Azt elfelejtettem emliteni, de miota megjott az esos ido, a San Pablo helyett ejszaka is a bicikli uton jovok haza. Az itteni soforokre az eso olyan hatassal van, mint nalunk az elso ho a mieinkre - elfelejtenek vezetni. Teljesen. Arra a kezdetektol kezdve figyelnem kellett, hogy noha altalanossagban figyelnek a biciklisekre es a gyalogosokra (mert draga a pereskedes es a biztositas). A ket savos uton valo atkeleskor nem lehet arra szamitani, hogy ha az egyik savban meno jovialis tejkereskedo megallt, akkor a szomszed savban RAM-mel kozlekedo halos baseballsapkas harcsabajusz is egyaltalan lassitani fog.
A mult penteken kisse feleslegesen ruccantam le Haywardba, mert a tancterem beazott, es nem volt tanc. Setalgattam a zuhogo esoben, vissza a BART fele. Allok az egyik utcasarkon, a jardak szele becsuletesen lelapositva, hogy a kerekes szekesek jol tudjanak kozlekedni. Igen am, de egyszer csak hatra nezek, es azt latom, hogy egy uriember nagyjabol 60-nal, lassitas nelkul, de keresztbeallo kerekkel csuszva kozeledik a szelso savban, eleg billego palyan ahhoz, hogy ne lehessen egyertelmuen latni, feljon-e mellem a jardara vagy nem. Hat serenyen felreugrottam, es kozben meglehetosen kendozetlenul felvetettem, az edesanyja vajon nem kereste-e ketes megbecsultsegu kenyeret uzletszeru oromszerzessel valaha.
A masodik autora mar jobban figyeltem, ugyanabban a hosszu pirosban allva, zuhogo esoben. Toyota Tacoma volt, meno negykerekmeghajtasu kocsi is lehetne kinezete alapjan, de ugy nez ki, ezzel is meg lehet csuszni, abszurd modon ugyanugy keresztbe allo kerekkel csuszott a sarok fele. Ezuttal behuzodtam a haz sarka moge, es nagyon remenykedtem benne, hogy ha filozofiai paradoxikus ponttal talalkozom, az semmikeppen sem a mindent attoro golyo/auto, hanem az attorhetetlen fallal talalkozom. Es a jo oldalan vagyok.
Vegul o sem jott fel a jardara, az elso sem, nekem meg vegre feher lett az atkeles jelzo es atmehettem a tulpartra. Ha nem omlott volna az eso, lehet, hogy valami roppalyatol jelentosen kulon allo helyrol neztem volna a musort.
Igy aztan csak azon gondolkoztam, hogy ha veletlenul a ledonthetetlen fal es a mindent attoro golyo egyszerre lett volna ott, a maguk mindenen felulallo erejevel, es en is ott lettem volna, veges szemelyemben, mi tortent volna velem? Micsoda erok ebredhetnek? Megvaltozik minden, eltunnek a torvenyek, mert mindket test a torvenyeken felett all. Az biztos, hogy az en valosagom megszunik, mert en veges vagyok a ket masik test pedig nem merheto veges eszkozokkel, szabalyokkal. A veges leny ilyenkor megsemmisul? Vagy kepes belelatni a vegtelenbe egy pillanatra - ami egy elet hossza, valos idoben merve...
Hozz haza is belőle lszi, kurvára megcsappantak a készletek, amióta Pintérék nincsenek jóban az ukrajnai laborokkal és a közelkeleten sem termelnek elég gombát.
ReplyDeleteThnx. :)