Naploindito

Amikor eloszor Berkeleyben voltam, nem is almodtam volna rola, hogy alig fel ev leforgasa alatt megint kijutok ide, es raadasul hosszu idore. A miertek most nem ide tartoznak, de mivel most majdnem 3.5 honapig itt leszek, ugy gondoltam, megosztom a kinti elmenyeimet az otthoniakkal, folyamatos tudositas formajaban.

Az, hogy ekezet nelkul irok, remelem, nem zavar senkit. Foleg het vegen fogok irni, mert hetkozben jobbara ilyen bejegyzesek szuletnenek: futottam, dolgoztam, most alszom.

Az ut elegge hosszadalmas volt, elore jol megterveztem, hogy mar het kozben osszepakolok es csutortokon vegre kialszom magam. Hat, termeszetesen nem igy lett, hanem 2 ora alvassal botorkaltam ki a Ferihegyre (Liszt Ferenc, tudom) es bar Londonig majdnem vegigaludtam az utat, rettenetesen koncentraltam, hogy nehogy veletlenul elaludjak a 4 oras londoni varakozas kozepette. Nem aludtam el, es ez nemcsak a duplakavenak meg a folyamatositott evesnek volt koszonheto, hanem csak ugy kapkodtam a fejem a Heathrow-n ide-oda lebego - szigoruan nem britt - tunemenyek utan.

A san francisco-i gepre valo beszallasnal figyelmes lettem arra, hogy az elottem acsorgo lanynak magyar utlevele van. Kicsit ragodtam azon, hogy megszolitsam-e vagy nem, de mivel ilyenkor olyan szellemes dolgok szoktak eszembe jutni, hogy attol az emberek jobbara sirvafakadnak, inkabb melloztem a dolgot. Rolam persze messzirol sutott, honnan valosi vagyok, mert a neptancos szovetmellenyemben utaztam.
Mindenesetre a beszallast megusztuk kommunikacio es kinos helyzetek nelkul, es az is kiderult, hogy egy olyan geppel megyunk, aminek 2 szintje is van am! Soha nem ultem ilyen gepen, neztem, mint egy gyerek erre a csudara.

Mind ennek oromere, amint felszaltunk, neki is alltam filmet nezni. Mivel a remek bubos gepunk alapvetoen azert kicsit zajos volt, olyan filmeket valasztottam, amibol, ha minden masodik szot ertem csak, az sem baj, el lehet kepzelni. Jason Statham aratott.
Viszonylag gyorsan el is untam a dolgot, igy aztan nekialltam nyujtozkodni, meg maszkalni, es amikor kimentem a stewardessekhez vizet kerni, osszeakadtam a magyar lannyal. Most mar megszolitottam, kiderult, hogy fodrasz es a baratnojenek a szulinapjara megy San Franciscoba, amugy meg a magyarorszagon elo kaliforniai baratjanak a csaladjahoz mennek fel a hegyekbe. Nem rossz program :)

Vagy 3 oran keresztul beszelgettunk, helyes, ertelmes no volt, kellemes beszelgetotars. Amugy fodraszkodas mellett fut es boxol. Mikozben Kanada es a Sziklas-hegyseg folott repultunk el, volt mire bameszkodni, szerencsere nem volt felhos ido, es a gep hatuljaban nezegettunk kifele.

Mire megerkeztunk San Franciscoba, azert mar elegge motkanyszemekkel neztem a vilagra, sok volt 10,5 ora repulozgetes egyben. Viszonylag egyszeruen atestem az ellenorzeseken, 3x megkerdeztek, hogy ugye biztos-e, hogy hazamegyek, de aztan minden rendben volt, a csomagjaimat megkaptam rogton az ellenorzesek utan.

MacArthur-ig a BART-tal mentem, onnan viszont taxival. Egy igazi Samuel L Jacksonos "black Moses" vitt taxival a szallodaig, kopasz fej, hatalmas szakall, szakadt polo. Megmondta a tutit, hogy figyeljek arra, hogy ha taxizok, akkor az merre visz, mert sok taxis korbevisz a fel kontinensen, es rengeteg penzt fog elkerni. Megfogadtam a tanacsat.
Este bekoszntem a kollegamnak, Zolinak, aki mar egy hete itt van, elmentunk vacsorazni a kozelben levo egyetlen evos helyre, egy szendvicses-salatas barba. Annak ellenere, hogy egyetlen hely, minden varakozast folulmuloan jo, kertem egy szendvicset meg egy csirkes salatat, de a salata siman eleg lett volna. Zoli mondta, hogy o minden nap biciklivel jar, ezt en is jo otletnek tartom, mert a BART allomas jo 20-30 perc seta, es meg akkor azzal is kell menni, meg varni, igy meg legalabb a kornyeken meg hetvegen San Franciscoban szabadon mozoghatunk.

En viszont csak hetfon kapok ceges gepet, ugyhogy masnap nyakamba vettem a varos, hogy megnezzem, mennyire is van messze Emeryville az irodatol. A kornyekunkon azert vannak feherek is, itt vagyok peldaul en is, meg Zoli.

Ahol lakunk, az autopalyak kozeleben van, ugyhogy mindig van egy keves alapzaj, plusz itt van a kozelben egy csomo irdatlan bevasarlokozpont, olyasmi a kornyek, mintha Budaorson laknak, az ipartelepnel. De van itt egy csomo IT ceg is, pl 5 percnyire a szallasomtol van a Pixar studio. Eloszor nezegettem is, meg tavolabbrol, hogy mifele Lampagyar is ez, aztan rajottem, hogy a kis asztalilampa igencsak ismeros :)
Rogton reggel osszemosolyogtam a helyiekkel a szo szoros ertelmeben: amikor a kis utcakon, a kis amerikai konnyuszerkezetes hazok kozott kavarogtam, osszeakadtam egy gazellaszepsegu afroamerikai anyukaval, aki nagyon kedvesen rammosolygott es ramkoszont,en meg termeszetesen vissza, mindketten orultunk.
Nem sokkal kesobb elkerekezett mellettem ket masik fekete lanyka, es amikor az elet szepsegein merengve neztem utanuk, lattam, hogy egy irdatlan terepjaroban ulve, kanyarodasra varva egy netto 120 kilo elosulgyban levo kollega is ugyanezt teszi. Egymasra neztunk, jeleztuk egymasnak, hogy a sportossag jot tesz az egeszsegnek es az esztetikumnak, es elegedetten tovabbmentunk a magunk dolgara.

Azert egy jo masfel oraba beletelt, mire kisebb kiterokkel beertem Ashbyn keresztul Berkeleybe. Meg is eheztem, ugyhogy beultem az emlekeim szrint legjobb hamburgereshez egy avokados burgerre (Burger Meister, sajab bevallasuk szerint az USA 10 legjobb burgerese kozott vannak, tenlyeg finoman keszitik). Itt jegyzem meg, hogy mar az amerikaba valo kijovetelem elott tobben is jeleztek finoman (Apam, Anyam, kiskunok, stb), hogy ki vagyok hizva, es az USA-ba eleg veszelyes kihizva jonni. Azert azt mondjak, hogy Berkeleyben meg Kaliforniaban sokkal sportosabbak az emberek, mint a kozepso reszen, es ezt az egyetem kornyeken mintavetelezve ala is tudom tamasztani, de esznel kell lenni.
Itt mondenki fut. Es ez alapvetoen latszik is, neha egeszen konnybe labadt a szemem a sport iranti elhivatottsagot latva, a meghatottsagtol.

Elhataroztam, hogy a tervem szerint en is veszek magamnak futocipot (azt nem cipeltem ki magammal). Ahhoz kepest, hogy mindenki fut, nincsen minden sarkon Nike meg Adidas bolt, osszesen 2 boltot talaltam, ahol futocipok voltak. Be is szereztem egyet, egy santikalo hawaii fazon boltjaban, akitol kaptam 3 gyogytornara alkalmas teniszlabdat is ajandekba.

A varosban mindenki lazban egett: epp tegnap volt az amerikai foci egyetemi liga elso meccse, a California Golden Bears jarszott a South Utah Thunderbirds ellen. Mindenkin kek polon sarga medve meg sarga egyetemi jelveny volt, ugyhogy gyorsan vettem egy suparsale felirat alatt en is egyet, a mar elindult merkozesre valo tekintettel fel aron egy jegyet az uzerektol, es mar bent is voltam, eletem eslo igazi amerikai amerikaifoci meccsen. A szabalyokkal nem vagyok 100%-ig tisztaban, az kiderult mar korabban is, hogy az a meno, hogy ha toutchdown-t tud valki elerni, illetve yardrol yardra verekedik magukat elore a csapatok, de mindig is tetszett a jatek fizikai ertelemben vett komplexitasa: futni kell, dobni es birkozni egyszerre. Meg lattam azt is, mire megy ki az edzeseink vegen torteno kirugas: azt kell elkapni miutan az ember golt kapott, es addig elmenni vele, amennyire csak lehet. Nem volt nalam fenykepezo, csak a blackberrym, uhgyhogy kozepesen jo kepeim lettek, es azt sem tudom, hogy azokat hogyan fogom felcsalni ezen a chromebookon keresztul a netre, de majd kitalalom.

Mindenesetre elkapott a hevulet, en is orditottam, hogy "Go BEARS!", es rettenetesen orultem pl minden szep befutasnak. A Bearsnek nagyon ugyes futoi voltak, tobb alkalommal a sajat 20 yardos vonaluktol vegigcikaztak a vedelmen es toutchdown lett a vege. Szegeny Thunderbirds a fasorban sem dudalt, amugy azok is kemenyen kuzdottek, de inkabb erosek voltak, mint ugyesek. Az egyik Bears labdafogot ugy letartoltak, hogy helyben is maradt.
Nem vegig a meccset neztem, mert az mindenkeppen igaz, hogy a sok idokeres, reklam, meg oromkodes kozepette elegge lassan halad a meccs, de volt mit nezegetni, meg figyelni, mogottem egy minden valoszinuseg szerint hajdani cheerleader no (~50 lehetett, megt a "Come on you Guys" rendesen), elottem meg egy minden csapatjatek kapcsan elokerulo vegtelenul kihizott megmondo hajpacni ult, aki minden eladott lapda utan hangosan fujjogott a sajat csapatara.
Es termeszetesen ott voltak a jelen kor cheerleaderei, akrobatikus es kacer mozgasukkal vonva magukra a figyelmet.

Az eltereles olyan jol sikerult, hogy csak kesobb vettem eszre, hogy nem csak meleg van, hanem a nap is irtozatosan sut, igy aztam eletem legviccesebb leegeset sikerult produkalnom: a napszemuvegem gyakorlatilag belesult a jobb arcomba, ami rakvoros lett, mig a bal arcom csak gyenge piros szint ert el, szemuvegnyom nelkul. Lattunk mar ilyet. Elhataroztam, hogy veszek egy hasznalt biciklit, de aztan vegulis ezt mara halasztottam. A leeges es a jetlag elegge sokat kivett belolem, igy este nekialltam az uj jeladomon blogot irni, es hogy hogy nem, azon kaptam magam, hogy elaludtam kozben.
Milyen szerencse, hogy hajnal 4kor kivetett az agy es be tudtam fejezni.

Ma, ha minden jol megy, megszerzem a bringam a sisakkal egyutt, es elmegyunk Zolival San Franciscoba tekerni egyet. Aztan meglatjuk. Holnaptol beindul a gepszij, es minden, ami miatt hivatalosan itt vagyok.

Elmenybeszamolokat ide fogok irni, de ha akartok irno barmi szemelyeset, ez a kis netbook alkalmas arra is.

Folyt.kov.