Indianosvenyen

A tervem az volt, hogy sotetedessel en is leteszem magam a Silver City-ben mosolygos lanyok altam majd 3x-os aron kiadott kalyibam agyara, alszom reggelig. Reggelre kelve aztan bevagok egy nagy adag tojasrantottat sult baconnel, teljes kiorlesu piritos kenyerrel. Aztan, dolgom vegeztevel nekiindulok a Mineral King egyik kis turajanak, ami ugy fer bele a napomba, hogy a hajmereszto kanyonuton meg vilagosban jutok le a kevesbe fosztogato foldre.

Eddig volt a terv. Kiderult azonban, hogy a luxuskalyibamnak ket hijja van:
1- propanbutan lampaval lehet vilagitani
2- futes az nincs, illetve ahhoz kulon kellett volna fat venni, toll a fulukbe

A pb lampaval az a baj, hogy van egy valami furcsa, porlekony anyagbol keszitett kis halo, amin belul eg valahogy a lang, es abban a pillanatban, amikor rajon az ember, hogy a halocska porlekony, mar tonkre is tette. 8 dollar.

Na jo, hat takaro vegul is van, fejlampam is van, puloverem is van, a levego kivalo, ugyhogy nyitott ablaknal alvast javasoltam magamnak. Valoszinuleg az este bevert hamburgerben rejlo zsir es ver mennyiseg kicsit megviselt, foleg ugy, hogy az oreg cowboynal toltott ejszaka utan egesz nap csak egy muffint es egy almat ettem, mert siettem is, meg bele is feledkeztem a nezelodesbe, ugyhogy kicsit zavaros almok tamadtak meg. Reggelre kelve aztan nyugtaztam, hogy igazabol toll a lanyok fulebe, mert az agy is kenyelmetlen volt. A zuhany 4dollar, 5 percre. Silver City, ertitek. Aranyasok. Minden annyiert kel el, amennyit el lehet kerni, akinek nem akkora a penztarcaja, arra legfeljebb szornyulkodve neznek. Toll a fulukbe. Sastoll.

Na de hat mit van mit tenni, ilyen az elet, legalabb a rantottamnak orulhetek reggel, elozo este kedvesen megmondtak, hogy 8tol johetek reggelizni. Meg akkor mondtam is, hogy rendben, mert koran kell indulnom, ugyhogy sietnem kell a reggelivel.
8 ora utan 5 perccel - udvarias kelet-europai uriember vagyok, nem surgetem oket - megjelentem a kantin elott. Sehol senki, kihalt az egesz bodevaros, a lanyok minden bizonnyal a bajos utonallok almat alusszak valahol.
Hat, ettol a reggelitol sem fogok megcsemerleni...

Ekkor mar kicsit savanyu keppel neztem ki a fejembol. Elorelato indian harcos modjara meg Three Riversben, elozo este betertem egy bolcs kinai  indian mindenes boltoshoz, es vettem egy doboz sozott kesudiot, meg egy doboz sozott kevert diot, meg 3,8l vizet, arra az esetre, ha megszorulnek, es olyan reggelit kapnek valahol, mint amilyen kavet a mogorva de joindulatu benzinkutas cowboytol.
Na, ez pont olyan reggeli lett, ki is irtam a bandinaknak, hogy osszetortem az otvaros porlos izejuket, es vagy vonjak le a kartyamrol az arat, vagy delutan ugyis bejovok, azt' kifizetem.
Toll a fulukbe. Ketto.

Ugyhogy morogva, de nekivagtam a ranger allomas fele vezeto utnak. Gondoltam, hogy azert beszolok, hogy ha megesznek a pumak akkor tudjak, hogy milyen taperteku feherje jutott nekik.
Rangerek sehol, vagy koran volt nekik (az egesz volgy meg arnyekban, karcos reggel volt), vagy ugy iteltek meg, hogy turistaknak mar ugy sincs ideny, ideje a majomkodas helyett rangelni az erdoben. Jol van, nekem aztan nem faj, nalam van az American Lawman bicskam, maximum ha megtamad a puma, akkor eloszor mergesen hadonaszok, aztan ha megindulna felem, en is megindulok fele, aztan majd maximum megprobalom magamhoz olelni es kibelezni, ha van ra idom. Egy 8 centis pengevel sokkal jobb otletem nincs, meg esetleg koveket tudok hasznalni. Vegigfutott az agyamon az osszes osom neve Szep Mezo Szarnyaval elkezdve (akinek Hunor is segitsegul hivta Nagy Lelket a farkasok ellen), Ugyeken keresztuk (aki meg is vivott a sivatagi oroszlannal, meghozza egy kessel) egeszen Gyula nagyapamig, aki viszont lelemenyessegevel tulelte az orosz sztyeppen valo hadifogsagot, es ugy iteltem meg, hogy ha nem is vagyok tokeletesen felkeszulve egy puma-kalandra, olcson bizony nem fogom adni az informatikushajjal kibelelt irhamat. Meg egy szal kessel turazni a vadonban elegge indianos - egy 30 centis pengenek jobban orultem volna.

Harmadik nekifutasra sikerult bezarni a sajat kocsimat, igy elovettem a hegyjaro lepeseimet es elindultam a Monarch Lakes fele vezeto utnak. Ez nagyjabol 6-7 kilometer gyalogut oda, es ugy 1000m szint, 2200-rol 32-300-ig. Pont jo lesz nekem 9tol delutan 3ig. Alig tavolodtam el 500m-re a kocsitol, egyszerre meglattam egy legeleszo oszverszarvast. Aztan kiderult, hogy tobben is vannak, borjak, unok, egy kis agancsar es egy komolyabb him. Uramisten, csak sikerulne kozelukbe lopozni, micsoda fenykepet lehetne kesziteni, meg a volgyre borulo arnyekban is! Elokaptam a fenykepezogepem, es mivel nem is bakancsban voltam, hanem tornacipoben mokaszinban, igy lepteim neszet elnyelte a kavicsos talaj. Eloszor 20 meterre cserkesztem be oket. Micsoda vadasz vagyok, ez igen - veregettem vallon indian enem, Rendetlen Tollat! Nezzuk, tudok ennel tobbet is, meg ovatosabban, meg halkabban osonkodtam tovabb, immaron 10 meterre becserkeszve a vadat. Baratom, te aztan az indian vadaszok ekes peldakepe vagy! Mi vacsora lenne ebbol! 5m. 4m. Kezdtem gyanut fogni, mert sajat nagyszerusegemet sem tudtam oly messzemenokig nagyra ertekelni, hogy komolyan elhiggyem, ez igy valoban az en erdemem. 2m. Aztan rajottem, nincsen nalam puska, es itt egyebkent is tilos vadaszni. Ezeket a joszagokat ugyan nem etetik, de az emberre a legteljesebb mertekben fittyet hanynak.

Igy aztan abban maradtam magammal, hogy Rendetlen Toll igen nemes indian harcos, melto oseinek elismeresere, de ezek az oszverszarvasok vagy merhetetlenul lustak, vagy merhetetlenul ostobak, vagy merthetetlenul pimaszak. Azert lefenykepeztem oket, az egyikuk itt van, tessek, "teriteken":

Azert igy is nagyon orultem, kalap hijjan a baseball sapkam emeltem meg, es megkoszontem a Joistennek, hogy elem sodorta ezt a kis csapatot, es megvidamodott szivvel lepkedtem tovabb.

Osszeakadtam egy oreg roka kinezetu turazoval, akinek elujsagoltam a szarvasokat, o viszont nem tul udvariasan az "Oh really?"- hangulatkifejezo mondaton kivul nem kommentalta az esemenyeket. A szarvasok gyakoriak errefele.

A taj, ahova leneztem, ilyen volt:

Amerre viszont tartottam, az ilyen:

Es az elso pihenomon meg ilyen:

Nem nagyon tudom szavakba onteni a taj szepseget. Gyonyoru sziklameredelyek, evszazados, suru fenyok, akik szivossagukkal megmaradtak ezen a porlo kotengeren, ahol egy evben csak 2 honapot esik az eso. Abbol kell kigazdalkodni a kovetkezo evet. Rajtam kivul senki nem volt a hegyen, legalabbis, amig felfele mentem, elo ember sehol.

Viszont lattam egy csomo ragadozo madarat, meg kell majd neznem egy itteni madarhatarozot, mifeleket. Most eleg legyen annyi, hogy megerintettem a rakamazi turult a nyakamban, es meguzentem nekik "Itt vagyok, Testverek! Koszonom, hogy itt lehetek es koszonom, hogy kovetitek az utam. Szalljatok szabadon, az en lelkem is veletek szall". Minden nap lattam solymokat, sasokat, meg baglyot is.

Es lattam egy "kengyelfuto gyalogkakukkot" - akit majd szinten megnezek a hatarozokonyvben, nyilvan valami fogolyfele:

Akkor aztan kiertem a gerincre, egeszen mas vilag tarult a szemem ele. A fenyok ritkulni kezdtek, es bar 3000m fole ertem, ho sehol, csak kotenger, es a vegtelen, szivdermeszto, gondolkodasra keszteto csend. Egeszen magamra maradtam magammal es a gondolataimmal.
Egy fenyo-testorseg vonalan attorve elobb egy maganyos sequoia fenyot pillantottam meg, majd magat a Sawtooth Passt es Sawtooth Peak-et.

... amirol majd kesobb publikalok kepet, mert a Picassa lehalt feltoltes kozben.

A lelkemet valoszinuleg tenyleg magukkal ragadtak a solymok, fel a hihetetlenul kek, felho nelkuli egbe, mert ugy ereztem, teljesen megtisztultam, megnyugodtam, minden haragom, fajdalmam, szorongasom elengedtem. Hala toltott meg es boldogsag. Milyen nagyszeru a termeszet, milyen csodalatosat alkotott az Isten! Es milyen szerencses vagyok, hogy ezt lathatom, erezhetem.

Ezekkel a gondolatokkal eltelve indultam lefele. Nevettem magamban, vagy legalabbis mosolyogtam  vegig. Ezzel az egy nappal, ezzel a 6 ora setaval kisoportem minden mocskot, leullepedett szemetet, ami a szivemet nyomta. Egy ideje mar igaz, es meg sokaig igaz is lesz, en a hegyekben, erdokben tisztulok meg es szuletek ujja.

Tobbszor visszaneztem a hegyre, a Sierra Nevada nekem megmutatkozo ormaira.
Orultem.

Meg azt sem bantam, hogy a sos diokat leszamitva ures a gyomrom, erovel megtoltekezve, lenduletesen mentem felfele is, lefele is. Vizem volt eleg, ami a nyomaszto szarazsagban nagyon megnyugtato volt.

Lefele lefenykepeztem az osz szineit - elnezest kerek a kompozicio hianyossagaiert:

Azt, hogy hogyan jutottam le a kanyonuton, es mifele barlangba vezetett el a hegyi indianok osvenye majd a legkozelebbi alkalommal meselem el.