Magyar. Paraszt. Romantika

Hirtelen nagyon esemenydus lett az utolso 3 napom, es ezen elmenyek miatt, a Zsellerek cimu konyv miatt, es nem kulonben amiatt, mert ma egesz nap ezen tudtam morfondirozni, szeretnek errol irni.

Nagyon szeretek az Eszterlancosokhoz jarni, gyakorlatilag ok voltak az elso es majdnem egyetlen tarsasagom idekint. Itt termeszetesen sem a Zolival valo jo beszelgeteseimet, sem M ittletet es a kozos bringazasokat, lelekkionteseket, sem a ket amerikai kollegam meghivasat, sem pedig az orosz kollegaim baratsagos es batorito hozzaallasat nem akarom es nem is fogom elfelejteni. De osszessegeben meglehetosen maganyos voltam ebben a lassan lejaro 3,5 honapban.

Az Eszterlancba valo heti rendszeressegu eljaras az o tarsasaguk, az o figyelmesseguk es a tanc lelekre hato kiemelt pozitiv hatasa azonban meghatarozo volt. Ok valodi kozosseg, amely egyfelol a magyar kulturan alapszik, masfelol meglehetosen es karakteresen multikulturalis.
Tegnap volt az evzaro karacsonyi rendezvenyuk, amire meghivtak es a zuhogo eso es 1 ora rossz kornyeken valo tomegkozlekedes ellenere elmentem. Itt aztan talalkozhattam veluk, az itteni csaladjukkal es alaposabban elbeszelgethettem veluk. A tanc-csoport mostani vezetoje, Viki az angol nyelvu beszedeben ki is emelte, hogy buszke arra, hogy a csoporthoz valo tartozasnak nem alapkovetelmenye a magyar szuletes/szarmazas es a magyar anyanyelv. Ahogy azt mondtam is, a kepzesek jobbara angolul folytak a fiuk oldalan jelentos mas anyanyelvu tancosok jelenlete miatt. A csoport 1977 ota all fenn es adja a Bay Area magyar kozossegenek az otthonos, csaladias bazist. Sot, van olyan lengyel fiu, aki annyira szereti a csoportot, hogy idejeben megszorulva inkabb lemondott a lengyel neptanc csoportba jarasrol, csakhogy itt tancolhasson. Tisztelettel bannak a magyar kulturaval, a magyar tanccal, tanulnak nepdalokat, egy szep es egzotikus tudas ez nekik.

Olyan, mint nekem a sziklamaszas. Nagyon szeretem, nagyon erdekel, de alapvetoen mukodik az eletem maszas nelkul is.

Azert van egy-ket furcsasag, ami megragadta a figyelmem, es nem hagy nyugodni. Az elso fokeppen az, hogy a lanyok ferjei meg akkor is elvetve jarnak tancolni, ha magyarok. De sokuknak amerikai, vagy eppen indiai ferje van. Van olyan tancos, akinek a nagyszulei voltak magyarok, nem tud mar egy szot sem magyarul, de azert lelkesen jar tancolni, kackiasra podri a bajuszat, es erteket ad hozza a kozosseghez. Alapvetoen sokan masodik generacios magyarok itt, vagy kint szulettek, vagy kicsi gyerek korukban jottek ki. Az egyik lany, nagyon jol beszel magyarul, mondta, hogy neki Magyarorszag igazabol nem otthon, nem haza, o az idejebe olyan prioritassal osztja be a Magyarorszagra valo hazaterest, mint mondjuk a Thaifoldre vagy Japanba menest. Egy masik lany tanarkent dolgozik itt, kicsi gyerkocoket tanit, es ez meg is latszik a magatartasan: jatekos es nagyon turelmes, az egyik legbajosabb tanitom itt a csoportban a lanyok kozul. Tegnap szoba kerult a gyurum, a Hunyadis. Alapvetoen nem volt tisztaban Hunyadi Janos szemelyevel, es Matyas kiralyeval is csak egy mondat erejeig. Nagyon erdeklodve hallgatta vegig szavalatomat Matyasrol, Hunyadi Janosrol, a 2+2 magyar "szent kiralyrol", akik kozul Istvant ismerte is, es azonnal elujsagolta a parjanak, egy magas, nagyon jokepu fiunak. Mind a ketten akcentussal beszelik a magyart. Mind a ketten 12 eve tancolnak, es viszik tovabb a langot, a parazsat, hogy adhassanak belole mindenkinek, a husmagyar, vermagyar Gyuszkonak is, ma. Nehogy azt olvassatok ki ebbol, hogy ekezem oket, mert ez alljon tolem a leheto legtavolabb. Minden tiszteletem az ovek, mert ok meg masodik generacioban is tartjak a magyarsagukat, kapaszkodnak bele. Van ra egy kis esely, hogy meg a gyerekeik is magyarnak fogjak magukat vallani. 3 generacio. Ez az amerikai melting potban kiemelkedo, vannak mas szarmazasu kollegaim, akiknek a gyerekei mar a masodik generacioban tehernek erzik a nem-amerikai szarmazasukat. A szinesborueknel, kinaiaknal, indiaiaknal, akik jo ideje itt elnek, nem tudom mi a helyzet. Foleg az indiaiaknal, akik jobbara elso generaciosok. Feherkent meg a multikulti amerikaban is konnyebb asszimilalodni, mert nem latszik, hogy nem amerikaban szulettel, vagy az apad nem ott szuletett. Amerika elfogado, asszimilal, amerika amerikaiva tesz.

Van egy lany, Bori, akit meg a tobbieknel is jobban szeretek. Egy igazi jolelku, nagyszivu naiva, 18 eves vilagmegvalto hos, ismerek ilyet otthon is nehanyat, szerencsemre. Bori kint szuletett, de a csalad miatt, a magyar cserkeszet miatt, a gyakori hazajaras miatt szinte tokeletesen, akcentus nelkul, es jobbara gazdag szokinccsel beszeli az ekes nyelvunket. Azt mondta, hogy o akar tenni a magyarsagert, es ezert gondolkodik azon, hogy hazajojjon Magyarorszagra egyetemre es aztan elni. A papaja magasan kepzett ember, aki a szellemi munkajabol el.
Tegnap beszelgettunk Borival a terverol, ami nem is terv, hanem inkabb vagyalom. Mivel nagyon kedvelem, egy kicsit bantot mondtam neki, szandekosan, hogy elgondolkodjon. Azt mondtam, hogy nagyon gondolja at, mit akar, mi a terve, mert egy AMERIKAI lanynak nehez lesz Magyarorszagon. Magyarorszagon nehezebb az elet, mint Amerikaban, es ha nem jol valaszt, akkor konnyen elronthatja az eletet. Szandekosan fogalmaztam igy, noha tisztelem, szeretem. Es azert mert feltem. Berkeleyben el, a vilag egyik legjobb egyetemenek varosaban, ahova az intellektusa miatt siman fel fogjak venni, es meg azt is el tudom kepzelni, hogy osztondijjal tud majd enyhiteni a fizetos egyetem sulyan. Magyarorszagon is jo egyetemek vannak, de vilagviszonylatban, es meg magyarorszagi viszonylatban is egy Berkeley, egy Stanford, egy CalTech, ne adj Isten egy MIT vagy Harward diploma sokszorosan tobbet er, mint egy BME vagy ELTE, az oneletrajzban. Ez nem azt jelenti, hogy rosszabb mernoknek hiszem magam barkinel itt, ez azt jelenti, hogy pontosan tisztaban vagyok vele, mit gondol a piac a diplomamrol es mire taksalja. Penzben.
Azt is hozzatettem, hogy Amerikaban is tud az ember jo eletet elni, es el is ronthatja az eletet. Magyarorszagon is igy van.

Azt nem tettem hozza, pedig tehettem volna, hogy persze titkon repesne a lelkem, ha a nagyszeru vallalasat latnam megvalosulni, amikor mesebe illoen a kivandorlo, lehetodeget kereso, muszaki kutatasban ervenyesulni akaro csalad gyermeket visszaterni, es felgyujtott todasat, kulturalis tokejet a magyarsag ugyenek kozvetlen elorevitelere forditana. Meg egy ember, egy langra lobbant lelek abban az egyre szukulo tuzkorben, akik vilagossagot akarnak gyujtani az ejszakaban. "A sotetseget nem lehet karddal kettevegni, ahhoz gyertyat kell gyujtani". Es orizni kell a langot.

Viszont azt sem szeretnem, ha a langolo lelket, az ovet vagy mas naivaet a magyar mocsar-valosag rovid uton a buzos posvanyba fojtana, es lelekemeles helyett a tehetsege a kezdeti kudarcok es egzisztencialis atallas miatt beszorulna arra a vaganyra, amikor az onfenntartas az egyetlen cel, az egyetlen torekves, ami mellett nincs ido a szellem, a lelek, a magyarsag dolgara, hanem csak a lelekorlo mokuskerek marad, a minden este uveges szemmel agyba doles, es az egzisztencialis onigazolas. Mert akkor o elveszik a magyarsag ugyenek, megkeseredik, es megtagadja meg azt is, amit eddig csinalt, amiben eddig hitt, mert a kozelet-egzisztencia posvanyat akarva-akaratlan ossze fogja keverni a magyar kulturaval. A posvanyban meg mindig allo, dus selyemfuvu, illatos-viragos, bokros ligetekkel, ami eletado, ami termeszetes, ami befogado, ami Isten rendelese szerint valo.

Miert istenitem a paraszti kulturat? Miben jobb a paraszt, mint a varosi? Es hol van a paraszti kultura ma? Ez nem mostani kerdes, nem most kezdett el a kerdes belefeszulni a magyar eletbe, de egyre romlik a helyzet. A paraszti kultura  nem egyenlo a videki elettel. Ma a videk - varos. Ugyanugy Budapest kiterjesztett keruletei, mint a 12. vagy a 2., csak eppen Szegednek, Szolnoknak, Kecskemetnek, vagy eppen Herendnek, Kocsnak hivjak. Most lehet megsertodni es velem tobbet szoba nem allni. De azert egy kicsit olvassatok meg tovabb, mielott maglyara vettek vagy megkoveztek.

A paraszti erkolcsisegnek resze a temeszettel valo harmonikus egyuttlet es az Isten keresese, szakralitas. Miert? Mert az a paraszt, aki gazdalkodik, aki a ket keze munkajabol probal megelni. Aki gazdalkodik, arra hatassal van az idojaras, a rovarok, a fertozesek, a vizjaras, mind olyan tenyezo, ami emberen folul all - noha ugy nez ki, a 7 milliard ember egyuttes labnyoma mar elegendoen nagy ahhoz, hogy ezeket dontoen befolyasolja, rontsa. Nepi bolcsessege nem semmibol jovo, misztikus tudas, annak a felismerese, hogy ha nem kepes egyutt elni a kozvetlen kornyezetevel, ha nem kepes metekletes es odafigyelo lenni, akkor hamar az ehkoppot fogja nyelni, mert nem lesz meg ennivaloja sem, nemhogy ruhaja, futeni valoja, haza. Nemhogy luxuscikkei. A parasztsaghoz hozzatartozik a szegenyseg szelen eles. Nem az ehezes, de a dozsolestol levo tavolsag. Mert a dozsolo jolet figyelmetlenne, es mohova teszi az embert. A paraszti elethez hozzatartozik az apro oromok felismerese, mert nem ontja bosegesen a szorakozast a kornyezetuk, a lehetosegeik. A paraszti elet onszabalyozo is, mert ha nem tudja eltartani a taj a nepet, akkor jon az egykezes, vagy jon az ehezes, a fold nelkuliseg.

Emiatt is KELL, hogy a paraszt ember minden motivumaban, minden mesejeben, minden eszkozeben a tudast es a bolcsesseget adja tovabb, neha tudtatosan, de gyakran csak kevesek altal felismerve, de mindenki altal osztonosen tovabbadva a tudast, mert ez mind kell a tuleleshez, kell az elethez.

A videki nagybirtok, szovetkezet, monokulturas muvelesi egysegek - nem parasztsag. Videken van, de egy nagyon nyilt es kizarolag profitkozpontu ipari kornyezet termelesi aga, ami raadasul nem is hozza olyan hatekonyan a penzt, mint a szolgaltatoipar. Ezert ha valaki nem bolcs, nem ugyes, a gazdalkodassal tobbet art, mintha hagyna az egeszet a fenebe. Mert nehezen megterulo. Mert draga hobbi.

A videken szamitogep elott gornyedo, autot szerelo, markolozo ember nem paraszt, hanem egy rosszabb lehetosegrendszer kozepen elo varosi ember, varosi almokkal, varosi viselkedessel, varosi kulturaval. Amig az amazon kindle-ert es a Volkswagen Passatert, az LCD teveert es az okostelefonert ugyanabban a sorban allunk, nem parasztabb, mint en.

Mint ahogy a varosi turista sem a termeszet gyermeke, meg ha szaz vihart is el tul satorban, es ha 52 hetvegebol 40-en az erdot jarja - es azt mar mekkora "turaarcnak" tartjak! A turazo a sajat elvesztett termeszetes kozeget keresi, sebzett lelkenek irjat, de nem resze annak a termeszetes kozegnek, csak - jo esetben - nem romboloja.

A paraszti elet a folddel, faval, allatokkal valo allando, napi szintu munkat jelenti, erkolcsiseget is ez alakitja ki. Az, ha valaki tud lovakkal, kutyakkal, faval foglalkozni neha, szep torekves, es nagyon nagyon fontos, de az meg korant sem paraszti kultura. De meg csak termeszetkozeliseg. Az egy lepes nem is a termeszetesseg fele, hanem a brutalisan technokratizalt, embertelen piacgazdasagtol tavolodva.

Nem szeretnem a szekelyeket misztifikalni, annak ellenere, hogy teny, hogy ok jobban megoriztek a magyarsagukat, mint a medence aljan elo magyarok. A parasztsagukat is, tartalmi ertelemben, noha a szekely az nem paraszt, hanem szekely, de ebbe ne menjunk bele. Es ok sokkal kozelebb elnek hozza a mai napig. A szegenyseguben rejtezik a gazdagsaguk. Egyelore. Es a hirtelen valtozas naluk meg dramaibb lehet, ha nincsenek esznel.

En teljesen varosi ember vagyok, informatikus, budapesti, nem tudok lovagolni, egy kicsi lakasban lakom, meg kutyam sincs. Az elo karacsonyfaim eddig mind elhaltak. Az ultetett faim azert jobban megvannak, halat adok a Joistennek, hogy engedett nekem lehetoseget kapni erdo reszletet telepiteni, gymolcsfakat ultetni. De tobbet nem tettem eddig. Barantas vagyok, a magyar tortenelmi es harci testkultura erdekel, csinalom is. Amit teszek, annak annyi a szerepe, hogy mozgasban tart, segit elmelyedni a tortenelem alaposabb megismereseben es - talan - sikerul fiatalok, gyerekek figyelmet felhivnom ennek a szuksegessegere. Segit a magyar kulturahoz kozelednem, mert olyan embereket ismerhetek meg, akik tudnak tancolni, zenelni, ismerik a magyar nepi mese es mondavilagot, a nepviseleteket, nepszokasokat. En pedig a jelenletemmel es szemelyisegemmel probalok masokat oszonozni arra, hogy ok is imserkedjenek meg mindezzel. Minden felgyujtott tudasommal a temaban dramaian csak a felso reteg tetejet kapargatom.

Mi a magyar kultura? Nekem a paraszti kultura, a magyar tortenelem es a termeszettel valo egyutteles alapveto harmasa, es minden, ami erre epul, muveszet, eletmod, ruhazkodas. Nekem az a celom, hogy az alapveto harmas minel tobb elemet ismerjem, es be tudjam illeszteni az eletembe, mert akkor es csak akkor fogom tudni azt ertekelni a magam szamara, es hitelesen tovabbadni masnak, a sajat gyermekemnek, vagy masok gyerekenek, ha van rola valos elmenyem, es nem csak elmeletem.

Nagyon fontos pont, hogy az ember mit tesz, annak mi a hatasa, es amit tesz, az hogyan illeszkedik be az eletebe. Ugyanis ha nem resze az ember eletenek valami, akkor a rola valo fennkolt ertekezes, noplane aggressziv erveles durva es rosszizu demagogiava fajul. Ha nem az elet resze, akkor hamar szembekerul az egziszteniaval, mert csak egy draga hobbi, parasztkodas, magyarkodas, barantaskodas.
Elkepeszto keseruseggel es fajdalommal hallgatom, olvasom, latom, ahogy a magyar kultura kincseit egyes politikai es tarsadalmi csoportok, mint vedendo erdot letermelik, es tekozlo modon nagy langu maglyara vetik, aminek a fenyeben tetszelegni mereszelnek. Ha valakivel talalkozok, aki nagyon magyar, nagyon paraszt, nagyon barantas, regebben magamban, mostansag egyre nyiltabban felteszem a kerdest: miben rejlik a Te magyarsagod? Hogyan eled a paraszti eleted? Mit reklamozol, mit sugallsz, milyen celt akarsz elerni a barantassagoddal? En egyre jobban tudom, mit tudok, mit nem tudok, mit teszek, es probalom szem elott tartani a celom. A celom elerese kozben nekem nincs energiam utalkozni, nincs kedvem mudolgokat csinalni, nincs kedvem fecserelni az idomet, mert tudom, hogy mennyire keves az idom, es tudom, hogy mennyire keves a tudasom. Es gyarapitani akarom. A meddo, lelek vagy zaszlolobogtato csinnadrattabol nekem meglehetosen elegem van, csinalni sem akarom, nezni sem akarom. Ebben a tekintetben olyan akarok lenni, mint az erdo faja, minel melyebbre ereszteni a gyokereim, hogy arnyekot adjak annak, aki arra jar.
En arra akarok buszke lenni, amim van, amink van nekunk magyaroknak, nem akarom mericskelni, nem akarom a masiket megszolni, mert nincsen ra indittatasom se, idom se.

Harom generacio idegen kozegben, es az idegen kozeg nem csak Amerikaban van am, Pesten is, Kecskemeten is, nem paraszti kozegben. Ezert folyik a verseny, ezert folyik a kuzdelem, az igazi langok ezert gyulnak, hogy megmaradjon, hogy tovabb eljen.

En valahogy ugy szeretnem a sajat es szervezett cselekveseimet megelni, ahogy a balanbanyai Botorka Fesztival zajlik, nem patoszosan, de katartikusan, nem melldongetve, hanem egymas szivet  a keblunkre olelve. Ebben a pillanatban nem latok annal ertelmesebb, es fenntarthatobb szervezkedest. Csinalja minden csoport a maga dolgat, es aztan ami orom, virag termett, azt osszehordjak es odaadjak egymasnak, kenyszer, kikenyszerites, keseruseg nelkul. Es van foganatja, mert sok fiatal jut elobbre, a kulturajaban melyebbre, gyulik a lelkukben egyre-masra lang, tiszta es elorevivo. Nekem ez a minta es a mertekado.