Van valami sulyos szuksegszeruseg, valami veletlensegen egyertelmuen felulallo, egyertelmu, osztonos dontes abban, hogy milyen konyveket hoztam ki magammal ide. Sok idom nem volt olvasni, de ami idot olvasassal toltottem, az mindig e lelkembe markolt, repitett, ha megterdeltem, hutott, ha heveskedtem, es erot adott gyengesegemben. Ilyen volt Ban Mor Hunyadija, es ilyen most Fekete Istvan Zsellerek cimu konyve. Az utobbi 80 oldal ugy pergett le elottem, mint az ido szeptember ota, nekivagtam, es most egyszerre tul vagyok rajta. Meg nem vagyok a vegenel, de mar nem vagyok messze. Varom az otthoni eso, ho illatot, az ismeros fenyofakat az itteni romantikus, mediterran fenyok helyett, amik batoritottak, de elengednek.
Ok erzik, hogy mit adtak nekem ezalatt a 3 honap alatt, es azt is erzik, hogy mit nem tudnak aludni.
Reg fold ala asott indian torzsfonokok mosolyognak koponya fogaikkal, mulhatatlan lelkukkel.
Wednesday, November 28, 2012
Arcok
Ha Danit ugy altalanossagban megkerdezik, mitol jo egy buli, akkor - ha nem itthoni hazibulirol van szo - jo esellyel azt fogja felelni, hogy "ha lehet nemzetkozi arcokkal porogni". Ennek a tetelnek altalaban az a pontositasa, hogy ha lehet, legyenek ertelmes, kulturalt, erdekes emberek, akikkel jol lehet beszelgetni es kellemes ivocimborak, viszont nincsen leszukitve csak nokre.
Nekem egy masik tetelem van, nevezetesen az, hogy a nagy kikotokben, nagy nepesultsegu tengerpartokon lehet a legvaltozatosabb, legegzotikusabb, legdominansabban karakteres arcokkal talalkozni, mivel tortenelmileg is es valahogy a ma is ilyen helyekre hordja ossze a szel a kalandvagyo vagy otthon megulni nem tudo vagy csak egyszeruen penzehes embereket, a legmuveltebb gondolkodoktol a leghitvanyabb kalozokig. Szoval az en tetelem kimondottan nem a muveltsegben kozel allo beszelgetopartnerekre vagy legalabbis az ertelmesen megszolalni biro emberekre vonatkozik, hanem mindenkire. Mivel en NEZEM az embereket, es torteneteket gondolok ki roluk. Mondhatnam, hogy ez egyfajta Sherlock Holmes jatek, de ez nincs ennyire kielezve.
Amerikaban nem divat a masik arcara nezni, mert ezt kotekedesnek veszik, meg itt, a liberalis keleti parton is. Masfelol viszont en nem szeretek lesutott, vagy emberek felett eltekinto szemmel jarkalni, emiatt aztan kulonosen ovatosnak kell lennem, mennyi ideig tanulmanyozok egy arcot. Ovatossagra osztokel az is, hogy a jo multkorjaban a metron kis hijjan pisztoly kerult elo egy elobb meg alvo afro cimbora kapucnis pulcsija alol, amikor egy betepett rasztafari afro cimbora a metro billenes hatasara raesett. A pillanatra elovillano targy pisztolymarkolatnak tunt, es a mozdulat minosege is valamifele fegyverert nyulas volt, tenylegesen pisztoly nem kerult elo es lehet, hogy csak a tul elenk fantaziam jatszott velem.
Ugyhogy csak ovatosan nezegetek, de igy is latok egy-egy nagyon karakteres, visszatero arcot, a szendvicses egy remek hely ilyeten megfigyelesekre, es a metro is. A legtobbhoz nincsen tortenetem, vag csak a sajat fejemben lejatszodo, ami ugy nem relevans, igy csak cimszavakban skiccelem fol, amit lattam:
- a mexikoi etterem hatso kijaratanal hajnalban kukat urito kalapos, csizmas, oregedo (?) cowboy
- a vasarnaponkent limuzinnal templomba jaro lila es turkiz zakos, fukszos afro kollegak, kalapos, kesztyus, 150 kilos mammakkal, es vallukra kendot terito, de amugy felszisszenos miniben seramorazo eben kedvesekkel
- a metron szariban kozlekedo indiai no. Arca, melyen barazdalt, annyira vensegesen vennek mutatkozik, mintha mar ezer eve elne, kiszaradt, szivos, oreg fa. Haja foldog ero, ceruzavekony raszta-kotegek dus, hofeher bokra, kezein az erek kidudorodok, szinte madarszeruen vekony ujjaival osszemerheto meretuek. Ha tartasa, arckifejezese nem volna eterien nemes, fajdalmas, keserves, de megis buszke, dereka szalegyenes, anyokanak titulalnam, de igy csak a legmelyebb tisztelet hanjan irhatok rola. Hatan befele forditott, kivul himzett birkabor lepel, mellenyszeruen hordva, de laban, a kaliforniai ertelemben hideg ido ellenere is egyszeru saru. Noisege megkerdojelezhetetlen, de megsem hivalkodo cicomajakent labujjain gyuruk.
- a redneck acslegeny, aki horihorgasan, csizmasan billeg be a szendvicses helyre. Kopasz fejen bor cowboykalap, szakalla viszont dus, barkobol indulo. Vastag, mubirkaval belelt kockas flanell kabatot visel mindig, oldalan iszonyu bowie-kes. Favago nemigen lehet, hiszen fakitermeles nincs sehol Emerywille kornyeken, igy acsnak, vagy butorlap vagonak hiszem, vagy valami handyman. A szeme hideg, sunyin villan ki a kalap vagy a kommandos-mintas katonai sapka alol.
- szimpatikussagban alig marad el mogotte a nagy bajuszos, kecskeszakallas, borzasztoan ragyavert ket oregember, akiket ma lattam, eppen csak a konfoderacios zaszloval diszitett polo hianyzott roluk. Nehezkesen alltak fel es billegtettek ki temerdek bendojuket, hosszu, tarkobol indulo, vekony es zsiros copfjuk banatos, vert sereg zaszlajakent tapadt hordo-hatukra
- az afro "utazougynok", 70-es evek best-of-hideghaboru halszalkas oltonyben, fole keritett szigoru 3/4-es borkabat, es meg borkalap, amit meg eves kozben sem vesz le. Orra alatt gondosan nyirt bajuszka, ujjan irdatlan voros kovel ekitett, ciradas pecsetgyuru.
- hogy valami joval fejezzem be: a szendvicsezohely felszolgaloi, akiknek a testi aranyai neha egeszen valoszinutlenul alakulnak, egy-egy szendvicses kisasszony gerince olyan szogben hajlik hatrafele keresztcsontnal, hogy az mar szinte hihetetlen. Nemelyikuk, mint a willendorfi venusz valos masa, nemelyikuk meg, sudar es kecses gazella-szepseg. Mindnyajan mindig kedvesek, hofeher fogsorral mosolygosak, tokeletes, es foleg az en helyi konyha altal megvert boromhoz kepest sima boruk lenyugozo.
Es igy tovabb. Kicsit lefekszem aludni, mert mar 3 oraja ebren vagyok.
Nekem egy masik tetelem van, nevezetesen az, hogy a nagy kikotokben, nagy nepesultsegu tengerpartokon lehet a legvaltozatosabb, legegzotikusabb, legdominansabban karakteres arcokkal talalkozni, mivel tortenelmileg is es valahogy a ma is ilyen helyekre hordja ossze a szel a kalandvagyo vagy otthon megulni nem tudo vagy csak egyszeruen penzehes embereket, a legmuveltebb gondolkodoktol a leghitvanyabb kalozokig. Szoval az en tetelem kimondottan nem a muveltsegben kozel allo beszelgetopartnerekre vagy legalabbis az ertelmesen megszolalni biro emberekre vonatkozik, hanem mindenkire. Mivel en NEZEM az embereket, es torteneteket gondolok ki roluk. Mondhatnam, hogy ez egyfajta Sherlock Holmes jatek, de ez nincs ennyire kielezve.
Amerikaban nem divat a masik arcara nezni, mert ezt kotekedesnek veszik, meg itt, a liberalis keleti parton is. Masfelol viszont en nem szeretek lesutott, vagy emberek felett eltekinto szemmel jarkalni, emiatt aztan kulonosen ovatosnak kell lennem, mennyi ideig tanulmanyozok egy arcot. Ovatossagra osztokel az is, hogy a jo multkorjaban a metron kis hijjan pisztoly kerult elo egy elobb meg alvo afro cimbora kapucnis pulcsija alol, amikor egy betepett rasztafari afro cimbora a metro billenes hatasara raesett. A pillanatra elovillano targy pisztolymarkolatnak tunt, es a mozdulat minosege is valamifele fegyverert nyulas volt, tenylegesen pisztoly nem kerult elo es lehet, hogy csak a tul elenk fantaziam jatszott velem.
Ugyhogy csak ovatosan nezegetek, de igy is latok egy-egy nagyon karakteres, visszatero arcot, a szendvicses egy remek hely ilyeten megfigyelesekre, es a metro is. A legtobbhoz nincsen tortenetem, vag csak a sajat fejemben lejatszodo, ami ugy nem relevans, igy csak cimszavakban skiccelem fol, amit lattam:
- a mexikoi etterem hatso kijaratanal hajnalban kukat urito kalapos, csizmas, oregedo (?) cowboy
- a vasarnaponkent limuzinnal templomba jaro lila es turkiz zakos, fukszos afro kollegak, kalapos, kesztyus, 150 kilos mammakkal, es vallukra kendot terito, de amugy felszisszenos miniben seramorazo eben kedvesekkel
- a metron szariban kozlekedo indiai no. Arca, melyen barazdalt, annyira vensegesen vennek mutatkozik, mintha mar ezer eve elne, kiszaradt, szivos, oreg fa. Haja foldog ero, ceruzavekony raszta-kotegek dus, hofeher bokra, kezein az erek kidudorodok, szinte madarszeruen vekony ujjaival osszemerheto meretuek. Ha tartasa, arckifejezese nem volna eterien nemes, fajdalmas, keserves, de megis buszke, dereka szalegyenes, anyokanak titulalnam, de igy csak a legmelyebb tisztelet hanjan irhatok rola. Hatan befele forditott, kivul himzett birkabor lepel, mellenyszeruen hordva, de laban, a kaliforniai ertelemben hideg ido ellenere is egyszeru saru. Noisege megkerdojelezhetetlen, de megsem hivalkodo cicomajakent labujjain gyuruk.
- a redneck acslegeny, aki horihorgasan, csizmasan billeg be a szendvicses helyre. Kopasz fejen bor cowboykalap, szakalla viszont dus, barkobol indulo. Vastag, mubirkaval belelt kockas flanell kabatot visel mindig, oldalan iszonyu bowie-kes. Favago nemigen lehet, hiszen fakitermeles nincs sehol Emerywille kornyeken, igy acsnak, vagy butorlap vagonak hiszem, vagy valami handyman. A szeme hideg, sunyin villan ki a kalap vagy a kommandos-mintas katonai sapka alol.
- szimpatikussagban alig marad el mogotte a nagy bajuszos, kecskeszakallas, borzasztoan ragyavert ket oregember, akiket ma lattam, eppen csak a konfoderacios zaszloval diszitett polo hianyzott roluk. Nehezkesen alltak fel es billegtettek ki temerdek bendojuket, hosszu, tarkobol indulo, vekony es zsiros copfjuk banatos, vert sereg zaszlajakent tapadt hordo-hatukra
- az afro "utazougynok", 70-es evek best-of-hideghaboru halszalkas oltonyben, fole keritett szigoru 3/4-es borkabat, es meg borkalap, amit meg eves kozben sem vesz le. Orra alatt gondosan nyirt bajuszka, ujjan irdatlan voros kovel ekitett, ciradas pecsetgyuru.
- hogy valami joval fejezzem be: a szendvicsezohely felszolgaloi, akiknek a testi aranyai neha egeszen valoszinutlenul alakulnak, egy-egy szendvicses kisasszony gerince olyan szogben hajlik hatrafele keresztcsontnal, hogy az mar szinte hihetetlen. Nemelyikuk, mint a willendorfi venusz valos masa, nemelyikuk meg, sudar es kecses gazella-szepseg. Mindnyajan mindig kedvesek, hofeher fogsorral mosolygosak, tokeletes, es foleg az en helyi konyha altal megvert boromhoz kepest sima boruk lenyugozo.
Es igy tovabb. Kicsit lefekszem aludni, mert mar 3 oraja ebren vagyok.
Tuesday, November 27, 2012
Hazai egbolt
Az elmult 28 orabol 16-ot vegigaludtam. Sokkal jobban vagyok, de holnapot meg alvassal, olvasassal toltom. Meg amerikai csillagok alatt alszom, de mar magyar csillagos egbolttal almodom. Amiert kijottem, elvegeztem, lelekben elindultam hazafele. Lesznek meg itt kuzdelmeim, es emberseget is fogok kapni a tancosoktol is, a munkatarsaimtol is. A ket bulgakovi hosom, akik mindvegig mellettem alltak, a nagy huvos professzionalitasba egy kis baratsagossagot csempeszve, a berkley-beli Callypso es a Pistara hajazo naiv es kedves fiatalember sokaig tarto jo erzeseket hagytak bennem. De azt hiszem, megertettem, hogy hol a helyem. A maban atelt elet es a multban megelt, leirt tortenetek vilagossa tettek.
Vegere jar ez a honap, es az ev is, lassan.
Elindultam hazafele, a lelkem nem tud repulo sebessegevel menni, csak egy vagtato lo sebessegevel. Oreg indian torzsfonok mondta.
Vegere jar ez a honap, es az ev is, lassan.
Elindultam hazafele, a lelkem nem tud repulo sebessegevel menni, csak egy vagtato lo sebessegevel. Oreg indian torzsfonok mondta.
Monday, November 26, 2012
3 testor
Mindenkinek van filmes gyengeje, nekem tobb is van, de az egyik jelentos a "kardozos" filmek szeles kategoriaja. Ebbe a tortenelmi filmektol a fantasyig sok minden beletartozik. Az egyik nagyon klasszikus tema a Harom testor. Szerintem amikor Dumas megirta, mar akkor is egy boheman kalandos, maszkulin sztori volt, es nagyjabol az is maradt, egy reneszansz James Bond sztori azoknak, akiket az Aston Martin nem varazsol el annyira, de a hosies vivas, galans kalandok gyonyoru nokkel, lovakon szaguldozas - igen. Nem mondom, hogy a temat kimeritettem filmugyileg, pl egy nagyon klasszikus feldolgozas meg kimaradt az eletembol, ez:
A mindenkori klasszikus feldolgozasok kozul egyertelmuen ez a kedvencem, a Harom testor Keifer Sutherlanddel 1993-bol, nagyon jo hintos lovas uldozesekkel, az ujra a kiraly szolgalataba allo testorokkel. Hosies, kalandos, szivdobogtato, foleg, amikor vegigszaguldanak az orszagon es a regi testotok eloszedegetik az elrejtett kardokat, kopenyeket es szembeszallnak a biboros embereivel. Richelieau-t annyira konnyu utalni ebben a filmben, es annyira szupergonosz rosszfiu, ordogi, hogy az ember meg is feledkezik arrol, hogy az egyik kulcsfiguraja a francia allami nagysag kialakitasanak. Aki a jofiu biborosrol akar olvasni, annak Robert Merle-t es a Francia historia regenyfolyamot ajanlom.
Ez annyira jo volt, hogy 1993 utan nem is jott klasszikus feldolgozas jo ideig, amivel osszefutottam volna.
Egy masik vonalon a Vasallarcos toertenet tunt fel, mintegy folytataskent, jol felismerve az elozo nagyszeruseget, 1998-ban. Ez a John Malkovich-Depardieau-Jeremy Irons triumviratus miatt eleve kotelezo kor volt, es Leonardo di Caprio is itt kezdett figyelemremelto lenni. A filmben az oregedo testorok sokkal kidolgozottabbak, mint a testor karakterek altalaban, nagy jutalomjatek a harom mesternek. Nagyon szerettem. Leo mindig is hajlott az erzelmileg labilis karakterek fele, itt meg elegge egysikuan hozza a lelkileg-fizikailag megnyomoritott kamaszt, de nem rossz egyaltalan.
Ezt a ket filmet tenyleg nehez felulmulni, vagy ujat mondani melle. Egyszerre csak eloalltak a kovetkezovel, aminek a sztorija nyomokban emlekeztetett csak az eredetire, viszont telenyomtak kungfufilmes elemekkel. Nem mondom, hogy nezhetetlen, de teljesseggel ertelmetlen, zagyva akcioorgia, csak Tim Roth miatt szabad belebocsatkozni, aki viszont a karaktere teljes parodiajat jatssza.
Es jott ez, 2011-ben. A Harom testor 3D-ben. A bemutato alapjan vilagos volt, hogy ezt kapasbol a mufaj parodiajank szantak, es egy pillanatig sem veheto komolyan. Masfelol viszont, a noname testorok mellett remek otlet volt Mylady szerepebe a huvos, kegyetlen szepseget, Mila Jovovichot tenni es Buckingham herceg szerepebe a tokeletesen ideillo Orlando Bloomot tenni.
Az egesz film egy hatalmas fantasy, egy tokeletesen gyokeret vesztett gag-sorozat fegyver, tortenelmies fantasy ruha - buziknak. Itt az akcioparade a helyen van, Leonardo muhelye es a leg-hajok miatt az elejetol nyilvanvaloan lehet tudni, hogy itt minden a latvany es semmi a tortenet.
A film, egy James Bond parodia, teljesen nyiltan es felvallaltan, az elegans vaganysaggal, a kulonleges felszerelesekkel, a menozessel, az ellenseges oldalon allo nagyon csinos, es a jo oldalon allo kozhelyesen babaarcu novel. Sokszor es hosszasan fokuszalva remek kardokra, kereklakatos pisztolyokra, meno borszerkokra es tortenelmies, de kontextusbol teljesen kiemelt ruhakra. Meg persze Ms Jovovich dekoltazsara.
Mufajaban viszont annyira eltalalt, hogy kis hijjan annyiszor lattam, mint a Kiefer Sutherlandosat.
A Porthos kezeben megvillano schiavona pedig kis hijjan konnyeket csalt a szemembe.
A mindenkori klasszikus feldolgozasok kozul egyertelmuen ez a kedvencem, a Harom testor Keifer Sutherlanddel 1993-bol, nagyon jo hintos lovas uldozesekkel, az ujra a kiraly szolgalataba allo testorokkel. Hosies, kalandos, szivdobogtato, foleg, amikor vegigszaguldanak az orszagon es a regi testotok eloszedegetik az elrejtett kardokat, kopenyeket es szembeszallnak a biboros embereivel. Richelieau-t annyira konnyu utalni ebben a filmben, es annyira szupergonosz rosszfiu, ordogi, hogy az ember meg is feledkezik arrol, hogy az egyik kulcsfiguraja a francia allami nagysag kialakitasanak. Aki a jofiu biborosrol akar olvasni, annak Robert Merle-t es a Francia historia regenyfolyamot ajanlom.
Ez annyira jo volt, hogy 1993 utan nem is jott klasszikus feldolgozas jo ideig, amivel osszefutottam volna.
Egy masik vonalon a Vasallarcos toertenet tunt fel, mintegy folytataskent, jol felismerve az elozo nagyszeruseget, 1998-ban. Ez a John Malkovich-Depardieau-Jeremy Irons triumviratus miatt eleve kotelezo kor volt, es Leonardo di Caprio is itt kezdett figyelemremelto lenni. A filmben az oregedo testorok sokkal kidolgozottabbak, mint a testor karakterek altalaban, nagy jutalomjatek a harom mesternek. Nagyon szerettem. Leo mindig is hajlott az erzelmileg labilis karakterek fele, itt meg elegge egysikuan hozza a lelkileg-fizikailag megnyomoritott kamaszt, de nem rossz egyaltalan.
Ezt a ket filmet tenyleg nehez felulmulni, vagy ujat mondani melle. Egyszerre csak eloalltak a kovetkezovel, aminek a sztorija nyomokban emlekeztetett csak az eredetire, viszont telenyomtak kungfufilmes elemekkel. Nem mondom, hogy nezhetetlen, de teljesseggel ertelmetlen, zagyva akcioorgia, csak Tim Roth miatt szabad belebocsatkozni, aki viszont a karaktere teljes parodiajat jatssza.
Es jott ez, 2011-ben. A Harom testor 3D-ben. A bemutato alapjan vilagos volt, hogy ezt kapasbol a mufaj parodiajank szantak, es egy pillanatig sem veheto komolyan. Masfelol viszont, a noname testorok mellett remek otlet volt Mylady szerepebe a huvos, kegyetlen szepseget, Mila Jovovichot tenni es Buckingham herceg szerepebe a tokeletesen ideillo Orlando Bloomot tenni.
Az egesz film egy hatalmas fantasy, egy tokeletesen gyokeret vesztett gag-sorozat fegyver, tortenelmies fantasy ruha - buziknak. Itt az akcioparade a helyen van, Leonardo muhelye es a leg-hajok miatt az elejetol nyilvanvaloan lehet tudni, hogy itt minden a latvany es semmi a tortenet.
A film, egy James Bond parodia, teljesen nyiltan es felvallaltan, az elegans vaganysaggal, a kulonleges felszerelesekkel, a menozessel, az ellenseges oldalon allo nagyon csinos, es a jo oldalon allo kozhelyesen babaarcu novel. Sokszor es hosszasan fokuszalva remek kardokra, kereklakatos pisztolyokra, meno borszerkokra es tortenelmies, de kontextusbol teljesen kiemelt ruhakra. Meg persze Ms Jovovich dekoltazsara.
Mufajaban viszont annyira eltalalt, hogy kis hijjan annyiszor lattam, mint a Kiefer Sutherlandosat.
A Porthos kezeben megvillano schiavona pedig kis hijjan konnyeket csalt a szemembe.
Hogyan sem
Ember tervez, Isten vegez, ez hatalmas kozhely, de igy van. Itt fekszem az agyamban, leverve az influenzatol, de orulok, mert attoltuk a projektet, amit annyira meg akartam csinalni. Ez ismeros minta, amikor a nagy T-estvernek dolgoztunk, ugyanez volt, elesbe pofoztuk a projektet, elotte hetekig vilagomat nem tudtam, csak dolgoztam, es amikor kifutott a hajo, a nagy udvrivalgas es oromkodes, meg a kifutast ovezo recseges-ropogas kozepette szepen belantoltam.
Itt ulok 31 eves, kicsit elhizva, beesett vallal es karikas szemekkel, es tudom, hogy ezt akaratbol, agybol megcsinaltam. Ildi mondta, hogy en futni is agybol, akaratbol futok. Nekem ezt adta a Joisten. Makacssagot, amit megprobalok jora hasznalni. Meg nemi eszet hozza, noha annyit nem, hogy legendasan magas legyen az IQ-m, csak eppen eleg, hogy hasznalni tudjam. 145, sem nem tul sok, nem nem tul keves. Amig el nem kezdodik a hanyatlas, elporgok vele. Nem is merem ujramerni, nehogy kevesebb jojjon ki.
Ha nem lennek beteg, akkor is kb annyira pezegve ulnek itt, mint Zseller Peter a kortefa alatt az elet furcsasagain es szepsegein merengve, most, hogy az influenza bizsergeti az izmaim es az orrnyergem, ez meg konnyebben megy. Elmentem dokihoz, mert kezdtem kegyetlen kutyaul erezni magam, mell-ludvercesedes meg minden, meg hat nem is amerikai latogatas az, ahol a hires-hirhedt biztositas alapu egeszsegugy rendszert nem tapasztalja meg az ember. Mas oldalrol van az enyembel sokkal sokkal keservesebb, kegyetlenebb es embertelenebb tortenet, amit elso kezbol tudok, de azt nem mondom el itt, mert nem az en tortenetem es nem is illendo. Akit erdekel, elmondom, mi van a hold sotet oldalan.
Az en tortenetem vicces es konnyed, nekem alapvetoen arra volt szuksegem, hogy az orvos megallapitsa, sem a tudomnek, sem a fulemnek nincsen komly baja, es kiirjon 1-2 nap betegszabira. Egy nagyon nagy fonok ugyan mondta, hogy menjek mar el 2-3 nap szabira, ugy, hogy kikapcsolom az okostelefonom es atallok GTFO uzemmodba, de o ugy gondolta, hogy akkor, ha a recseges-ropogas elul. En viszont nem voltam annyira eminens, hogy kivarjam a teljes csendet, es mar ma eleresztettem a gyeplot. Ez a GTFO - OD uzemmod, on-demand. Mar tegnap este ereztem, hogy nem lesz ennek jo vege, mert teljesen elment a hangom, es lazasnak ereztem magam, ma reggelre viszont egeszen new orleans-i stulusban adtam elo magam a telefonos meetingek kozepette. Utana viszont meredek dugohuzoba kerult a kis repulogepem, es mar csak arra koncentraltam, hogy a biztositotarsasag vegre kinyogje, hova mehetek dokihoz. 2 ora IVR rendszerekben valo porgettyuzes utan vegre meg is lett egy egeszen kozeli hely, igy minden papirommal odavonultam.
A helyszinen jol megkerdeztek, hogy van-e biztositasom es hogy mi a bajom. Mondom, valoszinuleg influenza, kohogok, estebe. Huha, akkor vegyek maszkot. Mig be nem bizonyosodik.
Hat jol van pajtikam, de siessetek, mert alig kapok levegot ebben az izeben. Annyira nem siettek el, jo 50 Zsellerek-oldallal kesobb ki is szenvedtek a nevem a mikrofonban.
Megint megkerdeztek, van-e biztositasom. Kb mi az egeszsegugy kortortenetem. Es hogy bantanak-e otthon. Illetve ismerem-e a jogaim. Erre aztan mar felszaladt a szemoldokom a homlokom kozepere, mert az influenzanak a csaladon beluli eroszakhoz tudtommal semmi koze nincsen. Mondtam, hogy szerencsere nem bantanak. A maszk mondjuk zavart, azt nem mondtam. Sot, feleltem az explicit kerdesre rezignaltan, en dontok az egeszegugy kezelesemrol. Hogy ki az emergency contact? Kezdtem feszkelodni, ebbol meg bilincseles lesz, pedig en eskuszom, hogy csak nagyon rovid ideig neztem a szenvicses kisasszony egesz reggelt betolto dekoltazsat...
Mi lesz meg itt? Kenyszerzubbony? Vegre megjelent az elso nem-adminisztrativ szemelyzet, megmertek a lazam, a vernyomasom meg a vercukorszintem. Megint megkerdeztek, van-e biztositasom.
Mondtak, hogy az nagyon jo, bevittek egy fuggonyos kis szepareba, ami akar a Janos korhazban is lehetett volna, kisse verfoltos agy, szakadt, a vakolat osregi. Mondja a noverke, hogy nyugodtan fekudjek ide, de vegyem fel a hatul kotos diliskopenyt. Itt aztan bemelegedett a gallerom allja, mondtam neki, hogy azert ugye nem akarnak itt tartani (elveszejteni), mert en mennek amugy haza, szerintem csak aludnom kellene vegre.
Ja nem azt nem, mindjart jon a doki, o igy vizsgal. Na remek.
Nincs messze az a kenyszerzubbony, en mondom. Pedig csak egy sima influenzanak indult.
Vartam, igy:
Megint jott egy adminisztrator holgy, ezuttal a harmadik, eddig meg meglatott, kerte a biztositasi kartyam. Mondom neki, hogy olyanom nincs, de van ilyen meg olyan ID-m es levelem is a biztositotol, azon rajta van a cimuk, ahova a szamlat kuldhetik. Gyanakodva elvitte a gyurott nyomtatvanyt.
Vartam renduletlenul tovabb. Jott egy nover, meghallgatta a hatam. Vegul jott egy doki. Meghallhatott, belenezett a fulembe, orromba, torkomba, kerdezte, hogy foschtam-e (van-e Diarrhea-m). Mondtam neki, hogy azt nem tudom, mi, mert en csak egy szerencsetlen ITs vagyok, de a neve alapjan nem is akarok. Aztan tisztazta, mi ez, nincs.
Kozben felhivtak a biztositotol, hogy minden rendben van-e. Az orvos szinte felszisszent es mondta, hogy akkor most addig kimegy. Jo hangosan kitargyaltam veluk, hogy minden rendben van, mielott meg a vegen nem latnak el. Vagy vegleg kenyszerzubbonyt huznak ram.
Visszajott a doki, mondta, hogy sok mindent nem tud tenni ertem, aludjak es egyek vitamint, meg igyak sok folyadekot.
Azt ugyan nem kotottem az orrara, hogy ezert aztan erdemes volt 2 orat varni a huzatos varoban, legalabb egy igazolast adjon, hogy jogosan alszom 72 orat mostantol kezdve.
Es igy is lett, remekbe szabott kalandom legitt veget ert. Hazafele ettem egy forro hagymalevest cipoban, meg ittam 1l teat, bevettem a testemnek oly szukseges placebokat es most varom, hogy a paracetamol hasson es aludjak.
Itt ulok 31 eves, kicsit elhizva, beesett vallal es karikas szemekkel, es tudom, hogy ezt akaratbol, agybol megcsinaltam. Ildi mondta, hogy en futni is agybol, akaratbol futok. Nekem ezt adta a Joisten. Makacssagot, amit megprobalok jora hasznalni. Meg nemi eszet hozza, noha annyit nem, hogy legendasan magas legyen az IQ-m, csak eppen eleg, hogy hasznalni tudjam. 145, sem nem tul sok, nem nem tul keves. Amig el nem kezdodik a hanyatlas, elporgok vele. Nem is merem ujramerni, nehogy kevesebb jojjon ki.
Ha nem lennek beteg, akkor is kb annyira pezegve ulnek itt, mint Zseller Peter a kortefa alatt az elet furcsasagain es szepsegein merengve, most, hogy az influenza bizsergeti az izmaim es az orrnyergem, ez meg konnyebben megy. Elmentem dokihoz, mert kezdtem kegyetlen kutyaul erezni magam, mell-ludvercesedes meg minden, meg hat nem is amerikai latogatas az, ahol a hires-hirhedt biztositas alapu egeszsegugy rendszert nem tapasztalja meg az ember. Mas oldalrol van az enyembel sokkal sokkal keservesebb, kegyetlenebb es embertelenebb tortenet, amit elso kezbol tudok, de azt nem mondom el itt, mert nem az en tortenetem es nem is illendo. Akit erdekel, elmondom, mi van a hold sotet oldalan.
Az en tortenetem vicces es konnyed, nekem alapvetoen arra volt szuksegem, hogy az orvos megallapitsa, sem a tudomnek, sem a fulemnek nincsen komly baja, es kiirjon 1-2 nap betegszabira. Egy nagyon nagy fonok ugyan mondta, hogy menjek mar el 2-3 nap szabira, ugy, hogy kikapcsolom az okostelefonom es atallok GTFO uzemmodba, de o ugy gondolta, hogy akkor, ha a recseges-ropogas elul. En viszont nem voltam annyira eminens, hogy kivarjam a teljes csendet, es mar ma eleresztettem a gyeplot. Ez a GTFO - OD uzemmod, on-demand. Mar tegnap este ereztem, hogy nem lesz ennek jo vege, mert teljesen elment a hangom, es lazasnak ereztem magam, ma reggelre viszont egeszen new orleans-i stulusban adtam elo magam a telefonos meetingek kozepette. Utana viszont meredek dugohuzoba kerult a kis repulogepem, es mar csak arra koncentraltam, hogy a biztositotarsasag vegre kinyogje, hova mehetek dokihoz. 2 ora IVR rendszerekben valo porgettyuzes utan vegre meg is lett egy egeszen kozeli hely, igy minden papirommal odavonultam.
A helyszinen jol megkerdeztek, hogy van-e biztositasom es hogy mi a bajom. Mondom, valoszinuleg influenza, kohogok, estebe. Huha, akkor vegyek maszkot. Mig be nem bizonyosodik.
Hat jol van pajtikam, de siessetek, mert alig kapok levegot ebben az izeben. Annyira nem siettek el, jo 50 Zsellerek-oldallal kesobb ki is szenvedtek a nevem a mikrofonban.
Megint megkerdeztek, van-e biztositasom. Kb mi az egeszsegugy kortortenetem. Es hogy bantanak-e otthon. Illetve ismerem-e a jogaim. Erre aztan mar felszaladt a szemoldokom a homlokom kozepere, mert az influenzanak a csaladon beluli eroszakhoz tudtommal semmi koze nincsen. Mondtam, hogy szerencsere nem bantanak. A maszk mondjuk zavart, azt nem mondtam. Sot, feleltem az explicit kerdesre rezignaltan, en dontok az egeszegugy kezelesemrol. Hogy ki az emergency contact? Kezdtem feszkelodni, ebbol meg bilincseles lesz, pedig en eskuszom, hogy csak nagyon rovid ideig neztem a szenvicses kisasszony egesz reggelt betolto dekoltazsat...
Mi lesz meg itt? Kenyszerzubbony? Vegre megjelent az elso nem-adminisztrativ szemelyzet, megmertek a lazam, a vernyomasom meg a vercukorszintem. Megint megkerdeztek, van-e biztositasom.
Mondtak, hogy az nagyon jo, bevittek egy fuggonyos kis szepareba, ami akar a Janos korhazban is lehetett volna, kisse verfoltos agy, szakadt, a vakolat osregi. Mondja a noverke, hogy nyugodtan fekudjek ide, de vegyem fel a hatul kotos diliskopenyt. Itt aztan bemelegedett a gallerom allja, mondtam neki, hogy azert ugye nem akarnak itt tartani (elveszejteni), mert en mennek amugy haza, szerintem csak aludnom kellene vegre.
Ja nem azt nem, mindjart jon a doki, o igy vizsgal. Na remek.
Nincs messze az a kenyszerzubbony, en mondom. Pedig csak egy sima influenzanak indult.
Vartam, igy:
Megint jott egy adminisztrator holgy, ezuttal a harmadik, eddig meg meglatott, kerte a biztositasi kartyam. Mondom neki, hogy olyanom nincs, de van ilyen meg olyan ID-m es levelem is a biztositotol, azon rajta van a cimuk, ahova a szamlat kuldhetik. Gyanakodva elvitte a gyurott nyomtatvanyt.
Vartam renduletlenul tovabb. Jott egy nover, meghallgatta a hatam. Vegul jott egy doki. Meghallhatott, belenezett a fulembe, orromba, torkomba, kerdezte, hogy foschtam-e (van-e Diarrhea-m). Mondtam neki, hogy azt nem tudom, mi, mert en csak egy szerencsetlen ITs vagyok, de a neve alapjan nem is akarok. Aztan tisztazta, mi ez, nincs.
Kozben felhivtak a biztositotol, hogy minden rendben van-e. Az orvos szinte felszisszent es mondta, hogy akkor most addig kimegy. Jo hangosan kitargyaltam veluk, hogy minden rendben van, mielott meg a vegen nem latnak el. Vagy vegleg kenyszerzubbonyt huznak ram.
Visszajott a doki, mondta, hogy sok mindent nem tud tenni ertem, aludjak es egyek vitamint, meg igyak sok folyadekot.
Azt ugyan nem kotottem az orrara, hogy ezert aztan erdemes volt 2 orat varni a huzatos varoban, legalabb egy igazolast adjon, hogy jogosan alszom 72 orat mostantol kezdve.
Es igy is lett, remekbe szabott kalandom legitt veget ert. Hazafele ettem egy forro hagymalevest cipoban, meg ittam 1l teat, bevettem a testemnek oly szukseges placebokat es most varom, hogy a paracetamol hasson es aludjak.
Tuesday, November 20, 2012
Kaliforniai eso
Ma csak kilencig dolgoztam, es csak kilenctol, mivel kinyomott telefonnal a kezemben ebredtem. Amikor a latinoknal elkoltott vacsora utan kileptem az utcara, ereztem, hogy esik. Nem szemerkel, meg parallik, hanem rendesen,aztatosan esik. Azon gondolkodtam, hogy igazabol kivarhatnam az irodaban a veget a dolognak, de rogtom azutan az jutott eszembe, hogy itt egy evben 2 honapban esik az eso, de akkor nagyon, es akkor ebbol nagy alvas nem lesz. Ami viszont baj lenne.
Ugy dontottem, hogy nem is esik annyira, es nekivagok. Nagyjabol azon a ponton, amikor a Mivliarol rafordultam a Channingre, ereztem, hogy egy kotenyes ongolt lottem: mar akkor tiszta viz voltam terdtol lefele. Na de hat mindegy is, amikor 14 evesen vegigbicikliztem az osztrak alpokon, akkor minden nap ez volt, meg sem kottyant, pedig 3 hettel elotte meg a szalmonella kinzott.
Azert a zuhogo esoben valo biciklizesnek megvannak a szabalyai. Itt az eso olyan, mint nalunk a ho, mindenki elfelejt vezetni. Emiatt szuperfigyelmesnek kell lenni. Valamint fekezni sem szabad, mert a virsligumik csusznak, mint a veszett fene.
Egy bizonyos ponton elkeztem gondolkozni egy kepen, amit ma lattam. Tulajdonkeppen ha egesz nap nem rendszerfolyamatokat buvolnek, hanem mondjuk nepi szinten elefantokat kellene inszeminalni konyekig vagy vallig a hatsojukban turkalva. Es az elefantok meg osszessegeben aranyosak is. Ugyhogy allva tekertem a szakado esoben, es hangosan rohogtm magamon. Foleg akkor, amikor ezrevettem, hogy a cipomben a labamon kivul meg egy-egy pohar viz is van.
Mire a szallodaba megerkeztem, olyan voltam, mint akit a mosogepbol szedtek ki. Ket dolog vizsgazott jelesre: a legalapabb kirandulos RP kabatom, full nejlon. Meg a biciklistaskam, amit M-val vettunk. Ez ma a laptomom eletet mentette meg, minden csontszaraz maradt benne. Megerte.
Ugyhogy betettem magam a furdokadba es most legalabb jogalappal folyathattam magamra a forro vizet, olyan alapon, hogy ameddig a hideg eso aztatott, tengeri szellel feljavitva, annyi ideig a forro viz is aztathat es akkor olyan mintha szaunaztam volna. Nagyjabol.
Az informatikus testem ellenere is bizom az immunrendszeremben. Ilyen esetekben sokkal kisebb valoszinuseggel fazom meg, mint mondjuk egy atlag oszi projekt utani karacsonyi vasarlaskor, az elso szabadnapomon.
Ugy dontottem, hogy nem is esik annyira, es nekivagok. Nagyjabol azon a ponton, amikor a Mivliarol rafordultam a Channingre, ereztem, hogy egy kotenyes ongolt lottem: mar akkor tiszta viz voltam terdtol lefele. Na de hat mindegy is, amikor 14 evesen vegigbicikliztem az osztrak alpokon, akkor minden nap ez volt, meg sem kottyant, pedig 3 hettel elotte meg a szalmonella kinzott.
Azert a zuhogo esoben valo biciklizesnek megvannak a szabalyai. Itt az eso olyan, mint nalunk a ho, mindenki elfelejt vezetni. Emiatt szuperfigyelmesnek kell lenni. Valamint fekezni sem szabad, mert a virsligumik csusznak, mint a veszett fene.
Egy bizonyos ponton elkeztem gondolkozni egy kepen, amit ma lattam. Tulajdonkeppen ha egesz nap nem rendszerfolyamatokat buvolnek, hanem mondjuk nepi szinten elefantokat kellene inszeminalni konyekig vagy vallig a hatsojukban turkalva. Es az elefantok meg osszessegeben aranyosak is. Ugyhogy allva tekertem a szakado esoben, es hangosan rohogtm magamon. Foleg akkor, amikor ezrevettem, hogy a cipomben a labamon kivul meg egy-egy pohar viz is van.
Mire a szallodaba megerkeztem, olyan voltam, mint akit a mosogepbol szedtek ki. Ket dolog vizsgazott jelesre: a legalapabb kirandulos RP kabatom, full nejlon. Meg a biciklistaskam, amit M-val vettunk. Ez ma a laptomom eletet mentette meg, minden csontszaraz maradt benne. Megerte.
Ugyhogy betettem magam a furdokadba es most legalabb jogalappal folyathattam magamra a forro vizet, olyan alapon, hogy ameddig a hideg eso aztatott, tengeri szellel feljavitva, annyi ideig a forro viz is aztathat es akkor olyan mintha szaunaztam volna. Nagyjabol.
Az informatikus testem ellenere is bizom az immunrendszeremben. Ilyen esetekben sokkal kisebb valoszinuseggel fazom meg, mint mondjuk egy atlag oszi projekt utani karacsonyi vasarlaskor, az elso szabadnapomon.
Wednesday, November 14, 2012
Dirty dancing
Dirty dancing az eletem mostanaban. Ennek aztan van nehany vicces vetulete. Egeszen jol elvoltam narancslevel egy ideig, de ahogy kemenyednek a dolgok, egyre tobbszor kapom magam azon, hogy a vacsora melle odavarazsol a kivancsisag 1-2 pohar chardonnayt vagy sauvignon blanc-t.
Emiatt, es foleg az utolso 2-3 napban minden este meglepetest okoz agy sportauto, ami galadul es varatlanul ugyanazon a helyen parkol a Channing es a 9th sarkan. Ugy kinalja fel a farat a kanyart lassitas nelkul bevevo biciklisnek, mint bogeskor a masodeves szarvastehen az ereje teljeben levo bikanak, sovarogva es a dolgok menetet ismerve megalkuvast es pillanatnyi rivalist nem turoen.
Igy aztan a (belolem panikszeruen, a meglepetes hatasara elotoro) vasreflexeim azok, akik kisegitenek a bajbol, mert termeszetesem a velem szuletett finom eleganciam es udvariassagom nem engedi, hogy egy ilyen nagy atutoereju kalandba belemenjek, igy aztan egy kocsist meghazudtolo karomkodas sorozatot kovetve (szigoruan altalanos alannyal, hiszen mindenkinek az aurajat maximalisan tiszteletben tartom) megprobalom kikerulni a honnan-honnan sem elokerulo 6m hosszu 5 tonnas kis RAM-et is (ami szinten parkol).
A verbalis agresszio externalizalas (karomkodas) nemes tudomanyat amugy Nissanpatrolos Zolitol sajatitottam el meg az informatikus idok hajnalan, amikor meg feszt azon ragodtam, hogy hogyan magyarazzam el neki illedelmesen, hogy nekem igazabol nincsen turul tetovalva a hatso fertalyomra, es hogy szeretnem, hogy ha tiszteletben tartana a magas kulturak talalkozasakor minden ketseget kizarolag ebredo nemes pozitiv interferenciat. Ezt o egyfelol tiszteletben tartotta (finoman lesz@rta), masfelol bevezetett a pszichoterapikus verbalis agresszio externalizalas nemes tudomanyaba, amelyet gyakran a tetezes eszkozevel alkalmaztunk, mintegy didaktikus jelleggel.
Ezt azota is hasznalom vezetes kozben es munkahelyen is, altalanos alannyal, mivel nagyon jol nevelt vagyok. Ez azert is nagyon kivalo mod, mert este 6 utan a kutya sem erti, mivel nagyon kevesen is halljak altalaban.
Masfelol, gyerekkorom ota el bennem egy szemelyiseg-resz, amit leginkabb darazsfeszekbe kovet dobo fiukent tudnek megformalni, ha tehetseges szobrasz lennek. Marvanybol lenne, szemelyisegem minoseget feltetlenul kidomboritva.
Ezt Edesapam altalaban ugy szokta felfedezni benne, hogy megkerdezi: "Mi van fiam, faradt vagy? Kotekedsz nagyon..", Hugocskam meg az "Ehe. Ehe. Ehe. Testveeeeer...." szomondatokat alkotja. Ilyenkor ugyanis vagy a kimerultsegtol, vagy a kimerultsegtol es a jol fejlett igazsagerzettol/valamifele helyzet JOGOSAN provokativ kidomboritasanak igenyetol vezerelve elkezdem kostolgatni a kornyezetem (ennek van egy kozszajon forgo peldaja egy bizonyos arubai fiuval, a karacsony vacsoraval es a nemi identitasommal kapcsolatban, de ezt semmikeppen sem kevernem ide, tapintatos okokbol). Egynemely dolgos kozegben pedig mar reg ota - foleg, ha eros jogalapot erzek ra, es ugy erzem, mindent megtettem mar a kozjo erdekeben, es termeszetesen ebben a pillanatban nyilvanvaloan nem - kodobalo fiukent tetemre hivom az embereket. Ferlborzolom a kedelyeket vagy ilyesmi. Az arcomat cserzettnek es vastagnak erzem a napon vegzett sok munkatol es nem felek attol, hogy a tetemre hivasbol, darazsfeszek dobalasbol esetleg az jon ki, hogy magamat kellett volna tetemre hivni.
Ebbol aztan neha, nagy ritkan sulyos allergias tunetek adodnak... :D
Mindenesetre a ko neha nagyon egeti a zsebemet, el kell dobni.
Emiatt, es foleg az utolso 2-3 napban minden este meglepetest okoz agy sportauto, ami galadul es varatlanul ugyanazon a helyen parkol a Channing es a 9th sarkan. Ugy kinalja fel a farat a kanyart lassitas nelkul bevevo biciklisnek, mint bogeskor a masodeves szarvastehen az ereje teljeben levo bikanak, sovarogva es a dolgok menetet ismerve megalkuvast es pillanatnyi rivalist nem turoen.
Igy aztan a (belolem panikszeruen, a meglepetes hatasara elotoro) vasreflexeim azok, akik kisegitenek a bajbol, mert termeszetesem a velem szuletett finom eleganciam es udvariassagom nem engedi, hogy egy ilyen nagy atutoereju kalandba belemenjek, igy aztan egy kocsist meghazudtolo karomkodas sorozatot kovetve (szigoruan altalanos alannyal, hiszen mindenkinek az aurajat maximalisan tiszteletben tartom) megprobalom kikerulni a honnan-honnan sem elokerulo 6m hosszu 5 tonnas kis RAM-et is (ami szinten parkol).
A verbalis agresszio externalizalas (karomkodas) nemes tudomanyat amugy Nissanpatrolos Zolitol sajatitottam el meg az informatikus idok hajnalan, amikor meg feszt azon ragodtam, hogy hogyan magyarazzam el neki illedelmesen, hogy nekem igazabol nincsen turul tetovalva a hatso fertalyomra, es hogy szeretnem, hogy ha tiszteletben tartana a magas kulturak talalkozasakor minden ketseget kizarolag ebredo nemes pozitiv interferenciat. Ezt o egyfelol tiszteletben tartotta (finoman lesz@rta), masfelol bevezetett a pszichoterapikus verbalis agresszio externalizalas nemes tudomanyaba, amelyet gyakran a tetezes eszkozevel alkalmaztunk, mintegy didaktikus jelleggel.
Ezt azota is hasznalom vezetes kozben es munkahelyen is, altalanos alannyal, mivel nagyon jol nevelt vagyok. Ez azert is nagyon kivalo mod, mert este 6 utan a kutya sem erti, mivel nagyon kevesen is halljak altalaban.
Masfelol, gyerekkorom ota el bennem egy szemelyiseg-resz, amit leginkabb darazsfeszekbe kovet dobo fiukent tudnek megformalni, ha tehetseges szobrasz lennek. Marvanybol lenne, szemelyisegem minoseget feltetlenul kidomboritva.
Ezt Edesapam altalaban ugy szokta felfedezni benne, hogy megkerdezi: "Mi van fiam, faradt vagy? Kotekedsz nagyon..", Hugocskam meg az "Ehe. Ehe. Ehe. Testveeeeer...." szomondatokat alkotja. Ilyenkor ugyanis vagy a kimerultsegtol, vagy a kimerultsegtol es a jol fejlett igazsagerzettol/valamifele helyzet JOGOSAN provokativ kidomboritasanak igenyetol vezerelve elkezdem kostolgatni a kornyezetem (ennek van egy kozszajon forgo peldaja egy bizonyos arubai fiuval, a karacsony vacsoraval es a nemi identitasommal kapcsolatban, de ezt semmikeppen sem kevernem ide, tapintatos okokbol). Egynemely dolgos kozegben pedig mar reg ota - foleg, ha eros jogalapot erzek ra, es ugy erzem, mindent megtettem mar a kozjo erdekeben, es termeszetesen ebben a pillanatban nyilvanvaloan nem - kodobalo fiukent tetemre hivom az embereket. Ferlborzolom a kedelyeket vagy ilyesmi. Az arcomat cserzettnek es vastagnak erzem a napon vegzett sok munkatol es nem felek attol, hogy a tetemre hivasbol, darazsfeszek dobalasbol esetleg az jon ki, hogy magamat kellett volna tetemre hivni.
Ebbol aztan neha, nagy ritkan sulyos allergias tunetek adodnak... :D
Mindenesetre a ko neha nagyon egeti a zsebemet, el kell dobni.
Saturday, November 10, 2012
Hitvanysag
Vegre egy olyan hetvege, amikor nem dolgozom egyaltalan, sot, ket munkatarsam is meghivott beszelgetni illetve vacsorazni. Az elsobol ugyan nem lett semmi, de mindenesetre jol esett. Jol esett Zolival beszelgetni tegnap tanc utan, tovabbra is meggyozodesem, hogy egy kiveteles, jolelku ember. Jol esett tegnap tancolni, es szerettem volna irni a mezosegi akasztos lassu jarato melyseges erzekisegerol, meg a noi testbol sugarzo zsigeri szintu elet-bolcsessegrol. Meg a szendvicseshez beszabadult noi ropiscsapat gazella sudarsagu lanyairol. Meg arrol, hogy miert Fekete Istvant olvasok Milan Kundera helyett. Meg Marirol, Janosrol es Viragrol es a Kaliforniaban dobbenetes modon viragzo premcsizma divatrol.
De nincs kedvem, mert a mai meghiusult vacsorameghivasomrol hazafele tomegkozlekedve a szemem elott raboltak ki egy atlagamerikai joembert. A ficko a bart shullte bus megallojaban ult egy bor taskaval es egy lathato modon elektronikai berendezest tartalmazo zacskoval a kezeben, kover volt. Egy afroamerikai fiatalember kobra sebesseggel lecsapott a bortaskara, majd mint egy gepard, sprintelni kezdett. A szemem elott jatszodott le, es amikor negyedfordulatot tettem, hogy utana rohanjak, eszembe jutott, hogy a sajat szamitogepem a hatamon van. Idaig jutottam el, a tobbit mar csak az intellektualizalas teszi hozza. Hogy vagy letettem volna es akkor azt is elviszik, vagy utanarohanok a tolvajnak es vagy nem erem utol, vagy a bunyoban fog akadalyozni. A megrablott ember "FUCKHEAD!" kialtassal tett nehany zsirtol rengo lepest, majd belatta, hogy nincs eselye, es visszajott a buszra, egyutt szalltunk fel. En ugy erzem, nekem lett volna eselyem, ha nem hatizsakkal vagyok.
Az amerikai kozerkolcs es kozfelfogas szerint ez a "Too bad for him - That is so terrible - None of my business" -haromszogeben helyezkedik ek, en viszont nem tudom, hogy csak a tolvaj hitvanysaganak keseruseget erzem a szamban, vagy a szembekopott kelet-europai hoskultuszomet is, a sajat hitvanysagomet. Eddig egyszer alltam ki az elveimert tenylegesen, a fiatal lanyt molesztalo ciganygyerekkel szemben az ITW-be menet a 33-as buszon, egyszer csak masodszinen alltam ki, 16 evesen, amikor rendort probaltam hivni a Deli Palyaudvarnal idos embert utlegelo szkinheadhez, es most nem alltam ki. Nem olyan jo statisztika.
Mindenre lehet hivatkozni, a szamitogepre, Oaklandre, arra, hogy itt a zsivanyoknak nem bicskaja es kese van, hanem pisztolya, plusz egy feher embert loptak meg es mindenki mas rajtunk kettonkon kivul fekete volt, de a keseruseg ott van a szam szelen.
De nincs kedvem, mert a mai meghiusult vacsorameghivasomrol hazafele tomegkozlekedve a szemem elott raboltak ki egy atlagamerikai joembert. A ficko a bart shullte bus megallojaban ult egy bor taskaval es egy lathato modon elektronikai berendezest tartalmazo zacskoval a kezeben, kover volt. Egy afroamerikai fiatalember kobra sebesseggel lecsapott a bortaskara, majd mint egy gepard, sprintelni kezdett. A szemem elott jatszodott le, es amikor negyedfordulatot tettem, hogy utana rohanjak, eszembe jutott, hogy a sajat szamitogepem a hatamon van. Idaig jutottam el, a tobbit mar csak az intellektualizalas teszi hozza. Hogy vagy letettem volna es akkor azt is elviszik, vagy utanarohanok a tolvajnak es vagy nem erem utol, vagy a bunyoban fog akadalyozni. A megrablott ember "FUCKHEAD!" kialtassal tett nehany zsirtol rengo lepest, majd belatta, hogy nincs eselye, es visszajott a buszra, egyutt szalltunk fel. En ugy erzem, nekem lett volna eselyem, ha nem hatizsakkal vagyok.
Az amerikai kozerkolcs es kozfelfogas szerint ez a "Too bad for him - That is so terrible - None of my business" -haromszogeben helyezkedik ek, en viszont nem tudom, hogy csak a tolvaj hitvanysaganak keseruseget erzem a szamban, vagy a szembekopott kelet-europai hoskultuszomet is, a sajat hitvanysagomet. Eddig egyszer alltam ki az elveimert tenylegesen, a fiatal lanyt molesztalo ciganygyerekkel szemben az ITW-be menet a 33-as buszon, egyszer csak masodszinen alltam ki, 16 evesen, amikor rendort probaltam hivni a Deli Palyaudvarnal idos embert utlegelo szkinheadhez, es most nem alltam ki. Nem olyan jo statisztika.
Mindenre lehet hivatkozni, a szamitogepre, Oaklandre, arra, hogy itt a zsivanyoknak nem bicskaja es kese van, hanem pisztolya, plusz egy feher embert loptak meg es mindenki mas rajtunk kettonkon kivul fekete volt, de a keseruseg ott van a szam szelen.
Monday, November 5, 2012
Ez allat
Gondoltam, hogy ma vegre valaszolok arra a harom komoly levelre, amiket kaptam, csak komoly levelre nem lehet hanyavetin valaszolni. Tegnap mosas kozben blogot irtam, ma akartam, ma viszont veletlenul megint este 8 utan vetett ki a gep.
Igerem, hogy irok rendeset.
Ide most csak azert irok, mert ezeket akartam kozze tenni:
Mokus, nagyon erdeklodik
Kutya az oldalkocsin, szemuvegben
Igerem, hogy irok rendeset.
Ide most csak azert irok, mert ezeket akartam kozze tenni:
Mokus, nagyon erdeklodik
Kutya az oldalkocsin, szemuvegben
Sunday, November 4, 2012
A Szarnyas
Ma megnyertunk egy csatat, ha nem is egy hadjaratot, es fokeppen nem a haborut. Elegge megszenvedett erte jonehany ember, de sikerult. Tobbet nem mondhatok. Kerem, kapcsolja ki.
Mindez vasarnap delben tortent, amit meg kisert nehany kosza loves, de azok mar nem voltak veszelyesek.
Nagy megkonnyebbulesemre meg csak del volt, igy aztan kimentem Berkeleybe setalni. Eredetileg az volt a tervem, hogy beulok a sarki mehikanokhoz, azutan rogvest eszembe jutott, hogy mennyire unalmas frater vagyok, hogy akkor is odamegyek enni, amikor nem a szukseg kerget, igy megneztem a szushis helyet. Be volt zarva. Ejnye, ebbol se kedvenc etel, sem internetkavezo nem lesz...
Nekivagtam hat a kampusznak, nezelodni. Akartam talalni egy ujsagost, ahol lehet Sports Illustrated-et venni, erkezett ugyanis ilyen temaju rendelesem. Az egyetemi boltban felvilagositottak, hogy sajnalatos modon a honap legrosszabb reszeben erkeztem, oktoberi mar nincs, novemberi meg nincs, ha van is, a raktarban van, es akinek az a munkakore, hogy kohozza onnan, az nincs itt, tehetetlenek. 2 honapja valoszinuleg "Te hulye vagy?" arckifejezessel bamultam volna ra, most csak legyintettem, ennek nagyon sok oka van, nekem sokkal egyszerubb jovo szombaton visszamenni, mint a fefejuseget faragni.
Viszont eszembe jutott, hogy nem messze van az a mexikoi etterem, ahova Thuroczy Mariek vittek el es organikus eredetu mexikoi etelt lehet enni (a kedvenceimnel altalaban organikus eredetu atlag etelt lehet enni, meg mexikoit is, de azt ritkan valasztom). Beultem hat. Az amerikai etkezesemben ket nagyon nagy kedvenc polus emelkedik ki, az otthon jo minosegben es normalis aron gyakorlatilag hozzaferhetetlen avokado es a gyumolcsle. Igy aztan a rizses-babos-salsas-salatas-tejfolos-sajtos csirkemet megfejeltem egy kis avokadokremmel - aminek nagyon meno neve van, de a faradtsagom nem engedi, hogy ide kibetuzzem. Tulajdonkeppen leszogezhetem, hogy mind etelek, mind lanyok tekinteteben a latinok altalanos ertelemben a legnagyobb kedvenceim ebben a multikulti kis kozegben. Nem vagyok valami kalandvagyo, mi? Sajnalom, a thai konyha nekem altalanossagban tul fuszeres vagy tul edeskes, a kinai konyhan itt is csak akarmi tipusu hust adnak, az indiai haztombok a kikoto fele vannak, keves jo indiai ettermet tudok, meg nap kozben nincs is idom messze menni, pizzan es tesztan meg nem vagyok hajlando elni. A sushit mondjuk megszerettem meg az udon-levest is. Ez megtanultam a palcikakkal enni, ha nem is tul elegansan.
Utana kiultem a campusra, es neztem az embereket, meg elveztem, hogy sut a nap, es poloban, hosszunadragban szinte melegem van.
Nagyon szerencsesnek mondhatom magam, hogy eppen Berkeleybe kerultem erre a bo negyed evre, ebbe a tengerparti, fenyokkel es cedrusokkal teli parkokkal dusan bovelkedo egyetemi kisvarost, a nyugati parton, kozel San Franciscohoz, ami kulturalis ertelemben egy kiemelkedo hely, es szanatoriumian tokeletes az idojarasa. Hegyesvolgyes. A lanyok csinosak
Itt aztan a nehez pillanatokban is az embernek van egy kis menekvese, lehet kint uldogelni a termeszethez legalabb kicsit kozeli kozegben, emberek kozott, melazni a vilag dolgain. Nem kenyszerit vissza a falak koze sem a cudar idojaras, sem a tokeletesen sivar, falanszter kozeg, sem pedig a fullaszto tomeg, amit utalok.
Ha mondjuk egy masik varosba kerultem volna valahogy, valahol az "ov zonaban", mondjuk Denverbe vagy Atlantaba, nem kizart, hogy rovid uton befordultam volna, vagy a napi fel liter narancsle helyett ugyanezt bor vagy kentucky burbon formajaban csuszna le.
Igy aztan ultem a napon a nagy ebedtol es a kialvatlansagtol felalomban, es csak neztem az embereket, ahogy jonnek, mennek, ulnek a fuvon, a padokon, gyerekeket terelgetnek, kiabalnak, enekelnek, romantikusan turbekolnak, olvasnak, vagy csak hozzam hasonlo modon neznek kifele a fejukbol. Egeszen lassan csopogtek lefele a gondolataim a koponyam tetejerol, igy aztan nem is vertek tul nagy hullamokat odabent. Neztem a sokfele nemzetbol osszeverbuvalodott egyetemistat vagy mar nem az egyetemre jaro, de itt setalgato embereket. Lattam egy indiai not, aki szariban es topankaban ment a setanyon es kozben valami indiai tancnak a kezmozdulatait gykorolta elmelyulten. Egy masik indiai lany a hagyomanyos megjelenesnek epp az ellentete volt, terd fole ero szoknyat hordott, es a fejenek bal oldalan a hosszu haja nehany centisre volt lenyirva, igy az egyik iranybol klasszikus, noies arca volt, a masik iranybol meresz, szinte pankos. Egy feher, elegge kover fiuval enyelgett, es az adott pillanatban kritikatlanul szubjektiv percepciom rogton azt mondta nekem, hogy a feher fiu nem banik vele rendesen: csak kitette magat a napra, foknegyrol beszelt a lannyal, mikozben az minden kedvessegevel probalta korbevenni. Dani jutott eszembe es a tetele a lanyok civilizacios-alfahim valasztasi algoritmusarol.
A tetel szerint egy nemzetkozi kozegben egy lany egy nyugati/nyugatabbi/gazdagabb orszagbol erkezo sracot hamarabb fog valasztani, mint egy keleti/szegenyebb orszagbol erkezot. Tehat pl egy magyar lanynal egy alban informatikus nem nagyon fog labdaba rugni, mig egy dan vagy egy francia igen, akkor is, ha egyforman jokepuek, jofejek, intelligensek, szakmailag egyforman felkeszultek, sot meg akkor is, ha a szakmajuk alapjan velhetoleg nagyjabol ugyanannyit keresnek, tehat mint teoretikus potencialis csalad-eltarto egyforman potensek. A tetelt nem egy tortenettel ala tudja tamasztani, es tulajdonkeppen nem tudnek ellene ervelni, bar ilyen tapasztalatom nincs, es en eleve nem hiszek a kulturalis ertelemben vett vegyeshazassagokban. Az ember az anyanyelven fejezi ki magat a legpontosabban, legvalasztekosabban, igy ha nem kozos az anyanyelv, a kapcsolat intellektualis es az ehhez kapcsolodo lelki sikja is sulyos csorbat szenved. Sot, meg az ugyanolyan anyanyelvu kozegben sem hiszek a nagy kulturalis kulonbsegeket athidalni probalo kapcsolatokban tul erosen. Egy parkapcsolat egy nagyon erzekeny szerkezet, amit a hasonlo szellemi/lelki/fizikai igenyek megerosithetnek, a radikalisan elterok pedig legyengithetnek, ezaltal ellehetetlenitve magat a kapcsolatot. Foleg a "modern vilagban". Az emberek egymasra veges idot fordithatnak, es ez a fizikai eletidejuknek joval kevesebb, mint a fele, mert a tobbiben alszanak vagy dolgoznak. Ha ebben a maradek idoben nem sikerul olyan dolgokat csinalni, olyan modon gondolkodni, az erzeseinket olyan tisztasaggal es nivon atadni, ami minden teren a legmagasabbat kozeliti, nagy veszelye van a felreertesnek, a kielegitetlensegnek, a csalodasnak, es ezek menten a kapcsolat lassu felmorzsolodasanak. Ezen toprengtem. Illetve azon, hogy kicsit jo is, hogy a mostani munkatempom mellett nincs csaladom, mert nagyon megsinylene. Viszont azt meg en sinylem meg, ha elobb-utobb nem lesz.
Mint ahogy pont ugy, mint a tetteros korban torteno bolcs elorelatast megsinyli az oregkori eletminoseg, a fiatalkori, szellemileg potens korszakban torteno lelki-szellemi epules, onfejlodes elmulasztasat is csak sokkal kesobb, viszont hihetetlen erovel alazudulva kapja meg az ember. A szellem es a lelek lassabban jelez vissza, mint a test. Ha az ember nem mozog, rosszul ul, unkabb elobb, mint utobb elkezd hizni, es fajni kezd a hata. A szellemi es lelki struktura kigyenguleset sokkal nehezebb nyomonkovetni, es nem is biztos, hogy elcsipi az ember azt az utolso pillanatot, amikor meg eleg nyitott lelkileg, hogy a sajat szellemi beszukuleset, lelkileg kicsinyesse es degeneraltta valasat eszrevegye. Lehet, hogy a magabiztossag teljessegenek allapotaban at lehet elni egy atmenetet egy fiatal, langolo, erzekeny es figyelmes szemelyisegnek a rideg, sztereotip, rossz gyerek onzesehez hasonlatos szellemi veglennye valasaban.
Meg azon is gondolkodtam, hogy miert van olyan sok pozor ember, akik belemerevednek egy (maguk altal?/ egy eletidoszak pillanatnyi kozossege altal? ) mulatsagosnak/kulonlegesnek/erdekesnek kikialtott pozba, egy gag halmazba, es ez a pillanatnyi vagy idoszakos siker egy olyan tetszetos, muanyag burkot von korejuk, amit aztan kesobb keptelenek attorni, es mint a hoax-bonsai macska, belesorvadnak a sajat maguk altal epitett kalickaba. Itt Amerikaban ezt meg harsanyabbnak erzem, ami talan a self-management oldalara irhato. Nem akarnek altalanositani, mintha tobb peldat latnek ra, mint otthon. Ennek aztan van egy csomo jo oldala is, peldaul az oldalkocsis motorban utaztatott, pilotaszemuveges kutya es a hozza hasonlo vicces orultsegek, de kozelrol egy pozzal es nem egy valodi emberrel beszelgetni nagyon nehez. Ismerek ilyen embert kozelrol is. Az is igaz, hogy itt sem ez a gyakoribb. De a campuson is lattam jo nehany olyan format elmenni, akinek nyilvanvaloan a koldokehez volt erositve a viszonyitasi koordinatarendszere origoja.
Nagyon szerencses vagyok, hogy a neveltetesem vagy a magyarsagom miatt hos-kultusz alakult ki bennem, felnezek a lehetetlen korulmenyek kozott kuszkodo, utolsokig kitarto regi osokre, akik a Karpat-medenceben eltek, legyenek magyarok, szekelyek, kunok vagy akar horvatok, vagy barki, akinek ez a fold a hazajava valt, es kuzdott erte fegyverrel, tollal, hangszerrel, akarattal, tanitassal, szeretettel. Tulajdonkeppen en is egy motivacios allegoriaba ragadtam bele, amikor folyamatosan Hunyadi Janos eletutjahoz merem a magamet, es a kuzdelmeit kulfoldon, otthon a magam szellemi, szakmai kuzdelmeivel vetem ossze. Gyorsan meg kell jegyeznem, hogy intelligensnek tunjek, hogy ezt az allegoriat sem szabad engedni pozza merevedni, hanem egyfajta szellemisegge kell alakitani, ami segit egy uton.
Szoval csak neztem, le-lecsukodo szempillakkal, elveztem, hogy a lanyok rovid shortban es miniszoknyaban jarnak, hogy cedrusok es mediterran fenyok vesznek korbe, es figyeltem, hogy ne aludjak el, mert ez a bohem, napos kozeg konnyen konyortelen es erzeketlen ellensegge valik.
Ja igen. El akartam meg meselni valamit, ami reggel, a munkahely fele biciklizve jutott az eszembe. Kevesen tudjak, hogy a baranta csapatunk cimeralakjat, a raroszarnyu lovast "kazanfeketere festett nissan patrolt ajanlgato" Zoli keszitette. A "logonak" kulonleges a tortenete. Akkoriban volt, hogy a nemzetvedelmi egyetemrol kitettek a Zrinyiseket es nagyban folyt a vita arrol, hogy a Zrinyi nevet ki hasznalhatja es az egyetemi(hez kozelito) emblemat. Nagybatir Mikivel elhataroztuk, hogy tervezunk egy uj cimeralakot, tortenelmi forrasbol. A XVI. szazadi magyar huszarokrol viszonylag keves kepet publikalnak a neten, viszont a harcmodorban, felszerelesben es nem utolso sorban Europa tortenelmeben hasonlo szerepet betolto lengyel husarokrol annal tobbet, igy akadtam ra erre a kepre.
A lengyel huszarsagra volt jellemzo, hogy hatvertjukre vagy hatukra fem/faivet rogzitettek, es sastollakat tettek bele, ezzel jelkepezve, hogy ok a kereszteny Isten angyali hadserege a poganysaggal szemben. A magyar huszaroknal ez nem volt elterjedt, es en magam sem tartom kulonosebben praktikusnak, de a sajat seregben betoltott pozitiv es az ellenseges seregben eloidezett negativ moralmodosito erejet nem kerdojelezem meg.
A magyar huszarok is viseltek szarnyakat csak maskeppen: a tisztek solymok, karvalyok, olyvek teljes szarnyat helyeztek fel a ruhajukra, kopjajukra, vagy ennek otvosmunkaval keszitett kepmasat a suvegjukre, tollforgonak. Igy arra kertem Zolit, hogy mindezen tortenet figyelembe vetelevel keszitsen nekem egy magyar raroszarnyu lovast. Meg azt is elmondtam, hogy a magyar vitezek neha talpig vasban jartak, pl Thury Gyorgy.
Igy lett a Bercsenyi raro szarnyu lovasa, ami egyertelmuen latszik, hogy nem lengyel. Bennem leginkabb azt az erzest kelti, amikor a lovat a rohamvagtaba ugrato lovas lelkeben hirtelen megjelenik, es szarnykent kibomlik a kuzdeni vagyas. A Bercsenyi huszar szarnya egyertelmuen tulmeretezett a figurahoz kepest, ezert lelki es szellemi vonulatot kepvisel nekem. Hogy a muvesz mire gondolt, azt majd elmondja o maga, nem is merem kitalalni, foleg nem leirni, hogy mire.
Az elkeszult logot megmutattam Mikinek, neki nem tetsztett. Azt mondta, hogy tul modern a vonalvezetese, es egyebkent is valami absztraktabb kellene, de mindenesetre majd o atrajzolja a fenti kep alapjan. Nem volt ra ideje. A szarnyas huszar evekig a szamitogepemen lakott, egeszen addig, amig a nagy egyhazszakadas meg nem tortent. Akkor aztan mi kozfelkialtassal megszavaztuk.
A logo azota a csapatunk es a csapatunk altal kepviselt, felvallalt gondolatok es cselekedetek vedjegyeve valt, kokemenyen megdolgoztunk erte, eleg sok szintern kellett harcot vivnunk azert az eszmeert, amit felvallaltunk.
Egeszen a sajatunkka lett, es en pl komolyan aggodtam, amikor rajottem, hogy egy halott, azott macskaszagu es egy azott, ruhes macska szagu polom van csak, amikor kijottem Amerikaba. Ket neptancon probalkoztam vele, de sajnos ezt mar csak szigoruan ferfi- es sportkozossegben vehetem fel, mert minden mosas ellenere vallalhatatlan a szaga az elso csepp izzadsag utan. Tamas, ha nem is a logo, hanem az eszme felvallalasa soran ennel is messzebbre ment: a bal vallara kerult.
Azota sok minden tortent, elirigyelte mas csapat, neztek pajkos pegazusnak, sot ezt nem hivatalosan mondom, es talan nem is tortent meg, de ha igen, akkor sem vallaljuk semmi szin alatt, hogy szivajvan poni bajanta capat nevet is ragasztottak rank miatta egeszen ideiglenesen. Ha megtortent, akkor nagyon ki lehettunk merulve, es Bogi ott volt.
De barki, barmit mondott, az, amit en kibomlo szarnynak, eszmenek erzek, es konokul kuzdo magyarnak, aki allandoan tulero ellen hadakozik, ott van velunk azota, es a szarnyas huszar is.
Annak ellenere, hogy a szarnyas huszar konkretan Bercsenyi Mikloshoz nem kotodik, az, amit jelkepez, az kotodik hozzank. Es Bercsenyi Miklos is kotodik hozzank. Ennel tobb meg nem kell, nem a mult kiragadott pillanatat kell aranyozott allokepbe zarni, hanem a lelek tuzet kell tovabbadomanyozni.
Ezt a gondolatot meg majd egyszer tovabbfuzom, meg finomitom, csak most vasalnom es ALUDNOM kell.
Mindez vasarnap delben tortent, amit meg kisert nehany kosza loves, de azok mar nem voltak veszelyesek.
Nagy megkonnyebbulesemre meg csak del volt, igy aztan kimentem Berkeleybe setalni. Eredetileg az volt a tervem, hogy beulok a sarki mehikanokhoz, azutan rogvest eszembe jutott, hogy mennyire unalmas frater vagyok, hogy akkor is odamegyek enni, amikor nem a szukseg kerget, igy megneztem a szushis helyet. Be volt zarva. Ejnye, ebbol se kedvenc etel, sem internetkavezo nem lesz...
Nekivagtam hat a kampusznak, nezelodni. Akartam talalni egy ujsagost, ahol lehet Sports Illustrated-et venni, erkezett ugyanis ilyen temaju rendelesem. Az egyetemi boltban felvilagositottak, hogy sajnalatos modon a honap legrosszabb reszeben erkeztem, oktoberi mar nincs, novemberi meg nincs, ha van is, a raktarban van, es akinek az a munkakore, hogy kohozza onnan, az nincs itt, tehetetlenek. 2 honapja valoszinuleg "Te hulye vagy?" arckifejezessel bamultam volna ra, most csak legyintettem, ennek nagyon sok oka van, nekem sokkal egyszerubb jovo szombaton visszamenni, mint a fefejuseget faragni.
Viszont eszembe jutott, hogy nem messze van az a mexikoi etterem, ahova Thuroczy Mariek vittek el es organikus eredetu mexikoi etelt lehet enni (a kedvenceimnel altalaban organikus eredetu atlag etelt lehet enni, meg mexikoit is, de azt ritkan valasztom). Beultem hat. Az amerikai etkezesemben ket nagyon nagy kedvenc polus emelkedik ki, az otthon jo minosegben es normalis aron gyakorlatilag hozzaferhetetlen avokado es a gyumolcsle. Igy aztan a rizses-babos-salsas-salatas-tejfolos-sajtos csirkemet megfejeltem egy kis avokadokremmel - aminek nagyon meno neve van, de a faradtsagom nem engedi, hogy ide kibetuzzem. Tulajdonkeppen leszogezhetem, hogy mind etelek, mind lanyok tekinteteben a latinok altalanos ertelemben a legnagyobb kedvenceim ebben a multikulti kis kozegben. Nem vagyok valami kalandvagyo, mi? Sajnalom, a thai konyha nekem altalanossagban tul fuszeres vagy tul edeskes, a kinai konyhan itt is csak akarmi tipusu hust adnak, az indiai haztombok a kikoto fele vannak, keves jo indiai ettermet tudok, meg nap kozben nincs is idom messze menni, pizzan es tesztan meg nem vagyok hajlando elni. A sushit mondjuk megszerettem meg az udon-levest is. Ez megtanultam a palcikakkal enni, ha nem is tul elegansan.
Utana kiultem a campusra, es neztem az embereket, meg elveztem, hogy sut a nap, es poloban, hosszunadragban szinte melegem van.
Nagyon szerencsesnek mondhatom magam, hogy eppen Berkeleybe kerultem erre a bo negyed evre, ebbe a tengerparti, fenyokkel es cedrusokkal teli parkokkal dusan bovelkedo egyetemi kisvarost, a nyugati parton, kozel San Franciscohoz, ami kulturalis ertelemben egy kiemelkedo hely, es szanatoriumian tokeletes az idojarasa. Hegyesvolgyes. A lanyok csinosak
Itt aztan a nehez pillanatokban is az embernek van egy kis menekvese, lehet kint uldogelni a termeszethez legalabb kicsit kozeli kozegben, emberek kozott, melazni a vilag dolgain. Nem kenyszerit vissza a falak koze sem a cudar idojaras, sem a tokeletesen sivar, falanszter kozeg, sem pedig a fullaszto tomeg, amit utalok.
Ha mondjuk egy masik varosba kerultem volna valahogy, valahol az "ov zonaban", mondjuk Denverbe vagy Atlantaba, nem kizart, hogy rovid uton befordultam volna, vagy a napi fel liter narancsle helyett ugyanezt bor vagy kentucky burbon formajaban csuszna le.
Igy aztan ultem a napon a nagy ebedtol es a kialvatlansagtol felalomban, es csak neztem az embereket, ahogy jonnek, mennek, ulnek a fuvon, a padokon, gyerekeket terelgetnek, kiabalnak, enekelnek, romantikusan turbekolnak, olvasnak, vagy csak hozzam hasonlo modon neznek kifele a fejukbol. Egeszen lassan csopogtek lefele a gondolataim a koponyam tetejerol, igy aztan nem is vertek tul nagy hullamokat odabent. Neztem a sokfele nemzetbol osszeverbuvalodott egyetemistat vagy mar nem az egyetemre jaro, de itt setalgato embereket. Lattam egy indiai not, aki szariban es topankaban ment a setanyon es kozben valami indiai tancnak a kezmozdulatait gykorolta elmelyulten. Egy masik indiai lany a hagyomanyos megjelenesnek epp az ellentete volt, terd fole ero szoknyat hordott, es a fejenek bal oldalan a hosszu haja nehany centisre volt lenyirva, igy az egyik iranybol klasszikus, noies arca volt, a masik iranybol meresz, szinte pankos. Egy feher, elegge kover fiuval enyelgett, es az adott pillanatban kritikatlanul szubjektiv percepciom rogton azt mondta nekem, hogy a feher fiu nem banik vele rendesen: csak kitette magat a napra, foknegyrol beszelt a lannyal, mikozben az minden kedvessegevel probalta korbevenni. Dani jutott eszembe es a tetele a lanyok civilizacios-alfahim valasztasi algoritmusarol.
A tetel szerint egy nemzetkozi kozegben egy lany egy nyugati/nyugatabbi/gazdagabb orszagbol erkezo sracot hamarabb fog valasztani, mint egy keleti/szegenyebb orszagbol erkezot. Tehat pl egy magyar lanynal egy alban informatikus nem nagyon fog labdaba rugni, mig egy dan vagy egy francia igen, akkor is, ha egyforman jokepuek, jofejek, intelligensek, szakmailag egyforman felkeszultek, sot meg akkor is, ha a szakmajuk alapjan velhetoleg nagyjabol ugyanannyit keresnek, tehat mint teoretikus potencialis csalad-eltarto egyforman potensek. A tetelt nem egy tortenettel ala tudja tamasztani, es tulajdonkeppen nem tudnek ellene ervelni, bar ilyen tapasztalatom nincs, es en eleve nem hiszek a kulturalis ertelemben vett vegyeshazassagokban. Az ember az anyanyelven fejezi ki magat a legpontosabban, legvalasztekosabban, igy ha nem kozos az anyanyelv, a kapcsolat intellektualis es az ehhez kapcsolodo lelki sikja is sulyos csorbat szenved. Sot, meg az ugyanolyan anyanyelvu kozegben sem hiszek a nagy kulturalis kulonbsegeket athidalni probalo kapcsolatokban tul erosen. Egy parkapcsolat egy nagyon erzekeny szerkezet, amit a hasonlo szellemi/lelki/fizikai igenyek megerosithetnek, a radikalisan elterok pedig legyengithetnek, ezaltal ellehetetlenitve magat a kapcsolatot. Foleg a "modern vilagban". Az emberek egymasra veges idot fordithatnak, es ez a fizikai eletidejuknek joval kevesebb, mint a fele, mert a tobbiben alszanak vagy dolgoznak. Ha ebben a maradek idoben nem sikerul olyan dolgokat csinalni, olyan modon gondolkodni, az erzeseinket olyan tisztasaggal es nivon atadni, ami minden teren a legmagasabbat kozeliti, nagy veszelye van a felreertesnek, a kielegitetlensegnek, a csalodasnak, es ezek menten a kapcsolat lassu felmorzsolodasanak. Ezen toprengtem. Illetve azon, hogy kicsit jo is, hogy a mostani munkatempom mellett nincs csaladom, mert nagyon megsinylene. Viszont azt meg en sinylem meg, ha elobb-utobb nem lesz.
Mint ahogy pont ugy, mint a tetteros korban torteno bolcs elorelatast megsinyli az oregkori eletminoseg, a fiatalkori, szellemileg potens korszakban torteno lelki-szellemi epules, onfejlodes elmulasztasat is csak sokkal kesobb, viszont hihetetlen erovel alazudulva kapja meg az ember. A szellem es a lelek lassabban jelez vissza, mint a test. Ha az ember nem mozog, rosszul ul, unkabb elobb, mint utobb elkezd hizni, es fajni kezd a hata. A szellemi es lelki struktura kigyenguleset sokkal nehezebb nyomonkovetni, es nem is biztos, hogy elcsipi az ember azt az utolso pillanatot, amikor meg eleg nyitott lelkileg, hogy a sajat szellemi beszukuleset, lelkileg kicsinyesse es degeneraltta valasat eszrevegye. Lehet, hogy a magabiztossag teljessegenek allapotaban at lehet elni egy atmenetet egy fiatal, langolo, erzekeny es figyelmes szemelyisegnek a rideg, sztereotip, rossz gyerek onzesehez hasonlatos szellemi veglennye valasaban.
Meg azon is gondolkodtam, hogy miert van olyan sok pozor ember, akik belemerevednek egy (maguk altal?/ egy eletidoszak pillanatnyi kozossege altal? ) mulatsagosnak/kulonlegesnek/erdekesnek kikialtott pozba, egy gag halmazba, es ez a pillanatnyi vagy idoszakos siker egy olyan tetszetos, muanyag burkot von korejuk, amit aztan kesobb keptelenek attorni, es mint a hoax-bonsai macska, belesorvadnak a sajat maguk altal epitett kalickaba. Itt Amerikaban ezt meg harsanyabbnak erzem, ami talan a self-management oldalara irhato. Nem akarnek altalanositani, mintha tobb peldat latnek ra, mint otthon. Ennek aztan van egy csomo jo oldala is, peldaul az oldalkocsis motorban utaztatott, pilotaszemuveges kutya es a hozza hasonlo vicces orultsegek, de kozelrol egy pozzal es nem egy valodi emberrel beszelgetni nagyon nehez. Ismerek ilyen embert kozelrol is. Az is igaz, hogy itt sem ez a gyakoribb. De a campuson is lattam jo nehany olyan format elmenni, akinek nyilvanvaloan a koldokehez volt erositve a viszonyitasi koordinatarendszere origoja.
Nagyon szerencses vagyok, hogy a neveltetesem vagy a magyarsagom miatt hos-kultusz alakult ki bennem, felnezek a lehetetlen korulmenyek kozott kuszkodo, utolsokig kitarto regi osokre, akik a Karpat-medenceben eltek, legyenek magyarok, szekelyek, kunok vagy akar horvatok, vagy barki, akinek ez a fold a hazajava valt, es kuzdott erte fegyverrel, tollal, hangszerrel, akarattal, tanitassal, szeretettel. Tulajdonkeppen en is egy motivacios allegoriaba ragadtam bele, amikor folyamatosan Hunyadi Janos eletutjahoz merem a magamet, es a kuzdelmeit kulfoldon, otthon a magam szellemi, szakmai kuzdelmeivel vetem ossze. Gyorsan meg kell jegyeznem, hogy intelligensnek tunjek, hogy ezt az allegoriat sem szabad engedni pozza merevedni, hanem egyfajta szellemisegge kell alakitani, ami segit egy uton.
Szoval csak neztem, le-lecsukodo szempillakkal, elveztem, hogy a lanyok rovid shortban es miniszoknyaban jarnak, hogy cedrusok es mediterran fenyok vesznek korbe, es figyeltem, hogy ne aludjak el, mert ez a bohem, napos kozeg konnyen konyortelen es erzeketlen ellensegge valik.
Ja igen. El akartam meg meselni valamit, ami reggel, a munkahely fele biciklizve jutott az eszembe. Kevesen tudjak, hogy a baranta csapatunk cimeralakjat, a raroszarnyu lovast "kazanfeketere festett nissan patrolt ajanlgato" Zoli keszitette. A "logonak" kulonleges a tortenete. Akkoriban volt, hogy a nemzetvedelmi egyetemrol kitettek a Zrinyiseket es nagyban folyt a vita arrol, hogy a Zrinyi nevet ki hasznalhatja es az egyetemi(hez kozelito) emblemat. Nagybatir Mikivel elhataroztuk, hogy tervezunk egy uj cimeralakot, tortenelmi forrasbol. A XVI. szazadi magyar huszarokrol viszonylag keves kepet publikalnak a neten, viszont a harcmodorban, felszerelesben es nem utolso sorban Europa tortenelmeben hasonlo szerepet betolto lengyel husarokrol annal tobbet, igy akadtam ra erre a kepre.
A magyar huszarok is viseltek szarnyakat csak maskeppen: a tisztek solymok, karvalyok, olyvek teljes szarnyat helyeztek fel a ruhajukra, kopjajukra, vagy ennek otvosmunkaval keszitett kepmasat a suvegjukre, tollforgonak. Igy arra kertem Zolit, hogy mindezen tortenet figyelembe vetelevel keszitsen nekem egy magyar raroszarnyu lovast. Meg azt is elmondtam, hogy a magyar vitezek neha talpig vasban jartak, pl Thury Gyorgy.
Igy lett a Bercsenyi raro szarnyu lovasa, ami egyertelmuen latszik, hogy nem lengyel. Bennem leginkabb azt az erzest kelti, amikor a lovat a rohamvagtaba ugrato lovas lelkeben hirtelen megjelenik, es szarnykent kibomlik a kuzdeni vagyas. A Bercsenyi huszar szarnya egyertelmuen tulmeretezett a figurahoz kepest, ezert lelki es szellemi vonulatot kepvisel nekem. Hogy a muvesz mire gondolt, azt majd elmondja o maga, nem is merem kitalalni, foleg nem leirni, hogy mire.
Az elkeszult logot megmutattam Mikinek, neki nem tetsztett. Azt mondta, hogy tul modern a vonalvezetese, es egyebkent is valami absztraktabb kellene, de mindenesetre majd o atrajzolja a fenti kep alapjan. Nem volt ra ideje. A szarnyas huszar evekig a szamitogepemen lakott, egeszen addig, amig a nagy egyhazszakadas meg nem tortent. Akkor aztan mi kozfelkialtassal megszavaztuk.
A logo azota a csapatunk es a csapatunk altal kepviselt, felvallalt gondolatok es cselekedetek vedjegyeve valt, kokemenyen megdolgoztunk erte, eleg sok szintern kellett harcot vivnunk azert az eszmeert, amit felvallaltunk.
Egeszen a sajatunkka lett, es en pl komolyan aggodtam, amikor rajottem, hogy egy halott, azott macskaszagu es egy azott, ruhes macska szagu polom van csak, amikor kijottem Amerikaba. Ket neptancon probalkoztam vele, de sajnos ezt mar csak szigoruan ferfi- es sportkozossegben vehetem fel, mert minden mosas ellenere vallalhatatlan a szaga az elso csepp izzadsag utan. Tamas, ha nem is a logo, hanem az eszme felvallalasa soran ennel is messzebbre ment: a bal vallara kerult.
Azota sok minden tortent, elirigyelte mas csapat, neztek pajkos pegazusnak, sot ezt nem hivatalosan mondom, es talan nem is tortent meg, de ha igen, akkor sem vallaljuk semmi szin alatt, hogy szivajvan poni bajanta capat nevet is ragasztottak rank miatta egeszen ideiglenesen. Ha megtortent, akkor nagyon ki lehettunk merulve, es Bogi ott volt.
De barki, barmit mondott, az, amit en kibomlo szarnynak, eszmenek erzek, es konokul kuzdo magyarnak, aki allandoan tulero ellen hadakozik, ott van velunk azota, es a szarnyas huszar is.
Annak ellenere, hogy a szarnyas huszar konkretan Bercsenyi Mikloshoz nem kotodik, az, amit jelkepez, az kotodik hozzank. Es Bercsenyi Miklos is kotodik hozzank. Ennel tobb meg nem kell, nem a mult kiragadott pillanatat kell aranyozott allokepbe zarni, hanem a lelek tuzet kell tovabbadomanyozni.
Ezt a gondolatot meg majd egyszer tovabbfuzom, meg finomitom, csak most vasalnom es ALUDNOM kell.
Subscribe to:
Posts (Atom)