Saturday, September 22, 2012

Eszter-tanc

Meg mielott felreertes lenne, a tanctanarnot nem Eszternek, hanem Vikinek hivjak. Tegnap voltam masodszorra, ezuttal BART-tal es gyalog mentem, mert meg multkor egy Bori nevu lany mondta, hogy az Apukaja car-pooling alapon hazavisz minket. Mivel multkor elaludtam a BART-on hazafele es csak a Raiders stadionnal riadtam fel, amikor egy csomo ordito ember szallt fel, ugy dontottem azon nyomban akkor, hogy elni fogok a lehetoseggel. Magamhoz megsem lancolhatom a bringam.

Igy aztan egesz penteken gyalog meg BART-tal kozlekedtem, ami meg biztosabba tette szamomra, hogy a pentekek kivetelevel marad a bringazas.
Voltak erdekes eseteim. Itt amerikaban nem divat belenezni a masik ember arcaba a metron, foleg nem szemezni vele, a ferfiak kotekedesnek veszik a nok meg zaklatasnak. Egyszer csak azomban West Oakland-ben felszallt egy egeszen kulonlegesen szep no. Letegadhatatlanul fekete azsiai felver volt, magan hordozva a ket kontinens minden szepsegjegyet: dus, gondor haj, mandulavagasu szemek, egeszen kulonleges vilagosbarna, tiszta bor, parduckecsessegu test. Meg a ruhazkodasan sem talaltam semmi kivetnivalot, egy csinos borkabat es farmer volt rajta.
Egeszen magamrol megfeledkezve bamultam a tunemenyt, pont a szemben levo ulessoron ult, velem atellenben. Egy egeszen finom mozdulattal felemelte a kezet - ami mondjuk ferraripirosra volt dukkozva, de ezt nagyvonaluan elneztem neki - es vegigsimitotta a gazdag furtokben alaomlo hajat. Az ujjai egy egeszen legies mozdulattal siklottak lefele a tokeletes boren, mignem egy almodozo, gondtalan mozdulattal a huvelykujjat beiilesztette a finom metszesu orran, es onfeledten beleturt, az ujjanak felet beletemetve testenek eme szobraszilag megformalt nyilasaba. Eeeeeeeeeee. Tessek? Porgessuk vissza az esemenyeket...
A szituaciot megertem, de sajnos az idillben rianaskent ropogo, adazul terjedo toresek keletkeztek.

Igy hat elmelkedve leszalltam Haywardnal, kikerultem egy hangosan bandazo csapatot, es felsetaltam a kicsiny dombra, a vegorak elotti Karthago szepsegei melle. A kepre mar csak a so jon.

A masodik kurzusoran is mezosegivel foglalkoztunk, lejott egy csomo olyan ember, akit eleddig nem lattam. Nem jott a pixaros amerikai forma es nem jott el Dan sem, viszont a megjelent meg harom, eddig ismeretlen harom magyar lany, es a kinai no mellett egy kinai ferfi es szerintem egy japan is. A meglepetesem fokozta, hogy a szamurajosan kopaszodo - szerintem - japan forma "Ne engedjetek elveszni az ertekeitek" feliratu szekelykapus poloban jott. Not bad. F az egyik pangalaktikus revuleteben azt mondta, hogy vegul is az sem baj, ha a vilagon mindenki magyar lesz, a magyar kulturat nem tartjuk elzarva senki elol.

Hat az Eszterlancosok bizony nem tartjak. Sot, az van, hogy a japan ferfi a maga szamurajos merevsegevel egeszen jol tancolt, es lathato modon pontosan ertette a tancnyelvet, amit a magyar neptanc hasznal.

Maga a tanc egeszen kiemelkedoen jo elmeny volt megint, ezuttal nem asitoztam a vegen es vegigtancoltam az egeszet, direkt ittam este 6kor egy lorugas kavet. Hatott. Meg ejfelkor is haromszoros sebesseggel pislogtam. Nagyon halas vagyok Matyinak, meg Moninak, mert a mezosegibol en azt hittem, hogy az eg egy adta vilagon semmire nem emlekszem, es valami meg is csak ragadhatott ram, mert nagyon gyorsan haladok. Raadasul egy pozitiv erzelmi spiralban is vagyok, mert ugyan egyertelmuen kezdo vagyok ebben a tancban, de meg onmagam szerint is jol fejlodok, erzem a zene ritmusat, emiatt van onbizalmam, raadasul a lanyok is tobbnyire ugy nezem, szeretnek velem tancolni es szoban is kapok pozitiv visszacsatolast, ugyhogy meg nagyobb az onbizalmam. Majd meg jon olyan is, amikor nem jo tancos lanyokkal kell tancolni, meg szepen meg pontosan, de most hatalmaba keritett a rock-and roll eleterzes, es vegigbuliztam az egesz kurzust.

Volt nehany dolog, ami zavart. Mult heten kimostam ugyan a barantas polom, amiben tancoltam, es csatakra izzadtam, es ez raadasul a kimelt, gallermentes polom, de sajnos ebbol is elobillent a masodik mozzanat utan az a jellegzetes, kimoshatatlan edeskes-kesernyes-azottmacskaszagos valami, ami a rendszeresen szetizzadt ferfipolokra jellemzo. Egyelore azott es nem doglott macska, szerencsere.

A mostani tancon egeszen sok fele lannyal tancoltam. Ott volt Bori, aki mar a multkori csetles-botlasaimban is egeszen elnezo volt, es most a mindenfele akrobatikus, ritmusvesztesbol valo menteseimet is a kesokamasz lanyok nagylanyos nagyvonalusagaval kezelte. Aztan ott volt Diana, aki szerintem minimum ket gyerekes anyuka, az ehhez tartozo hatarozottsaggal, szokimondassal, es harsany deruvel. Pl vele volt valami forgasvaltasunk, amit ugyan kileptunk, de ott aztan minden volt kezzel kavarastol az iranytevesztesig. Mikor vegere ertunk, nevetett egyet es tettetett szigorral megkerdezte: "Ez mi volt? Ilyet nem lehet csinalni ebben a tancban..." Amire nem tudtam mast tenni, csak egyetertettem, hogy technikailag tenyleg nem lehet, de hat most ez sikerult. Agi, a maga NYPD-s polojaban es sportos hozzaallasaval megtanitott, hogy mennyre szabad engednem kinyilni az atvetot, ot eleinte a karjan fogtam meg, de nem tetszett valahogy neki, es akkora lendulettel vagta magat oldalra, hogy majd ujra kiszakadt a helyerol a bal vallam. Rogton megertettem, hogy ot lapockanal kell megtartani, es nincs csipire fogott kez, reibungos hat van.
Vagy ott volt egy hipsterszemuveges, alkata alapjan inkabb hedonista, mint aszketa lelkuletu lany, akinek sajnos elfelejtettem a nevet, o pl viccesnek talalta azt a jatekot, hogy teljesen elengedte magat, ha nem tartottam rendesen, nagyjabol azzal a kajan szempillantassal, hogy "Na mi van vilag tengelye, nem megy az egyenesen allas, ha a vilag bajossaganak kellene stabilitast adni?". Mert hat ugye sokan vadoljak a magyar neptancot, hogy macsoista, de igazabol melysegesen az eletrol szol, a legenyesben a ferfi a kozpont, o a lenyeg, o az alfahim, de a paros tancban o csak a meltosagteljes, vagy kirobbano ero, a tengely, es a nagyobb lenyeg a lany, aki a szepseg.
Mentek a lanyok korbe es korbe probalgattuk, kivel hogyan es kire lehet menni, a tuzesebbeket es a lassucskakat hogyan lehet elore vagy visszahuzni a ritmusba, es a gyakorlott, sokkal ugyesebb lanyok hogyan tudjak tanitani a fiukat, es hogyan tudjak ravenni arra, hogy vezessenek es hogy onbizalmuk legyen.

Este 8-tol 11-ig ugy roppent el a harom ora, hogy alig ereztem. A polom szagossagat probaltam merhetetlen jokepuseggel kompenzalni, ez is kudarcot vallott sajnos, mert pont aznap valamitol elkepesztoen kiuteses lett az arcom (az elozo este idegessegbol este 10kor behabzsolt negyed kilos felig veres steakbol keszitett, extra szalonnas hagymas hamburger extra fuszeres fuszeres sultkrumplival, majonezzel kombonak nyilvan valoan semmi koze sincs ehhez, a zsir a baratunk, a cukor az ellensegunk :D )
Igy aztan maradt a tanc.

Viki a tanc vegen mondta, hogy egesz osszel mezosegire es boncidaira helyezzuk a hangsulyt, nemi kalotaszegivel, es jovo juniusban-juliusban lesz egy tancfesztival, amire mennenek. A teljesen szubjektiv kepem szerint kolcsonosen sokatmondo szemeket meresztettunk egymasra abbol a szempontbol, hogy szerintem o latja bennem azt a potencialt, hogy fel tudok egy ilyen rendezvenyre keszulni, nekem meg, ha tenyleg kint leszek nyaron is, mi sem tetszene jobban, mint vegig tancbemutatozni a nyarat a san francisco-i magyar kozosseggel. Persze ezzel sem oket, sem magamat nem akarom hitegetni, meg akarmi lehet, most vagyok itt Amerikaban, a cegemben nagyon sok a hullamzas, nem tennek ra egy fem szazast sem, hogy jovok en ide ceges szinekben tartosan meg egyszer. Persze igy nagyon jo lenne.

Amugy a legutobbi bejegyzesem ota eltelt mintegy ket oraban a biciklim nyergeben arrol elmelkedtem, hogy miben mas a mostani kintletem, mint a tel vegi, es hogy mennyire teljesen az embertol es sokkal kevesbe a kornyezettol fugg, hogy az elet oromeit es szepsegeit hogyan talalja meg es hogyan eli meg.

Amikor kijottem, folyamatosan az porgott a fejemben, hogy mennyi olyan hetvege van, amikor en a Sierra Nevadaba mehetek, es en aztan csak turacipoben es maszocipoben leszek felvaltva. Az igazsag az, hogy az a realitas, hogy ket hosszu hetvegere es egy szuk hetre elmegyek ide-oda, es egyebkent San Francisco kornyeken vagyok. Rengeteg a munka, ido sincs ra, raadasul ha nem kello sikerrel, felkeszultseggel megyek haza, akkor ezt az egesz kepzesi projektet is lefujjak, es akkor marad a sardagasztas otthon, folyamatos tuloraban. Plusz, azert meg ha innen elmenni a hegyekbe vagy kulonleges tengerpartokra nyilvan olcsobb, mint turistakent otthonrol, de azert draga itt is az utazas, es a Sierra 5-6 ora autout.  Nyilvan tobb helyre fogok menni, mint otthon, de nem fogok tudni mindig szuperkalandos utakra menni. Jovo osszel viszont ki fogok venni 2 hetet, es ugy megyek fel a Sierraba, hogy 14 napig le sem jovok. Most a Karacsony elegge behatarolja az idot, bar szabadsagom meg eppenseggel lenne.

Meg persze 4 honapra az ember berendezkedik. Ma peldaul kineztem magamnak egy utat, ami a Berkeley folotti hegyen van, egy kis parkerdot. Volt benne nehany jonak kinezo nevu osveny meg hely (Wildcat Canyon, Grizzly Road, Indian Camp), igy a sajnos kicsit elhuzodo reggeli rendszerfrissites utan felvettem a futocipom, es felfutottam a hegyre, ahol az osvenyek kezdodnek. Szep szubtropusi fenyoerdo, hatalmas fakkal, az egesz park inkabb biciklivel, meg persze kocsival jarhato korbe, ugyhogy az volt a tervem, hogy megnezem magamnak a kis tavat a delnyugati oldalan, es kerulok egyet a parkon keresztul. A blackberrym termeszetesen cserben hagyott megint, eloszor azt mondta, hogy 2 merfoldes sugaru koron belul tudja, hogy hol vagyok, utana meg egyszeruen lemerult. Szerencsere felirtam egy rozsaszin stickly note-ra, hogy milyen utcakon kell felszerpentinezni a hegyoldalban, aztan - gondoltam - onnan majd egyertelmu lesz. Huuurhaahahahahahahaaaaaaaaaaa! Hruuuuuuahaahaaa! Latom magam elott Szoke Zolit hangosan, terdet csapkodva rohogni. Egyertelmu lesz, mi?! Futva tajekozodni napallas alapjan, mi?! Lett belole jo kis tajekozodasi futas, azt megmondom, es kicsit mashol kotottem ki, mint terveztem. De legalabb nem betonon futottam. Sot, ami azt illeti, a 10.1 merfoldes tavbol csak 7 merfoldet futottam le, 3-mat, foleg lefele a betonon, meg egy nagyon sziklas reszen, de egy kicsit folfele is setaltam. De legalabb meg jobban megnezhettem magamnak a parkot, explorativ jelleggel.

Igy mentem font (nyilvan a Berkeley utcakon valo felkocogas annyira nem erdekel senkit, rohadtul emelkedik, kb 3-400 m szint, ami igen gyorsan no ki a tengerszintrol)

Majd nemsokara keresztulfutok a parkon is.
Szoval ezekkel a futasokkal is vilagot latok, itt a kornyeken. Egy csomo szep viragoskert, meg lugas van, cedrusok, fenyok, palmaszeru novenyek mindenfele, platanok es deli juharok. Meg szepen sut a nap, de errol aradoztam. Most mar nem egtem le annyira, mint multkor, sot igazabol semennyire.

Azert 7 merfold hegyi futas meg 3 merfold tura utan nem volt kedvem mar Berkeleyben setalni, hanem felpattantam a bringamra es korbeneztem.
Ja, a bringam:


Meg ilyen vicces kepek, most hogy van net is meg sd kartya is.
Itt eppen 10 a nagyon sokadikon N-t fejtek ki a Golden Gate pillerere.

Golden Gate, obol. Jo kis biciklizes volt.

Bubba es Gump shrimpezohelyen, San Franciscoban, NAGYON leegve

A koltoi William Shakespeare uszaly
Itt meg Zolival allunk San Francisco uzleti negyedevel a hatterben
Figyelem! Mar itt Golden Bears-es pike poloban vagyok!


Meg majd szeretnek ket fontos temarol irni, de most mennem kell mosni. Remelem, jobban sikerul, mint a mult heten.

Feny

Mar tobbszor meg akartam emlekezni emeryville-i kis kejlakomrol, de vagy nem volt net, vagy nem volt semmi idom irni, vagy sokkal jobb jutott eszembe, igy mindig kimaradt.
A legfontosabb, amit tudni kell rola, hogy Oakland hataran van es ez eleg eroteljesen befolyasolja az ember ottletet. Mivel foldszinti szobam van, az gyakorlatilag kizart, hogy akar egy zuhanyozas erejeig is nyitvahagyjam az ablakot, ugyanis a jol felkeszult sporttarsak siman bejonnek es elviszik a mozdithato dolgaimat. Meg a biciklimben sem vagyok biztos, amivel egyutt alszom a szo szoros ertelmeben - en az agyban, a szerencsere muanyag tomesu parnakon, o pedig az erkezesem pillanataban uzemen kivul helyezett turbinahangossagu es sarki levegot fuvo legkondicionalonak tamaszkodva.

Igen am, csak ha be van csukva az ablak, es a legkondi is ki van kapcsolva, akkor az emberfia pillanatokon belul elhasznalja a szoba levegojet. Erre aztan rasegit, hogy mivel azt sem szeretnem, hogy a szobamba a sporttarsak benezegessenek - meg akkor sem, ha az Oakland Police Patrol jarorok, szinte az en kedvemert bejonnek a parkolo ezen reszere is - el van huzva a fuggony, igy sem ejjel, sem nappal semmi feny nem jon be. Ugyhogy Apu nagy elmelete a feny atkaolo hatasarol eleg rossz eloerzettel tolt el, nemsokara kozelharcot kell vivnom a padloszonyegemben szornyetegge burjanzo atkakirallyal, es ha gyozelmet aratok, az Areican Lawman bicskammal akkuratusan fel kell darabolnom a tulhizott, izelt testet es aprankent ki kell hordanom az autopalya pillerei ala. Az autopalya amugy hangos, de mivel csukva van az ablakom, es mivel holtfaradtan erek haza minden este, nem nagyon zavar. Amikor reggel a Mandelan futok erezni a buz-hengerenek a hatarat, erdekes, hogy nem valami nagy, es azt is szerintem a palya pillerei alatti gyanus autopalyafenntarto muvek altal (nem)kezelt es (nem)hasznalt parkoloban lako csovesek szaga erositi.
A Mandela amugy egy elegge embernek valo kis setany ebben a kozegben, egy remek varosi kocogo kozeg 2 utpalya kozott, palmakkal, belathatosagig burjanzo kis bokrokkal, aranyos, mosolyogva koszono fekete es sarga futokkal es setalokkal. Na jo 2 feher fickot is lattam, sot ok nem mosolyogtak es csak biccentettek.

Szoval ez az oaklandi oldal. Az Emeryville oldala viszont pont olyan, mint ha a budaorsi bevasarlokomplexum lenne, csak itt nem Tesco van hanem Target meg nem Media Markt hanem Best Buy. Illetve van meg itt egy csomo iparterulet es nagy IT studio is, mint a Pixar, vagy gyogyszerceg operativ kozpont. Meg lakopark. Az emeryville-i polgartarsak is valoszinuleg ugy velekednek Oakland kozbiztonsagarol, mint en, mert gyakori diszitoelem a lakoparkon a 2 ember magas racs vegig korbe es az ipari kamera. Illetve az emeryville-i rendorseg nem olyan laza, mint a berkley-i, es ok a soretes puskat a fekblokkba beszerelve tartjak, jol lathato helyen. Es jaroroznek, mert Oaklandnak rossz a hire, Emeryville-t meg fel akarjak hozni es az ott elo foleg szinesboru es latin lakossag kutyakemenyen dolgozik, hogy ez rendes kispolgari ovezet legyen es ne pedig vad videk. Szomszedfigyeles - marmint a szomszed teruletere valo vigyazas - tabla minden sarkon.

Keves - vagy en legalabbis nem lattam - az utcan bandazo, hangosan kiabalo, fel kezet a lecsuszo gatyajan tarto forma, sokkal tobb a kerteszgatyos, kockasinges, derekig egy kocsiban turkalo joember. Juan's auto repair meg ilyenek.

Szoval Emeryville sokkal jobb.

A szobamnak ilyen az altalanos hangula:

Gyerekkorom ota soha nem volt olyan pillanat az eletemben, amikor unatkoztam volna. Vagy bringaztam, vagy tanultam, vagy - mivel otthon gyakorlatilag feldolgozhatatlan mennyisegu konyv volt minden mufajban es minden temaban a legkonnyebbektol a legfajsulyosabbakig - OLVASTAM.
Ehhez viszont hozzasegitett, hogy egy nagyon vilagos szobam volt, es amikor ugy olvastam, hogy kint het agra sutott a nap, es mas normalis gyerek biztos kint lett volna, ugy is fenyben ereztem magam. Tulajdonkeppen a szobam ablakanak merete meghatarozo volt a gyerekkoromra nezve.

A kejlakban viszont legfeljebb este, vegszukseg eseten tartozkodom, mivel sotet. Het kozben ezzel nincs is baj, mert reggel 7-tol nagyjabol este 9-10ig nem vagyok ott. Hetvegen viszont belegondolni is rossz, hogy egy oranal is tobbet ott kell esetleg toltenem nap kozben. Az elso het vegen igencsak messzire elmentem, bejartam Berkeleyt, meg elbringaztunk a Golden Gate-hez. A masodik hetvegen szerencsere ugyeltem, ugyhogy jobbara akkor is bent voltam, mert a motel wifije elegge gyenge. Plusz a ceges gepemnek eros 12 colos a kepernyoje, es ez a brutto felulet, es az egeszhez egy rendes Thinkpados piros csiklo-kontroller tartozik. Mivel ezt a temat semmikeppen sem a gepemmel szeretnem melysegeiben megelni, egyertelmunek tunt, hogy bejovok ugyelni a 22 colos monitorom es az egerem meghitt kozelsegebe. Kezenfekvo volt, hogy nem maradok a motelben es raadasul el tudtam menni a Berkeley folotti hegyre futni.

Ez a mai futasom, csak eloljaroban jegyzem meg, hogy az a szurke hirtelen emelkedo a jobb also sarokban volt, amit mult hetvegen megfutottam. Meg a mai utvonala.


 Kaliforniaban altalanosan sok a feny, ami alapvetoen kiegyensulyozotta es jokedvuve teszi az embert a leggorombabb helyzetekben is, igy bolond lennek egy uregben pislogni.

Emiatt is futok sokat, szivom magamba a friss levegot, a fenyt, az eletet, a fak illatat. Nagyon szeretem a fenyoket es a cedrusokat es itt rengeteg van.
Ha nem egy elkenyeztetett zsurpubi lennek, akinek az elet a sok munka es problema mellett gyakran torli ki vajas palacsintaval az lcd kepernyo elott barnult kis feher segget, akkor azt mondanam, hogy megertem a Nagyapam, aki hatalmas orommel evett oktoberben, novemberben ledus, erett kortet az iskolaja kertjeben.
Itt is nagyon sok a ledus, izletes gyumolcs, minden nap megeszem 1-2 almat, meg narancslevet iszom, mert az aztan van rogyasig.

A kulonbseg az, hogy az en nagyapam egy nincstelen felarva gyerek volt, akinek ez volt az egyetlen orome.
Ez nem lett egy vidam kicsengesu bejegyzes, most el kell mennem nemsokara innen, de meg este folytatom.

Tuesday, September 18, 2012

Kod

San Francisco a kodok varosa is, foleg osszel es telen. Mar most a Berkeley es Oakland folotti kis hegyvonulat minden reggel kodokben furdozik, ami akar meglepo is lehetne, olyan szaraz az erdo.
A novenyzet szubtropusi jellegu egyebkent, vannak palmafelek, nagyon sok a fenyo es cedrusfele, meg mindenfajta delszaki fa, pl platan. Meg akac es gledicsia.

Tegnap este f9-kor jottem ki a munkahelyemrol, mar akkor sem volt jo kedvem, de ma reggel aztan tenyleg semmihez nem volt kedvem. Mondjuk ehhez hozzasegitett,, hogy hajnal 2-kor a szomszed szobaban uvoltozo szinesboru parocskara ebredtem,  hajnal f5-kor meg csorgott az otthoni telefonom, es egy hang alapjan eros 50-es (biztos tulsulyos, a sztereotip mindenem) asszonysag tarkobol belenyomott valami direkt hivasos ajanlatot. A masfeledik mondatnal, de meg az elso levegovetel elott jeleztem neki, hogy Amerikaban vagyok, neki is draga lesz, de ami kulonosen zavar, nekem is, nekem hajnal van es viszlat. Igazabol azt akartak mondani, hogy ha meg egyszer keres, akkor ot fogjak megkeresni 3 tarkogyurodeses 2m magas ukranok, de mivel en udvarias vagyok, oneki meg szegenynek ez az egyetlen know-how-ja, hogy napi 12 oraban beletartja az arcat a szaros ventillatorba, ezert ehhez alapvetoen nincs erkolcsi alapom.

Ezek utan nyilvan felkelni sem volt semmi kedvem, dolgozni meg aztan foleg nem, es futni sem, szenvedni akartam es magamat sajnalni, de vegulis f7-kor felkeltem, a bbrym alapjan konstataltam, hogy a bjelorusz kollegam mar 1 oraja fent van es levelezik, igy elkuldtem a vilagot a kurvaannyaba es ratettem magam a Mandela Park Avenue-ra, rekreacios futas celjabol, es lefutottam a West Oakland BART-ig meg vissza.

Most meg mennem kell dolgozni, mert tegnap is elkestem.
Kodos a kedvem.

Monday, September 17, 2012

Forest

Itt a sikvideken is izgalmas futni, de sajnos a kornyek is es a reggeli idojaras sem az igazi, ugyhogy a het vegi ugyeletem megfuszereztem egy kis hegyi futassal. A campus eleve egy jo hely, mert nagyon sok lany van mindenfele forma, van karcsu es molett, sportos es elegans, fekete, feher, japan, kinai es indiai. Mivel sok lany a nagy sportossagban jelentos vallakkal bir, ami alapvetoen tok jo, viszont vannak sracok, akik annyira elmerultek a hipstersegben, hogy a nemi identitasuk haj es viselkedes alapu megitelese elsore nehezkes, ezert az embernek a nezelodes kozben szamot kell vetnie nehany felrekalibralas alapu mintavetelezesi hibaval, de hat Bathory Gabor fejedelmunknel is becsuszott egy-egy hajdufiu a legenda szertint 1000+ no melle.

Ilyen az elet. Azert probalok a nagyobb valoszinuseg surusegu helyekre koncentralni.
A hegyi futas nagyjabol a kemia tanszek konyvtaranal emel ki a komfortzonambol, es a Golden Bears stadion kornyekere mar kimondottan nehezkesse valik. Innen feljebb kezdetet veszi a harc Ver-Gyula, a hadak ostora es Gyuszko, az elkenyelmesedett informatikus kozott. Ez egy tipikus management-beosztott problema, mig az elobbi a projekt kierolteteset tartja csak szem elott, az utobbi sirankozik, majd veres habot fujva obegat, hogy keves az eroforras. Az egyetlen baj, hogy mig Gyuszko csak a tudot es az izmokat iranyitja, Ver-Gyula az akaratot, es csak azert is keresztulviszi, amit eltervezett (jo, azert a keritessel lelzart fizikai kutatointezeten nem rombolt keresztul). Ugyanis az utak nagyon jelentosen emelkednek.

Ez egy olyan ut, ami tobb mindenkinek tetszett volna, az alabbi kommentekkel:
Tompapa: nem lenne rossz bemelegitesnek, ha egy  kicsit jobban emelkedne
Kristof: kar, hogy csak az elejen vannak lanyok
Janos: jijihh!
Bence: a vegerol lesporoltak a huzockodot. Amugy en is faradt vagyok...

Szombaton igy futottam, a tudomanyos erdeklodestol hajtva:



Vasarnap meg igy. Ezeket, Zoli kerdesere en kattintgattam ossze google maps segitsegevel, meg nem futottam annyit, hogy kierdemeljek egy kulon eszkozt erre. Es sajnos jobbara csak a hegy tetejen vannak nem-betonos utak, meg az egyetemen 1-2 helyen, nem jellemzo, minden le van burkolva. Ajjaj. Tul nagyok. Majd akkor transzformalok valamit, csak most mennem kell dolgozni.

Jellegzetesen amugy 5-6 merfoldet futok.

Saturday, September 15, 2012

Neptanc

Amikor kijottem Amerikaba, igencsak szorongtam, hogy akkor most mi is fogja a lelkemet felviditani. Nyilvan az embernek nyitottnak kell lenni az ujdonsagra, eshasonlok, de azert azt gondolom, hogy jol esik az embernek az is amikor tavol van, ha egy kicsit otthon is van.

Igy aztan amior a ceg is meg en is eldontottem, hogy megyek, az elso dolgom az volt, hogy megnezzem, San Francisco kornyeken van-e magyar neptanc csoport. Mit ad Isten, van, ugy hivjak Oket, hogy Eszterlanc Neptancegyesulet. Irtam is nekik, hogy mehetek-e, foleg akkor, aimikor kiderult, hogy 4 honapos bontasokban megyek, de ennek ellenere azt mondtak, hogy szeretettel varnak.

Nagyon sokat gondolkodom mostanaban a neptancrol es a nepzenerol, mert valami nagyon kulonlegeset latok bennuk, es miota egy-egy tancot sikerult a fejembe es a labamba verni (Matyi bacsi, Csaba bacsi, Tompapa es meg Mona is kicsit), azota meg jobban erdeklodom iranta. Nalam ez nehezen megy, mert allandoan racionalis embernek titulalom magam, de az igazat megvallva pusztan racionalis alapon nekem nem megy a tanctanulas. Eleve nehezen megy es a kovetkezokeppen:
- elmegyek tancolni, megmutatjak, nem ertem, botladozok
- utana kiallok/leulok, figyelem, mit lepnek, figyelem a zenet, figyelem az emberek mozgasanak hullamzasat
- visszaallok, probalkozom, megy egy kicsit, legkozelebb megint nem megy
- megsertodom, dulok-fulok, abbahagyom, arra sem tolom az arcom egy ideig, elmagyarazom magamnak es mindenkinek, hogy nem tudok tancolni
- elmegyek egy tanchazba, egy taborba, egy edzesre, ugy, hogy eppen jo kedvem van, es csodalkozva latom, hogy egesz tehetseges kezdo vagyok
- osszeakadok egy lannyal, akivel elkezd nagyon menni, vagy a legenyesben egyszer ugy alakul, hogy rakapok, es akkor csinalom, es szepen lassan megtanulom.

Ez nem eppen racionalis ut. Meg csak nem is higgadt.

Erdekes, hogy bizonyos paros tancok egyertelmuen egy-egy lanyhoz kotodnek eddig az eletemben, meg akkor is, ha 100 masik lannyal tancoltam, megis jo ideig egy-ket lany kizarolagos tanca marad.
A felcsiki nekem egyertelmuen Verahoz kotodik, az volt a tancunk, es barmennyire is unalmasan ugyanazt tancoltuk, akkor is jo volt. Rajta kivul talan csak Blankaval tudtam tokeletesen onfeledten tancolni. Ezzel szemben pl senkivel nem tudok olyan jol cepperezni, mint Enaval. A kalotaszegi kepessegeimrol nem ejtenek szot, de az Monahoz kotodik legjobban, mert o probalta a fejembe verni, tanarnenisen, de eleddig sikertelenul. Mezosegit nem sokat tancoltam, de amit igen, abbol az maradt meg, hogy Petraval tancolom. A moldvaibol, bar azt elegge sokat es sokszor tancolunk az a tanchaz maradt meg, ahol Zizuval voltunk, a Fonoban. Meg az is egeszen elesen el a fejemben, amikor Kalmanek taboranak a vegen voltunk, egeszen felszabadulva, egig lobogva, mint a maglya, amit korbetancoltunk.

Persze egy csomo mas tancolos elmenyem is van, de ezek elnek bennem legerosebben.

Szoval pentek este kiesven a munkahelyzol felpattantam a BARTra, hogy leutazzak Haywardba, ahol a probak vannak. Persze elkestem - mily meglepo -, de ha hiszitek, ha nem, vannak itt is olyan helyek, ahol a neptancosok elkesnek, es csak 10-20-30 perc kesessel szedelegnek be. Jo, mondjuk Hayward legalabb olyan kozponti resz itt a san francisco-i obolben, mint mondjuk Szigethalom kulso Budapesten, legalabbis az eddigi NAGYON KOMOLY tapasztalataim alapjan.
Az elso meglepetes akkor ert, amikor osszatalalkoztam az ajtoban egy hegyesre podort bajszu emberrel, akinek igy utolag visszagondolva es atirva az emlekeimet meg kunos fejet is el tudok kepzelni, es hogy hogy nem, nem tudott magyarul. Sot, a tanctanarno parja sem. Sot, egy masik fiun es rajtam kivul egyik fiu sem. Ezzel ellentetben a lanyok viszont mind magyarok voltak, egy kinai no kivetelevel.

Egy kicsit meg voltam illetodve a helyzettol, mert mar nagyon rakeszultem, hogy milyen jo lesz magyar kozossegben, ezzel szemben a beszelgetesek fele es az oktatas 80%-a angolul ment, ugyhogy valamit morogtam az orrom alatt, hogy ezittakopecsnigabikonyve akijocimborammegminden, es akkor tessek.

Aztan akkor kezdtem feloldodni, amikor a Matyi bacsiera egeszen emlekezteto bemelegites kovetkezett, es bar Viki mas habitus, mint Matyi, a ruganyossaga eppen olyan jo.
Mindenfelebol probalgattunk kicsit, de az ido nagy reszeben mezosegiztunk. Nagyon megszerettem ezt a tancot, es pont azert, amiert regebben is tetszett: a nagy forgatas kozepette van egy pillanat, amikor a lany a forgatagbol kierkezve egy pillanatra megerinti a fiu szivet. Ez annyira szep es bensoseges, hogy regen is szerettem es most is nagyon szeretem.

Meg majd egy kicsit bovebben leirom, mi volt, csak most lassan kitesznek a Panera-bol. Megyek mosoport venni es mosni. Aztan majd lesz valami.

Na told arrebb a bringad Tes'ver

Ezen a hetvegen meglepetes szeruen ugyelnem kellett, mivel az appmanager kollegamnak elszallt a gepe, es csereltunk. Nem is banom annyira, mert legalabb tul vagyok ezen a kinlodasom, es a jovo hetvege egeszen az enyem lesz.
Beultem a kedvenc szendvicsezo-salatazo helyemre, ahol a kedvenc 100 faktoros mosolyu neger bufeskislany szolgal ki eppen, ugyhogy remek hely es ido a blogirasra.

Tartozom a vasarnap esemenyeivel, igaz?

Tortent pedig, hogy szombaton kineztem magamnak egy hasznalt bringat, de a nagy bizalmatlansagom miatt szigoru limitet tettem a kartyamra es nem tudtam megvenni aznap, csak masnap. A kollegamnak mar volt biciklije - Zoli hetfon erkezett - igy azt eszeltuk ki, hogy az Embarcadero nevu regi vamhaztol elindulva vegigkerekezunk a dokkok menten, el a parton a tengeri viziorgonak mellett, meg a parkokban es at a Golden Gate hidon, meg vissza. Zoli inkabb filozofikus, mintsem sportos alkat, kint ugyan elkezdett minden nap setalni a helyi Pitcz Janossal, aki egy szentpetervari matematikus, de azert nem akartam tuleroltetni a dolgot. Tudom, hogy feszeng az alkata miatt, es nem akartam a tulmozgasossagommal frusztralni.

Ezzel szemben egy kivalo informatikus, es ennek tetejeben egy jambor, nagyon jo lelku nyugodt ember, ugyhogy jol el lehet vele beszelgetni.
Megbeszeltuk, hogy megveszem a felretett bringam es talalkozunk a regi vamhaznal. Igy is lett.

Itt ki szeretnek terni a biciklimbe, amely elsore felkeltette a figyelmemet, de az elso nap utan gyakorlatilag beleszerettem. Egy Trek bicikli, alapvetoen tura vazzal, tura kormannyal, de vekony, varosi kerekekkel. Valto es fektipusokkal nem farasztok senkit, de azt szeretnem kieleni, hogy egy specialis, ultraeros felni van rajta, ami nagyon derekasan allja a sarat. Csendes, gyors bringa, alkalmatos andalgos csorgasra is, de remek sprintelesre is.
Vettem hozza egy bika U-lakatot es egy kiegeszito lancot, mert szeretnem, ha ez a szerelem tartos lenne, es kitartana addig, amig szeptemberben masodjara haza nem megyek.

Az ido is nagyon alkalmas biciklizesre, nincsen tikkaszto forrosag, reggel meg nincs hideg, bar azert a levego mar elegge csipos, es meg nem esik. Majd oktober vegetol decemberig fog, akkor sok, de esokabatom van, meg benti valtoruham is.

Azt csinalom, hogy a kivasalt ingeimet hetfon beviszem a ceghez, beteszem a fiokba a bizniszkazualis nadragommal egyutt, es egyebirant kopott gatyaban es poloban probalok egyetemistak tunni. Ez egy fokkal jobban megy, mint telen az amerikainak tunes, mert teljesen vilagos, hogy nem vagyok helyi, viszont az egyetemistak kozott minden egtajrol mindenfele emberek vannak. Ebbol a szempontbol nem szeretek kirini.

Nagyon sokan jarnak biciklivel, es sok a bicikli ut, bar azt meg kell hagyni, hogy az esti biciklizes ezen a kornyeken sportos, de hat az egesz kornyek sportos.
Vegiggondoltam, hogy mik az elonyei es a hatranyai, es ugy dontottem, hogy jobb nekem a bicikli, mind anyagi, mind biztonsagi, mind zoldgondolati, es ami a legfontosabb, szabadsag szempontjabol. Sok mindent csinaltam, ami orommel toltott el fiatalkoromban meg most is, de ha csak a szabadsagerzest tekintjuk, akkor a biciklizes adja meg legjobban. Mindennel osszehasonlithatatlan, amikor az ember a delutani napsutesben kicsit elveszve csorog valahol es nem kell torodni semmi kulonossel, csak suhanni keresztul a fak kozott, illatok kozott, szinekben.

Persze-persze, szeretnem kiemelni, hogy van sisakom, korbenezek es lassitok a keresztezodesben, nem ugratok fel feleslegesen huppogo gengszterek kocsijanak a tetejere es ilyenek.
A szabadsagot teljes egeszeben szemelyes ertelemben hasznalom, es nem egy fajta gorcsos extremista onmegvalositasra gondolok. Eppen.

Szoval megvettem a biciklit, felpattantam a BART-ra, hogy idoben odaerjek a vamhazhoz (egyebkent itt lett volna a szallasom, ha a fonokom nem szerette volna, hogy kozelebb lakjak a ceghez...), es nekivagtunk. Eleg verofenyes kora delutan volt, ugyhogy az elozo napi, amerikaifocimeccses leegesem egeszen szepen tovabbfejlodott. A leeges elegge gusztustalanul eppen most hamlik le az arcom jobb felerol es az orromrol. De ez sem, akkor, sem azota nem izgatott igazan.

Szepen vegiggurultunk a parton. Zoli latott egy kolibrit is a Golden Gate hidfojenel, de sajnos tovabbrebbent, mire eszbe kaptam. Hiaba az eletigenlo, elmenyhabzsolo mohosag, minden nem adatik meg.
Most mar atadtak a hid biciklis savjat, vagyis az egyik korlattal elzart gyalogsavban, a hid San Francisco felol nezve bal oldalan a bicajosok mehetnek, a jobb oldalan a gyalogosok. Az obolben vitorlasverseny volt, ami onmagaban egeszen kulonleges latvanyt nyujtott a nagy, elegans vitrolasokkal, cikazo szorfosokkel, hatalmas obolkerulo kompokkal, a hullamokon pattogo motorcsonakokkal. Mivel Zoli vitorlazott gyerekkoraban, neki ez meg tobbet jelentett, jo sokat fenykepeztunk. Majd ha egyszerre lesz internet a gepemhez, meg adathordozo is nalam, akkor feltoltom, a chrome book egyik hatulutoje, hogy egy buta aluminiumdarabba silanyul, ha nincs internet hozza. Lehet, hogy amugy is az, de nekem pont megfelel arra, amire hasznalom.

Visszafele nem tehettunk mast, mint hogy bemenjunk Bubba es Gump Shrimpezohelyere a dokkoknal, azt hiszem 39th Wharf. San Franciscoban nagyon sok a rakos, halas etel, es ez az etterem a Forest Gumpbol ismert temakra epul, tele van vietnami veteran ruhakkal, Forrest Gumppal es Jennyvel vilagos ruhaban, mindenfele hippicuccokkal, Forrest futocipoinek masolataival, meg pingpongutokkel. Es minden mas helynel jobban csinaljak a fohagymas szoszban parolt shrimpet. Azt nem mondom, hogy a fofogaskent evett tengeri hal valami smafu volt, de a rakocskak evese kozben hatalmas elegedettseget erzett Gyuszko gyomra.

Jo kis nap volt, azt megmondhatom.

Sot, most mondok egy bombasztikusat: Berkeley es Emeryville Kalifornia Amszterdamja. Ugye? Most meghokkentetek, es egy pillanatra abbahagytatok az olvasas, hogy wikipedian leellenorizzetek teny szeruen, igaz-e amit mondok. Termeszetesen igaz. Foleg reggelente, amikor meg nem fenyjatekban, hanem kodokon jar az ember, foleg Emeryville lakoparkos, merhetetlenul puritan resze nagyon arra emlekeztet. Plusz itt is sok a depresszios, valoszinuleg a rossz ido miatt itt is, ugyhogy a terjengo szagok szerint sokan elnek az orvosi fu gyogyito hatasaival. Rengeteg a bohem, muveszarc, mindenfele tudomanyokkal megaldva, hatalmas mesemondok, jofejek, furcsak, mindenfelek. Persze vannak muszakistak meg tudomany-hallgatok is, de roluk majd maskor, mashol, ha egyaltalan.
Illetve tenyelg sokan jarnak bringaval, es ennek lathatoan kulturaja is van, eddig nagyon ugy ereztem, hogy sokkal jobb Emeryvilleben es Berkeleyben meg San Francisco civilizalt reszein biciklizni, mint pl otthon. Mondjuk East-Oaklandba nem szivesen keverednek be, mert ott allitolag nem annyira jol kezelik a hozzam hasonlo feher seggu csikanokat.

Majdnem olyan vagany dolog itt bicajjal jarni, mint Amszterdamban, es mar felragasztottam a rot alszakallat es feltettem a tulkos sisakot, hogy a sajat jofejsegem es altalanos nagyszerusegem dicserjem hangosan, asztalt csapkodva, de az a helyzet, hogy amikor azon toprenkedek reggelente, hogy nem kellene-e meg egy pullovert felvenni, mert kicsit huvos van, na az az ido az Amszterdamban, amiben Emese meg elgondolkodik, hogy a polo fole felvegyen-e egy konnyu blezert, vagy azzal, hogy eppen az elmult 5 percben nem esett az eso tulajdonkeppen kijelentheti-e, hogy kanikula van.

Azt, hogy merre jarok reggel meg este, mar korabban megirtam, annyira nem is erdekes.
Az sokkal menobb dolog, hogy minden nap a ceg fele ra-ramosolyog es rakoszon az emberre egy helyi arc, nyilvan a lanyoknak meg jobban orulok, de egy fekete anyuka, mexikoi autoszerelo vagy egy idos kinai ember reszerol is eppen olyan kedvesseg. A gheeeooo gyerkocokkel nem sokat szocializalom ilyen modon, tisztaban vagyok bele, hogy mekkora terhet ro rajuk, hogy a terdig letolt gatyajukban jarjanak, illetve oket is, meg a duusbegg feher vezetokrol is kozismert, hogy vagy a gatya, vagy a baseballsatyi, vagy a kocsijuk merete, nem is tudni igazan, melyik, akadalyozza oket az elsobbsegadasban, meg ugy altalaban az elet csendes, problemamentes eleseben, ugyhogy ok nem a haverjaim.

Elmegyek vacsorazni, aztan folytatom.

Friday, September 14, 2012

Sporik

Elegge surure sikeredett ez az elso het es meg vege sincsen, ugyhogy mivel a reggeli kozben irok, elegge rovid leszek, es peldaul a hetvegi biciklizest majd egy masik alkalommal elemzem ki.

Nagyjabol elegge spartaian telnek a napjaim: het elejen hajnalban kivetett az agy, ugyhogy kedden is es szerdan is elmentem futni. Mar elso alkalommal is a Mandela Park Avenue-t celoztam meg, amit meg otthon kineztem, de mivel a heten nem volt wifi a szallodaban, nem tudtam leellenorizni, pontosan hogyan kellene menni, es kedden kicsit tobbet fordultam a kelletenel. Voltak mar jobb otleteim is az eletben, ugyanis a szallodank mogotti blokkban mar Oakland szive kovetkezik, es egyszer csak ott talaltam magam egy kivilagitatlan utcan, sok alvo es 1-2 tamolygo csovessel. Helyzetfelismeresem minden mas kepessegemmel vetekszik, ugyhogy rovid uton kieveztem onnan es a zombik helyett a zombik celpontjat, a Powell Street bevasarlokozpontjat vettem celba. Itt vegig kivilagitott utcan futhattam, meg lassacskan fel is kelt a nap, sot egy igen csinos afroamerikai rendornovel is osszetalalkoztam. Osszesen 5.5 merfoldet futottam, elegedett voltam magammal is, a szuperkenyelmes cipommel is.

Elso futas


Ez utan szepen bebicikliztem a munkahelyemre, majd ki sem jottem este 8ig, amikor is hazabicikliztem. Izgalmas. Annyit azert hozzatennek, hogy a bjelorusz kollegam megiscsak nagyon szivelyesen fogadott, csak nagyon el volt merulve a munkabn eddig. Mint ahogy, ugy nez ki, en is el fogok.

Reggel az ugynevezett bycicle boulvardokon kozlekedek, ami egy itteni talalmany a helyiek szerint: a bicikliseket ravezetik mellekutcakra, amelyek jellegzetesen kertvarosokat meg sulikat, es egyeb kozpontokat kotnek ossze. Itt aztan elvileg szinte mindenhol a bicikliseknek van elsobbsege, kiveve nehany olyan keresztezodest, amelyben 4 iranyu stoptabla van - ja, itt nem biznak a jobbkez szabalyban, meg az elsobbsegadas kotelezoben. Vagy az egyik utca kap stoppot, vagy mind a kettonek minden aga, es akkor egyet-innen-egyet-onnan alapon indulnak. Ha biciklist latnak, akkor nem indulnak, de azert erre nem lehet epiteni.

Ugyhogy reggel igy megyek:



Este viszont sotet van, es mivel ez mar nem suliido, nem vilagitanak az utcan, igy sokkal nagyobb barataim a kocsik altal ugyan jart, de tobbnyire bicikliuttal is ellatott nagy utak.
Ezeken elegge jo menni. A Welcome to Oakland tablatol azert elegge sportos a dolog, nem tudom, hogy milyen sporik vannak kint, de altalaban a 66.-tol a 40. utcaig sprintelek. Elegge jo gepet vettem, a hasznalt bringanak az az elonye, hogy sokkal jobbak a fekei, a valtoi, a kerekei, ugyhogy lehet vele hajtani kemenyen.

Ilyenkor meg igy megyek



Reggelire altalaban rantotta vagy melegszendvics, ebedre vagy szendvics, vagy udon tesztas leves, uzsonnara szendvics, vacsorara salata.

Masnap reggel eltalaltam a Mandela Park Avenue-t, szep, belathato, parkos terulet, 3.2 merfold.



Tegnap nem ereztem jol magam, ma  meg megyek este neptancolni Fremontba, ugyhogy ma sem futottam. Hetvegen ugyelek, mivel bentrol teszem az irodabol, a campuson fogok futni.
Ennem kell, mennem kell, over and out.

Sunday, September 9, 2012

Naploindito

Amikor eloszor Berkeleyben voltam, nem is almodtam volna rola, hogy alig fel ev leforgasa alatt megint kijutok ide, es raadasul hosszu idore. A miertek most nem ide tartoznak, de mivel most majdnem 3.5 honapig itt leszek, ugy gondoltam, megosztom a kinti elmenyeimet az otthoniakkal, folyamatos tudositas formajaban.

Az, hogy ekezet nelkul irok, remelem, nem zavar senkit. Foleg het vegen fogok irni, mert hetkozben jobbara ilyen bejegyzesek szuletnenek: futottam, dolgoztam, most alszom.

Az ut elegge hosszadalmas volt, elore jol megterveztem, hogy mar het kozben osszepakolok es csutortokon vegre kialszom magam. Hat, termeszetesen nem igy lett, hanem 2 ora alvassal botorkaltam ki a Ferihegyre (Liszt Ferenc, tudom) es bar Londonig majdnem vegigaludtam az utat, rettenetesen koncentraltam, hogy nehogy veletlenul elaludjak a 4 oras londoni varakozas kozepette. Nem aludtam el, es ez nemcsak a duplakavenak meg a folyamatositott evesnek volt koszonheto, hanem csak ugy kapkodtam a fejem a Heathrow-n ide-oda lebego - szigoruan nem britt - tunemenyek utan.

A san francisco-i gepre valo beszallasnal figyelmes lettem arra, hogy az elottem acsorgo lanynak magyar utlevele van. Kicsit ragodtam azon, hogy megszolitsam-e vagy nem, de mivel ilyenkor olyan szellemes dolgok szoktak eszembe jutni, hogy attol az emberek jobbara sirvafakadnak, inkabb melloztem a dolgot. Rolam persze messzirol sutott, honnan valosi vagyok, mert a neptancos szovetmellenyemben utaztam.
Mindenesetre a beszallast megusztuk kommunikacio es kinos helyzetek nelkul, es az is kiderult, hogy egy olyan geppel megyunk, aminek 2 szintje is van am! Soha nem ultem ilyen gepen, neztem, mint egy gyerek erre a csudara.

Mind ennek oromere, amint felszaltunk, neki is alltam filmet nezni. Mivel a remek bubos gepunk alapvetoen azert kicsit zajos volt, olyan filmeket valasztottam, amibol, ha minden masodik szot ertem csak, az sem baj, el lehet kepzelni. Jason Statham aratott.
Viszonylag gyorsan el is untam a dolgot, igy aztan nekialltam nyujtozkodni, meg maszkalni, es amikor kimentem a stewardessekhez vizet kerni, osszeakadtam a magyar lannyal. Most mar megszolitottam, kiderult, hogy fodrasz es a baratnojenek a szulinapjara megy San Franciscoba, amugy meg a magyarorszagon elo kaliforniai baratjanak a csaladjahoz mennek fel a hegyekbe. Nem rossz program :)

Vagy 3 oran keresztul beszelgettunk, helyes, ertelmes no volt, kellemes beszelgetotars. Amugy fodraszkodas mellett fut es boxol. Mikozben Kanada es a Sziklas-hegyseg folott repultunk el, volt mire bameszkodni, szerencsere nem volt felhos ido, es a gep hatuljaban nezegettunk kifele.

Mire megerkeztunk San Franciscoba, azert mar elegge motkanyszemekkel neztem a vilagra, sok volt 10,5 ora repulozgetes egyben. Viszonylag egyszeruen atestem az ellenorzeseken, 3x megkerdeztek, hogy ugye biztos-e, hogy hazamegyek, de aztan minden rendben volt, a csomagjaimat megkaptam rogton az ellenorzesek utan.

MacArthur-ig a BART-tal mentem, onnan viszont taxival. Egy igazi Samuel L Jacksonos "black Moses" vitt taxival a szallodaig, kopasz fej, hatalmas szakall, szakadt polo. Megmondta a tutit, hogy figyeljek arra, hogy ha taxizok, akkor az merre visz, mert sok taxis korbevisz a fel kontinensen, es rengeteg penzt fog elkerni. Megfogadtam a tanacsat.
Este bekoszntem a kollegamnak, Zolinak, aki mar egy hete itt van, elmentunk vacsorazni a kozelben levo egyetlen evos helyre, egy szendvicses-salatas barba. Annak ellenere, hogy egyetlen hely, minden varakozast folulmuloan jo, kertem egy szendvicset meg egy csirkes salatat, de a salata siman eleg lett volna. Zoli mondta, hogy o minden nap biciklivel jar, ezt en is jo otletnek tartom, mert a BART allomas jo 20-30 perc seta, es meg akkor azzal is kell menni, meg varni, igy meg legalabb a kornyeken meg hetvegen San Franciscoban szabadon mozoghatunk.

En viszont csak hetfon kapok ceges gepet, ugyhogy masnap nyakamba vettem a varos, hogy megnezzem, mennyire is van messze Emeryville az irodatol. A kornyekunkon azert vannak feherek is, itt vagyok peldaul en is, meg Zoli.

Ahol lakunk, az autopalyak kozeleben van, ugyhogy mindig van egy keves alapzaj, plusz itt van a kozelben egy csomo irdatlan bevasarlokozpont, olyasmi a kornyek, mintha Budaorson laknak, az ipartelepnel. De van itt egy csomo IT ceg is, pl 5 percnyire a szallasomtol van a Pixar studio. Eloszor nezegettem is, meg tavolabbrol, hogy mifele Lampagyar is ez, aztan rajottem, hogy a kis asztalilampa igencsak ismeros :)
Rogton reggel osszemosolyogtam a helyiekkel a szo szoros ertelmeben: amikor a kis utcakon, a kis amerikai konnyuszerkezetes hazok kozott kavarogtam, osszeakadtam egy gazellaszepsegu afroamerikai anyukaval, aki nagyon kedvesen rammosolygott es ramkoszont,en meg termeszetesen vissza, mindketten orultunk.
Nem sokkal kesobb elkerekezett mellettem ket masik fekete lanyka, es amikor az elet szepsegein merengve neztem utanuk, lattam, hogy egy irdatlan terepjaroban ulve, kanyarodasra varva egy netto 120 kilo elosulgyban levo kollega is ugyanezt teszi. Egymasra neztunk, jeleztuk egymasnak, hogy a sportossag jot tesz az egeszsegnek es az esztetikumnak, es elegedetten tovabbmentunk a magunk dolgara.

Azert egy jo masfel oraba beletelt, mire kisebb kiterokkel beertem Ashbyn keresztul Berkeleybe. Meg is eheztem, ugyhogy beultem az emlekeim szrint legjobb hamburgereshez egy avokados burgerre (Burger Meister, sajab bevallasuk szerint az USA 10 legjobb burgerese kozott vannak, tenlyeg finoman keszitik). Itt jegyzem meg, hogy mar az amerikaba valo kijovetelem elott tobben is jeleztek finoman (Apam, Anyam, kiskunok, stb), hogy ki vagyok hizva, es az USA-ba eleg veszelyes kihizva jonni. Azert azt mondjak, hogy Berkeleyben meg Kaliforniaban sokkal sportosabbak az emberek, mint a kozepso reszen, es ezt az egyetem kornyeken mintavetelezve ala is tudom tamasztani, de esznel kell lenni.
Itt mondenki fut. Es ez alapvetoen latszik is, neha egeszen konnybe labadt a szemem a sport iranti elhivatottsagot latva, a meghatottsagtol.

Elhataroztam, hogy a tervem szerint en is veszek magamnak futocipot (azt nem cipeltem ki magammal). Ahhoz kepest, hogy mindenki fut, nincsen minden sarkon Nike meg Adidas bolt, osszesen 2 boltot talaltam, ahol futocipok voltak. Be is szereztem egyet, egy santikalo hawaii fazon boltjaban, akitol kaptam 3 gyogytornara alkalmas teniszlabdat is ajandekba.

A varosban mindenki lazban egett: epp tegnap volt az amerikai foci egyetemi liga elso meccse, a California Golden Bears jarszott a South Utah Thunderbirds ellen. Mindenkin kek polon sarga medve meg sarga egyetemi jelveny volt, ugyhogy gyorsan vettem egy suparsale felirat alatt en is egyet, a mar elindult merkozesre valo tekintettel fel aron egy jegyet az uzerektol, es mar bent is voltam, eletem eslo igazi amerikai amerikaifoci meccsen. A szabalyokkal nem vagyok 100%-ig tisztaban, az kiderult mar korabban is, hogy az a meno, hogy ha toutchdown-t tud valki elerni, illetve yardrol yardra verekedik magukat elore a csapatok, de mindig is tetszett a jatek fizikai ertelemben vett komplexitasa: futni kell, dobni es birkozni egyszerre. Meg lattam azt is, mire megy ki az edzeseink vegen torteno kirugas: azt kell elkapni miutan az ember golt kapott, es addig elmenni vele, amennyire csak lehet. Nem volt nalam fenykepezo, csak a blackberrym, uhgyhogy kozepesen jo kepeim lettek, es azt sem tudom, hogy azokat hogyan fogom felcsalni ezen a chromebookon keresztul a netre, de majd kitalalom.

Mindenesetre elkapott a hevulet, en is orditottam, hogy "Go BEARS!", es rettenetesen orultem pl minden szep befutasnak. A Bearsnek nagyon ugyes futoi voltak, tobb alkalommal a sajat 20 yardos vonaluktol vegigcikaztak a vedelmen es toutchdown lett a vege. Szegeny Thunderbirds a fasorban sem dudalt, amugy azok is kemenyen kuzdottek, de inkabb erosek voltak, mint ugyesek. Az egyik Bears labdafogot ugy letartoltak, hogy helyben is maradt.
Nem vegig a meccset neztem, mert az mindenkeppen igaz, hogy a sok idokeres, reklam, meg oromkodes kozepette elegge lassan halad a meccs, de volt mit nezegetni, meg figyelni, mogottem egy minden valoszinuseg szerint hajdani cheerleader no (~50 lehetett, megt a "Come on you Guys" rendesen), elottem meg egy minden csapatjatek kapcsan elokerulo vegtelenul kihizott megmondo hajpacni ult, aki minden eladott lapda utan hangosan fujjogott a sajat csapatara.
Es termeszetesen ott voltak a jelen kor cheerleaderei, akrobatikus es kacer mozgasukkal vonva magukra a figyelmet.

Az eltereles olyan jol sikerult, hogy csak kesobb vettem eszre, hogy nem csak meleg van, hanem a nap is irtozatosan sut, igy aztam eletem legviccesebb leegeset sikerult produkalnom: a napszemuvegem gyakorlatilag belesult a jobb arcomba, ami rakvoros lett, mig a bal arcom csak gyenge piros szint ert el, szemuvegnyom nelkul. Lattunk mar ilyet. Elhataroztam, hogy veszek egy hasznalt biciklit, de aztan vegulis ezt mara halasztottam. A leeges es a jetlag elegge sokat kivett belolem, igy este nekialltam az uj jeladomon blogot irni, es hogy hogy nem, azon kaptam magam, hogy elaludtam kozben.
Milyen szerencse, hogy hajnal 4kor kivetett az agy es be tudtam fejezni.

Ma, ha minden jol megy, megszerzem a bringam a sisakkal egyutt, es elmegyunk Zolival San Franciscoba tekerni egyet. Aztan meglatjuk. Holnaptol beindul a gepszij, es minden, ami miatt hivatalosan itt vagyok.

Elmenybeszamolokat ide fogok irni, de ha akartok irno barmi szemelyeset, ez a kis netbook alkalmas arra is.

Folyt.kov.