kedvenc mexikoi-francia gyorsettermemben, es boleny steak-et ettem, mert megerdemlem.. Amugy ragos, mint a csizmatalp, meg medium done modon is.
Meg mert valaminek fel kellene szivni egy uveg chardonnayt, amit kozvetlenul a reggeli szendvics-narancsle-kave kombora boritottam ra. Valahogy meg haza kellene csorogni Emeryville-be, elkerulve a kozvetlen ismeretseget a Ram-ek hutoracsaval.

Tegnap beszelgettem Borival hazafele uton, eppen olyan vilagmegvalto otletekkel megaldott-megvert naiva, mint en voltam 10 eve. Nem baj, sot, jo. Csak azt kivanom neki, hogy az elet kegyetlensege ne megtorje es megkeseritse, hanem a naiv lelkesedeset osztonos joakaras iranyabol valami mely, atgondolt, es tovabbra is tuzzel ego tenni vagyassa alakitsa az elet.
Hany szalmalang emberrel talalkoztam eletem soran! Es en is hanyszor tantorogtam a feladas, a kozony, az onsajnalat es gyengeseg szakadeka szelen egy-egy mas emberbe vetett hitem elvesztese, vagy egy szep eszme csorbulasa, beszennyezodese lattan... Meg 30 evesen is mellbevag, hogy az elet nem patyolat-gunyas grallovagok, es szennyes gazemberek egyertelmu csoportjaira bonthato, es attol, hogy a baratom vermocskos gunyaban, a kuzdelemtol reveteg, eppen ertelmetlen szemekkel tekint ram, az nem jelenti, hogy o kevesebb, es az idegen emberek tokeletesre vasalt, elegans oltonyben, lehengerlo modorukkal egybecsomagolva nem tobbek. "Ez egy ilyen viszonylag kegyetlen vilag".

Tegnap beszelgettem a szallodank nigeriai szarmazasu ejszakai muszakos biztonsagi orevel tegnap, neptanc utan. Amugy energiagazdalkodasi mernok volt odahaza. Erdeklodo, nyilt szivu, tisztesseges ember. Meg van rola gyozodve, hogy ez a hely, az USA a vilag utolso uszo szigete, a mentsvar, es aki nem jon ide idoben, az vegkepp elveszik a kaoszban. En meg azt gondolom, hogy gazdasagilag persze Kalifornia sokaig fog tudni hullamlovagolni, ugy is, mint USA, ugy is, mint az USA egyik legerosebb allama. De nem az ide menekules tartja meg az embert. Nezem-nezem az elso, masodik, harmadik generacios spanyolokat, azsiaiakat, feketeket, magyarokat. Csuszik ki a labuk alol a talaj, gyokereket keresnek, de nincsen hol.  Marpedig a vihar vegigpusztit a vilagon, hamarosan. Es a buszke fak, sekely gyokeru oriasok sorra dolnek ki ugy, hogy most nem is hinne az ember. Es talan a kis, gocsortos, suru faju, szivos gyokeru viharvert fak, mint mi, megmaradnak. Egy kupacban Egy ligetben. Es talan a mi kis mikroklimankbol lesz meg majd kicsi hajtas, fa, ami kino es megerosodik, akarmifele vihar tepazza is.