A mindenkori klasszikus feldolgozasok kozul egyertelmuen ez a kedvencem, a Harom testor Keifer Sutherlanddel 1993-bol, nagyon jo hintos lovas uldozesekkel, az ujra a kiraly szolgalataba allo testorokkel. Hosies, kalandos, szivdobogtato, foleg, amikor vegigszaguldanak az orszagon es a regi testotok eloszedegetik az elrejtett kardokat, kopenyeket es szembeszallnak a biboros embereivel. Richelieau-t annyira konnyu utalni ebben a filmben, es annyira szupergonosz rosszfiu, ordogi, hogy az ember meg is feledkezik arrol, hogy az egyik kulcsfiguraja a francia allami nagysag kialakitasanak. Aki a jofiu biborosrol akar olvasni, annak Robert Merle-t es a Francia historia regenyfolyamot ajanlom.
Ez annyira jo volt, hogy 1993 utan nem is jott klasszikus feldolgozas jo ideig, amivel osszefutottam volna.
Egy masik vonalon a Vasallarcos toertenet tunt fel, mintegy folytataskent, jol felismerve az elozo nagyszeruseget, 1998-ban. Ez a John Malkovich-Depardieau-Jeremy Irons triumviratus miatt eleve kotelezo kor volt, es Leonardo di Caprio is itt kezdett figyelemremelto lenni. A filmben az oregedo testorok sokkal kidolgozottabbak, mint a testor karakterek altalaban, nagy jutalomjatek a harom mesternek. Nagyon szerettem. Leo mindig is hajlott az erzelmileg labilis karakterek fele, itt meg elegge egysikuan hozza a lelkileg-fizikailag megnyomoritott kamaszt, de nem rossz egyaltalan.
Ezt a ket filmet tenyleg nehez felulmulni, vagy ujat mondani melle. Egyszerre csak eloalltak a kovetkezovel, aminek a sztorija nyomokban emlekeztetett csak az eredetire, viszont telenyomtak kungfufilmes elemekkel. Nem mondom, hogy nezhetetlen, de teljesseggel ertelmetlen, zagyva akcioorgia, csak Tim Roth miatt szabad belebocsatkozni, aki viszont a karaktere teljes parodiajat jatssza.
Es jott ez, 2011-ben. A Harom testor 3D-ben. A bemutato alapjan vilagos volt, hogy ezt kapasbol a mufaj parodiajank szantak, es egy pillanatig sem veheto komolyan. Masfelol viszont, a noname testorok mellett remek otlet volt Mylady szerepebe a huvos, kegyetlen szepseget, Mila Jovovichot tenni es Buckingham herceg szerepebe a tokeletesen ideillo Orlando Bloomot tenni.
Az egesz film egy hatalmas fantasy, egy tokeletesen gyokeret vesztett gag-sorozat fegyver, tortenelmies fantasy ruha - buziknak. Itt az akcioparade a helyen van, Leonardo muhelye es a leg-hajok miatt az elejetol nyilvanvaloan lehet tudni, hogy itt minden a latvany es semmi a tortenet.
A film, egy James Bond parodia, teljesen nyiltan es felvallaltan, az elegans vaganysaggal, a kulonleges felszerelesekkel, a menozessel, az ellenseges oldalon allo nagyon csinos, es a jo oldalon allo kozhelyesen babaarcu novel. Sokszor es hosszasan fokuszalva remek kardokra, kereklakatos pisztolyokra, meno borszerkokra es tortenelmies, de kontextusbol teljesen kiemelt ruhakra. Meg persze Ms Jovovich dekoltazsara.
Mufajaban viszont annyira eltalalt, hogy kis hijjan annyiszor lattam, mint a Kiefer Sutherlandosat.
A Porthos kezeben megvillano schiavona pedig kis hijjan konnyeket csalt a szemembe.
No comments:
Post a Comment
Note: Only a member of this blog may post a comment.