Utolso hangos dal

Hat ez is eljott. Az utolso nap Berkeleyben, az utolso tanc az Eszterlancosoknal. Tegnap vettem egy uveg tequilat, ami a legjobban hasonlit a palinkara, es elvittem a tancra. Mindig jol ereztem magam, de most felelossegtudat es kuldetestudat nelkul egyszeruen jol akartam magam erezni. Es ma mindenki ram figyelt, es annyra elkenyeztettek, hogy repdestem. Tancoltam Vikivel, aki konok, asszonyos, erzeki, Dianaval, aki kemeny es edesanyas, cserkeszparancsnok, tancoltam Borival, akirol kiderult, hogy meg csak 18 eves sincs, hanem csak 15, de a tartasossaga, gerincessege eppen emiatt meg ertekesebb es az eszessege meg tundoklobb. Tancoltam Ancsaval, aki a romantikus noiesseg archetipusa. Tancoltam Orsival Bori hugaval, akire rendesen ugy kell vigyazni, mint egy torekeny kismadarra. Tancoltam Agival, aki hatarozott es ontorvenyu.

Az elejen botoltunk, a tanitasom osszeszedettsege feledheto volt. Viszont eltancoltak nekem, nekunk a mezosegi koreografiat. Neztem az arcukat, a tiszta tekintetuket, fenylo szep arcukat, es belul sirtam es nevettem. Minden magyar lany az eget hozta le. Minden magyar asszony, a terem szelerol a lelke melyerol enekelt. A tancolo ferfiak, egy 65 eves perui-amerikai forma, tavoli magyar osokkel, es egy 60 eves kinai ferfi mindenfele ver szerinti magyar vonatkozas nelkul csak tancoltak, komoly tisztelettel es tisztesseggel az arcukon. Elallt a lelegzetem. Megallt a kezemben a tequila. Csak sirtam es nevettem belul, rajongtam ertuk, halas voltam Nekik, imadtam oket a magam csendes es a vilagert meg nem mozdulo modjan. Olyan jo volt veluk lenni!

Az utolso tancot Vikivel tancoltam. Sokat gondolkoztam, hogy majd kivel tancolok, es legtobbszor Ancsara es Borira gondoltam. De ez igen kuonleges volt, nekem legalabbis. Addigra mar nemigen voltam jozan, az ital jo harmadat en ittam meg. De ferfi voltam mellette, a vilag tengelye es o mellettem ott es akkor a vilag ekessege volt, NO volt. Amirol a tanc szol.  Amitol a lelek rezdul. Hiaba hibaztam, csak nevetett. Hallottam mar, hogy a magyar neptanc macsoista. Aki ezt mondta, ostoba volt. A vilagban mindennek megvan a helye, mindenkinek, a ferfinak is, a nonek is. Nem olyan ertelemben, hogy a konyhapultot tamasztva, vagy a mosogato mellett. Mennyire szepseges egyseget alkot egy osszillo ferfi es egy no!
Milyen egyedi, csodalatos, kiveteles, es megis milyen termeszetes es magatol ertetodo. A magyar neptancban nem rangatja a ferfi a not, nem terelgeti - REPITI, hagyja kibontkozni, szarnyalni, tundokolni. Es o maga is furdozik a NO SZEPSEGEBEN, BAJABAN! A no pedig feloldodik a ferfi erejeben, nem vesziti el onmagat, hanem egyek lesznek, ket kulonbozo elemi minoseg tokeletes harmoniaban egybeolvadva. Nagyon sokat koszonhetek ennek a csoportnak. Lehet, hogy koszorultem kicsit a nyelvemet, de nem rajtuk, hanem az itteni vilagon, amiben elnek, ahogy elni lehet. Szerettem veluk lenni, mert a professzionalis, elettelen, droid eletben ok voltak az elet, az emberseg, a visszatero lelkiseg. Hetrol hetre. Minden nap hosszasan, jocskan ejszakaba nyuloan dolgoztam. Kiveve pentekente, mert akkor ott kellett lennem, Veluk.

A szunetben enekeltem nekik, az osszes pajzan dalt, amit ismertem. Az osszes tiltolistasat, amit ezerszer enekeltunk mar hamiskas, csillogo szemekkel. Nekik is csillogott a szemuk. Volt, aki pirult is melle...