Prostik*

Ezt a bejegyzest mar egy jo ideje erlelem magam, gyakorlatilag az idejovetelem masodik hete ota.

Az erzekeny lelkueket meg kell nyugtatnom, illetve a vaskos, fulledt tortenetre vagyo fiatalabb olvasoimat ki kell abranditanom, hogy nem amerikaban elkovetett, penzen vasarolt szerelmi tortenetekrol lesz szo. Nem vagyok a perdita-romanc akkora tiszteloje, mint Dosztojevszkij, sot a temahoz kisse fagyos elutasitassal viszonyulok, a szexualitast ket ember erzelmi alapu maganugyenek tartom. A muveltsegem meg hianyos ahhoz, hogy Balzacot vagy Lautrec-et itt barminevu relacioba vonjam.

Nem a szallasomrol lesz szo, bar itt epp ugy, mint Sporonban, a hegyi kis panzioban egeszen villoni a kornyezet, neha kicsit el is elmelkedem azon, hogy mennyire szeretem osszemosni a ruhaimat az ejszaka tundereivel, akikkel a mosokonyhaban valtig osszeakadok, amikor az este kozeledtevel sosmogyoro-chips-cola ehseguk feltamad, es eppen nem fuveznek. Persze kicsit igazsagtalan vagyok, miert eppen (csak) ok fuveznenek, minden masodik ajto mogul a marihuana minden massal osszeteveszthetetlen illata kanyargozik elo. A szallasom most azert sem akarnam ekezni, mert a magyar szarmazasu, csehorszagban szuletett kopasz portaslegeny segitsegevel at tudtam koltozni az elokelo masodik emeletre, annak is egy olyan szobajaba, ami - mivel jeles L alaku motelem bastyaja, az L egyik vege - 2 ablakkal is bir, amire csak modjaval latnak ra a sporttarsak, es a bevasarlokozpont fele nez, ugyhogy vegre vilagos van.

A kurvak padjat csak azert emlitem meg, mert a gondolat-halom egyik szalat az inditotta el. Ugyanis estenkent 9-11 kozott hazabiciklizven nemely esteken felfigyeltem arra, hogy az ut mellett bizonyos padok vannak kiteve, de olyan helyre, ami jokora tavolsagban van a buszmegallotol. Nappal nem nagyon tudtam mire velni a helyzetet, mert oreg nenik a San Pablo menten elvetve jarkalnak csak, igy pletykapadnak alkalmatlan az epitmeny, mas hasznalatra meg nemigen tudtam elkepzelni. Este aztan megvilagosodtam, amikor mar masodik este egymas utan megpillantottam egy kulonos alakot. Ez az alak azert volt kulonleges, mert tobb reszbol volt osszerakva. Bokatol felfele, egeszen a feszes piros miniszoknyaba bujtatott csipoeig egy nem tul csunya, magas not figyelhetett meg az ember. Ezutan egy tekintelyes pohos has kovetkezett, ami a sulyos, hatalmas kelbek tarsasagaban ellentmondast nem turoen feszegette szet meg huvos esteken is a bolero borkabatot. A haj szaraz, ezerszer festett, szettoredezett csutak, ami alacsony homlok fole emelt keves dicsfenyu koronat. Hanem ami ezalatt volt, az minden kepzeletet felulmult: a homlokbol minden bizonnyal jelentos, kampos orr kandikalt elo, de megis jelentoseget vesztette a fulek alol eloburjanzo, hatalmas csontnyulvany mellett. Micsoda hegyfok ez? Mily roppant erovel tepheti, szaggathatja az etelt ez a hatalmas all, amikor rag? Messzire, hatborzongatoan, botranyosan es verfagyasztoan eloretort ez a testtaj, korbebugyolalva egy irdatlan tokaval, ami rengett, ha az asszonysag fordult egyet. Es a kurvak padjain, merthogy 3 is van ilyenbol a San Pablon a Channing es a 40. utca kozott ez a rettenetes jelenseg, es mas egyeb ejjeli pillangok is megjelennek, hogy morikalo jarkalasukkal felvonjak magukra a vagy kesoi munkabol vagy korai kocsmazasbol arra autozo munkasemberek figyelmet, illetve szenden padraulessel, es peldaerteku pedans ulessel keruljek el Emeryville rendjenek zordon oreinek figyelmet. Kurvalkodni, hivatalosan, csak Nevadaban lehet, igy nyilvan szamithatnak nemi buntetesre, ha veletlenul kocsiba hajolgatva kapnak oket.

Azon toprengtem magamban, az eleje ota, hogy mily szanalmas es silany annak az elete, aki azzal az egy dologgal tudja megkeresni a kenyeret, hogy a testet aruba bocsatja, es a szerelmet vagy akar a szenvedelyt, gyengedseget technikai arucikke silanyitja. Szeplelkuskodesbol es dramaian ures gondolatokbol mar ezen a ponton eleg lett, ugyhogy kicsit tovabbgondoltam. Vajon ki mit bocsat aruba? Mert hat olyan tarsadalomban elunk, itt is, de otthon is, hogy a lakossag 70-80%-a "szolgaltatasbol el". Valamit el akarunk adni a masiknak, aki azt vagy szuksegbol vagy eppen teljesen feleslegesen megveszi, hasznalja, tarolja, ezzel meg tobb szolgaltatasnak adva helyet esatobbi. Tehat sokan konkret arut adnak el. Az o kepesseguk az elso vonalban a fizikai aru letrehozasa, tehat osszessegeben a kepesseguk fizikai megnyilvanulasat adjak el. Az, aki napestig a boltban robotol, es probalja a vevore lelkesen vagy unottan rasozni a termeket, az idejet adja el. Mert o igazabol nem tesz hozza, sem kepesseget, sem plusz erteket, foleg ha nem is tulajdonos, csak felberelt arus.

Idot eladni. Elet-idot... Foleg most, hogy rettenetesen gyorsan peregnek a napjaim borzongva gondolok bele, mekkora eletellenes bun, ha valaki az eletenergiait, eletidejet adja el, tekozolja el, kenyszerul elarusitani a napi betevo falat megkereseseert. Micsoda arucsere ez? Az elet szepsegeit, bajait nem lehet megismerni, arra nincs ido, nincs mod, mert az idot eladta a joember, es elorebb nem jut vele, mert a kepessegei nem fejlodnek, csak eg-hamvad belulrol, ahogy a fiatalsaganak orait egyesevel apropenzre valtja. Ha a test aruba bocsatasa, a de-facto prostitucio viszolygast kelt, ez eppen ugy, sot tobbszorosen is!

De itt van a fajdalmas kerdes a kulso vilag pulpitusrol valo, vadlo, kemeny szavu megiteleseben: en hol vagyok ebben a rendszerben? En vajon prosti vagyok? Egy szellemi dzsiggolo? Vagy csak egy rabszolga, akinek az elet-idejere, elet-energiajara  ratelepednek a szolgaltato tarsadalom szuro szivo szajszervei, nyalkasan bebujva a borom ala, a szerveim koze befurakodva, es mohon szipkazzak ki belolem az eleterot, a vagyakat, a tenni akarast? Egy matrixbeli elem vagyok, nehany kilowattot termelve naponta, kopaszon, nyalkatengerben uszkalva, holt tarsaim, elodeim feldolgozott testnedveit nyeldekelve a gyomorszondamon kereszul?

Es hogyan fogok elszamolni, meg csak nem is a Joistennel, odaat, hanem meg onmagammal, ideat, amikor mar vegkeppen alkonyul, amikor mar nem remenyteljes almok csalfa tengeren uszom, hanem az elaggott barkam elott veglegesen, megallithatatlanul felsejlik a palmafas sziget nelkuli, rideg, csipkes szelu sziklazatony? Amikor mar hiaba hitegetem magam, hogy majd valaki fog szeretni, valakit en fogok szeretni, valamit tenni fogok, mert mar mindenki elhamvadt, elkorhadt, elsodrodott mellolem, es a kezem mar tul remegos, hogy tegyek valamit...
Milyen alkuk sorara fogok visszatekinteni? Miert adtam a hajam barnasagat? Mire hullottak ki, vastak el a fogaim? Mitol verzett be a gyomrom? Hova lett, mire ment el a fenyes csillogas a szemembol? Milyen rettenetes lenne latni a sajat eletemet, ahogy homokkent, rezpenzkent pergett ki a kezembol minden... Hogy a szeretet, az elo elet csak egy egy csillamlo tisztavizu folt egy koolajjal boritott, muanyag flakonokkal dusan teleszort holt tengeren...

Es ebbe nagyon konnyu am belemenni, meg tanult mernokkent is, kepessegekkel a kezemben, meg tetterosen, meg "versenykepesen". A legmellbevagobb Amerikaban az volt, amikor Bori Apjaval beszelgettem, egy jo kemenyen, faradtsagosan, szellemi galyazassal toltott nap utan, tanctol feludulve. O ugyanis villamosmernokkent vegzett, tan 15 evvel elottem. Mivel jo esze volt, kutatas-fejlesztesre, konstruktorkodesre adta a fejet, de otthon sehogyan sem ment. Amerikaba jott posztoknak, aztan egy tanartarsaval tervezoirodat alakitottak. Azota is ebben dolgoznak, csinaljak, technologiat fejlesztenek. Nyiltan megmondta, hogy ez odahaza nem ment volna, nincsen otthon kockazati tokebefektetes, mert penz sincsen altalanossagban. Magyarorszagon a mernokmunka donto reszben penzes multiknak valo direkt vagy indirekt munka. En az informatikat latom valamennyire, talan nem eleg melyen, de azt talan elmondhatom az eddigiek alapjan, hogy abban az egyben igazat adok az Apamnak, hogy alig van olyan informatikai munka, amely piramisanak csucsan ne egy hipermulti vagy ne az allam maga lenne. Nagyon keves az onfenntarto, sajat termeket eloallito szoftverhaz, akirol tudok, az foleg jatekot gyart. A kis magyar cegeknek a fejlesztesre meg lenne talan erejuk, de keptelenek ertekesiteni a tudasukat, rengeteg mernoki energie vagy a kukaban vagy a bit-esztergapadon megy el.

Nem is a szoftveres reszbe akartam belemenni. Hanem abba, hogy milyen tipusu munkat hoznak hozzank. Mert komoly tervezest, kutatas-fejlesztest azt nem, hiszen az az ertekesitheto lenyeg, azt mindenki a maga orszagaban tartja bent, nemetek, svedek, esatobbi. Es az alkotas a lelkesitobb feladat, nyilvanvaloan, nem a sorozatgyartas.

Ami rosszabb, nalunk meg a megpalyazott penzeknek is mas a sorsa, mint egy civilizalt orszagban, egy komoly leosztasi uton csobban el egy csomo, tenyleges fejlesztesre fordithato penz. Talalkoztam olyan palyazati biraloval, akinek kozepes tanulo diak megszeppentsegevel mutattam egy projektet, es azt mondta arra is, hogy VEGRE valami ertelmes palyazat.

A Hunyadit olvasva borzongat a hideg, mennyire ugyanaz van evszazadok ota. Zaszlosurak, ligaurak, magnasok forgatjak maguk kozott a penzt, de meg azt sem ugy, mint Italiaban, Nemethonban, megfontoltan, befektetve, hanem egy vad kaoszban ossze-vissza, de leginkabb mindenki maga fele aramoltatva. A nep meg turi, szellemileg kiszolgaltatottan, egyugyuen. Lehet, hogy tobben tudnak olvasni, mint a kozepkorban, de mit sem er ez a tudas, mert a valosagshowk es  kozepszeru sportkozvetotesek szintjen megakad minden. Megtort szemu arnyekvilaglakok panaszkodnak a sorsuk rettenetes voltarol, es kozben csak ternek ki minden elol, kozossegi gondolkodas elol, alkotas elol, es adjak el, egyre potomabb penzert az eletidejuket.
Egyszerre gogosek es nyomorultak.

Es nem csak belulrol latszunk igy. Kintrol is pontosan ezt latjak, hogy a vegtelen sopankodasok, es rossz korulmenyek kozepette is szivesseget tesz mindenki, hogy dolgozik, es varja, varja a messiast, meg a sult galambot. Meg rabszolganak is rosszak vagyunk.

De hiszen miert kene rabszolganak lenni? Miert kene belefasulni a munkaba? Itt van a kutya elasva, hogy nem ugy kell gondolkodni, mit adunk el miert, sot nem is a gondolat rossz, hanem az eletvitel, ami gondolat ide vagy oda, szepen beleilleszkedik az arucsere folyamatba, ahol minden cserenel egyre rosszabbul jar az ember. Egy mikropatriaban is lehet alkoto modon dolgozni, nehezsegeket vallalni, plusz szellemi energiat befektetni, hogy a munka minoseget magat felemelje az ember. Es ez atfordithatja a folyamatot, mert az befektetett szellemi energia meghozza a gyumolcset, es az orokke ugyanazon a nivon vegzett szellemi sivarsag helyett eloszor az adott kozegben, es aztan ha az ember a kozeget kinotte, mas szinten vagy mas szinteren emelni egyre magasabban. Meg a gyumolcsarusitast is lehet otletesen csinalni. Valahogy ha az ember elkezd alkotoan, elorevivoen gondolkodni, akkor ez a belso hamvadas, a fasultsag is elillan. Es onnan mar csak egy kovetkezo lepes, hogy az alkotast milyen szinteken es teruleteken eli meg az ember. Mert akkor mar nem terhes egy szurke tel vegi, tavasz eleji reggelen azert felaldozni a puha agy nyugalmat, hogy az ember a 70% szolgaltatas vilagan kivul is valami jot tegyen.

Talan az a kulcs, hogy az embernek nem eladnia kell magat, a testet, az idejet, hanem hozzatennie kell magat valamihez, ahogy van, teljes egeszeben, a sajat tuzet hozzatenni a dolgokhoz, es azok talan visszasugaroznak.

Es a lelket, azt soha, semmiert nem szabad eladni.

Izzok megint, lelkesedek, majd hulok. De a szellemi izzas es hules edzodest is jelent, a gondolataimnak a nemesedeset. Nem vegcelt latok, hanem helyzetet, belulrol, a teljes szubjektivitasban - van objektiv szemszog? talan nem is letezik - ugy erzem magam, mint egy gordeszkas a felcsoben, meg ide-oda csuszkalok, lenduletet veszek. Mert ki kell latnom a felcsovon tulra, annyi bizonyos.

Addig csak egy prosti vagyok en is. Es Te is prosti vagy, kedves olvaso, minden egyes pillanatban, amikor az eletidod ertekes pillanatait eppen hiabavalosagokra vagy eppen egyhelyben topogasra toltod.

*Zuhanyozas kozban rajottem, hogy kiegeszitest igenyel a bejegyzes. Ezek a gondolataim, meg akkor is, ha sok ideje toprengek rajta, nem gondolati vegpontok, hanem kezdopontok. Mivel a legtobb bejegyzes egyetlen rohammal szuletik, es ido, mod hijjan nem nagyon terek vissza ugyanarra a bejegyzesre, egy-ket dolog toredekben marad vagy rosszul vegiggondolva.

A masik az, hogy a prostisag logikaja ugyanaz, mint a jo emberseg logikaja. A relacio nem ugy mukodik, hogy mivel altalanos elfogadottsag szertin, "hivatalosan" jo ember vagy, ezert minden cselekedeted jo es a plecsnivel, amit valosagosan, vagy remenyeid szerint rad akasztottak, alapokat nyertek. A logika ugy van, hogy minden egyes cselekedet merlegre kerul, legfokeppen az emberben magaban, es masodsorban a kornyezeteben, a tarsadalomban. Ha a cselekedetek osszessege jo, akkor az az ember mondjuk jonak mondhato. Szep gondolatokhoz kapcsolodo rossz cselekedetek olyanok, mint a teljes tisztalkodas utan disznotragyaba hemperegni. Ugyanez van a prostisaggal. Minden egyes napja annyira prostitualodik az embernek, amilyen mertekben hagyja.

**Ma megneztem, es a kurvak padja kisebb buszmegallokban van. Ettol meg a jelenseget pontosan figyeltem meg, sot, lattam egy "setalunk-setalunk, rendort latva lecsucsulunk" mozzanatot is.