Onbecsapas

Most a kedvenc salatazohelyemrol irok, ahol a kedves mosolygos neger lanyok vannak, de sajnos minden kedvesseguk ellenere 10 percen belul kidobnak, mert zarnak.
Ugyhogy most csak azt irom le, ami hazafele jutott eszembe.

Mar masodik este csinalom azt, hogy nem csak a 66-odik utcatol sprintelek vegig bringaval, hanem egeszen a Channing es a San Pablo sarkatol. Ennek kovetkezteben mire az Ashbyhez erek, sajatos izzas ebred a labamban (ez Oakland-Emeryville es Berkeley hatara kb), a Stanfordnal mar kiszarad a szam a kapkodo levegoveteltol, es a 40-edik utca sarkara mar erolkodve, egyszer meginogva de ujra gyorsitva erek el. Es aztan megint sprint, vegig a 40ediken a Panera Bread-ig.

A minap - napokkal, hetekkel ezelott? - olvastam az indexen, minden tudomany forrasan, hogy egy joasszony elkezdett biciklivel jarni es fel volt haborodva, hogy nem sikerult kifogyni a farabol. A hegyekbol hazajovet ugyanaz a sztori pepitaban, hogy miert van, hogy a legtobb fizikai munkat vegzo utepito munkasok kozott sok a kover.

A dolog nyitja, es igazabol jobban utalnek a biciklizo joasszonyra, mert tipikusabb pelda,  hogy az edzes nem ott kezdodik, amikor nagy lelkesulten ratesszuk a parnak kozott parnasodott fenekunket a biciklire es elcsordogalunk A-bol B-be. Es nem is ott, amikor egy alapos Herveys-beli csittifittire vasarlas utan kocogunk 500m-t, majd a testmozgastol elegedetten lefojtjuk a muveletet egy extra nagy shake-kel, mert ma igazan megerdemeljuk, hiszen lemozogtuk. Ez sajnos onbecsapas.

Az edzes ott kezdodik, amikor az ember eloszor elgondolkodik azon, hogy tulajdonkeppen akar be is lehetne fejezni, mert nehez. Barantan is szoktuk mondani, foleg ha novicius van az oreg bakak kozott az elso csatakra izzadas utan, amikor a novicius szemei kiguvadnak, hogy lassan kezdhetunk bemelegiteni. Es nagyjabol ez igy is van, ami ez alatt van az kozlekedesi/tarsadalmi/kozossegi szempontok szerint ertekelheto, de edzeskent nem.

Mivel rettenetesen sokat ulok a szakmam miatt, viszont cserebe Petofi-testalkatom van (keskeny vall, szeles csipo, by default), erre kulon kell figyelnem, mert ha elkezdek fogyni, az kizarolag mell-vall regiobol megy, am a pudinghaj az jol megul a derekamon. A csacsihas. Bebihajak.

Szoval pontosan tudom, melyik este kozlekedtem haza, es melyik este volt sporterteke a dolognak. Este probalok jobbara csirkes salatat enni, meg az itteni szemetre valo kenyerek kozul keveset, es a jobbfelekbol tobbet. Van egy orosz kollegam, aki nap kozben csak zoldseget eszik, meg gyumolcsot sem a gyumolcscukor miatt, na EZT NEM. A gyumolcs, gyumolcsle jo dolog. De nem eszem edesseget, vagy ha igen, csak reggelihez, feketen, keserun iszom a kavem, es kerulom a jofele amerikai hamburgereket. Meg organikus etelt eszem, mert bar kemenyen megfogadtam, hogy az amerikai ismeroseim enyhe hipohondriajat nem veszem at, a testem eleg jol jelzi, amikor lelegeztetogepen  es antibiotikumon nevelt allatok husat vagy foszforeszkalo zoldseget eszem.
Eleinte azt mondtam, hogy mit nekem, de sajnos ebben az orszagban legalabbis ezt nem lehet megtenni.

Sot, azt kell mondanom, hogy meg az otthoni feher kenyer-zsirszalonna kombo is sokkal egeszsegesebb, mint egynemely itteni etel. Viszont a sushi legalabb bagoert van, kb egy hamburger dragabb, mint egy jo tal sushi. Emiatt, illetve a bjelorusz kollegam sushi-imadata es a tengerpart miatt feladtam a temaval szembeni viszolygasom, es heti egyszer a japcsiknal ebedelek.

Onbecsapas azt hinni, hogy mindenhol mindent meg lehet tenni.
Onbecsapas azt gondolni, hogy ket karlengetestol vagy harom pedaltekerestol gyokeresen atalakul az eletunk.
Onbecsapas azt gondolni, hogy ami a regieknek is jo volt, az nekunk is jo, mert a regiek nem ultek a vannyadt feher seggukon napestig, a monitor elott gornyedve.
A munkaval kapcsolatban is van onbecsapas kitetelem, de azt majd egy kesobbi posztban irom le, arra mar hetek ota gyurok, miota meglattam a "kurvak padjat".
Az onbecsapas hiba, es bun magunkkal szemben.