Ez itt nem tudomány. Nem is statisztika. Nem úgy írom le, mint aki éppen most ivott az örök igazság kútjából. Gondolatfutamok az életem margójára, vitaérettek.
A dolog egy angol házifeladatból nőtte ki magát. Arról kellett elmélkedni 300 szó erejéig, hogyan változtak meg a családi és baráti viszonyok az utóbbi időben. XXI. századi információs világfalu, durván specializálódó tudáskészletek, extrém mobilitás a világ boldogabbik negyedében, nyilván az "utóbbi időben", meg a "világ" hívószavak elsőre és ösztönösen ezeket a fogalmakat hívták életre a fejemben.
A nagy tudományosság látszatát keltő 300 szavas esszé írása közben azonban megrepedt a gát, amit hagyományosan az ŐK (mai világ plebsze, és tömege) és az ÉN (kívülálló, én más vagyok és ez velem nem történik meg) közé építettem, nem is alkalomszerűen, hanem egészen robosztus, konstans és az örökkévalóságnak szóló módon.
A nyugtalanító megérzés már az elejétől ott volt, amikor arról kezdtem elmélkedni, hogy a hatalmas mennyiségű rendelkezésre álló információ és a helyi mobilitás hogyan kezdi befolyásolni az embereket korai gyerekkortól.
Álljunk csak meg egy kicsit, miről is van itt szó? Ezt az állítást igaznak hiszem, mert pont én magam is a helyemet keresem a Budapest és környéke agglomerációban, szeretnék továbbra is informatikusként tevékenykedni, vagyis Budapest magyarként eléggé adott. Jó lenne a családommal élhető, kertvárosi közegben lenni. Jó lenne a családommal is lenni, és jó lenne nem órákat utazni naponta, vagyis valami kötöttpályás eszköz nem baj, ha feltűnik a közelben. És nyilvánvalóan az jön szóba, ahol JÓ óvodák és általános iskolák vannak. Merthogy az életemen látom, mekkora iszonyú verseny van a világban, és ebben a versenyben, bár az információ nagy mennyiségben rendelkezésre áll, az van előbbre, aki a valóban lényeges információhoz hozzá is jut, és legfőképpen értelmezni is tudja. Az internetes tömegkommunikációt a kedves fiatal angoltancsi legnagyobb megrökönyödésére "force feed and diarrhea" szókapcsolattal jellemeztem, utalván a bevitt információ mennyiségére, minőségére és emészthetőségére. Valamint az is szépen eszembe jutott, hogy érzelmileg kitett állapotomban folyamatos vizuális triggerelésnek teszem ki magam is a facebook pörgetésével, ami az idő egy részében a másokkal történő események enervált tudomásulvétele, de ennek egy elfajulása az, amikor már fogalmam sincs, hogy mi van "az ujjam alatt", csak a vizuális ingerre van szükség. Erre még később kitérek, ez az ego sérülése.
Arról viszont megintcsak szó van, hogy a versenyhelyzet gyerekkorban elkezdődik (félreértés ne essen, engem is ebbe neveltek bele, pedig még csak nem is Y generációs vagyok), és én magam is hajlok arra, hogy arra (is) optimalizáljam a lakóhely keresést, hogy milyen minőségű és oktatási szolgáltatás-szintű intézmények találhatók ott. Ez valószínűleg nem csak az én fejemben fordult meg, személy és hely szerint nem idézett beszélgetésekben és internetes fórumokon ez elég élő téma. Így az óvoda is, és az általános iskola is tudatosan választott helyszín.
Miért? Mert a szellemi fejlődés 12 éves korig dől el. Egy rossz suliból lehet jó gimibe menni (esetleg), de hatalmas harcokat kell majd vívni azért, hogy a gyerek felverekedje magát az erős színvonalhoz, és az alap szellemi beállítottsága már megvan. Rossz gimiből viszont nem lehet egyetemre menni. Vagy lehet, de minek.
De ennek van egy implikációja: csökken a gyerekkorban azon kapcsolatok száma, amelyeket a gyerek érzelmi, "kémiai" vagy ösztönös alapon alakítna ki a közvetlen környezetében, és ezek a kapcsolatok a fizikai közelség komfortzónájában addig és csak addig marad meg, amíg a szülő ezt oktatási színvonal mentén végrehajtott optimalizás gyakorlatában jónak látja. Ha az elégedettség nem megfelelő, akkor a gyerek mehet más iskolába, újra beilleszkedni, gyengébb szálakkal, és a korábbi pajtik, ha meg is maradnak, de a fizikai távolság nő. És a találkozások gyakorisága csökken. Ez pedig még komoly fenőttkori barátságokat is próbára tesz, és gyakran el is hűt.
Vagyis van egy intellektuális döntés, hogy a gyerekemet jobb helyzetbe akarom hozni a versenyben (félreértés ne essen, ez ha nem is a közvetlen "túlélésért" folyik, de igencsak hatással van arra az életre, amit akar élni), akkor kiteszem egy olyan útnak, ahol az intellektusa szépen fejlődik, de az érzelmei, a kapcsolatépítési képessége, a barátságainak mélysége csökken. Vagyis összességében egy intellektuálisan stabil, érzelmileg instabil, ráadásul érzelmileg könnyen izolálódó lényt hoz(hat)ok létre.
Ráadásul a döntési folyamatban, amiben az ő intellektusa és az érzelmei együttesen a tét, ő nem sokszor van bevonva, és minden döntési ponton az én intellektusom és érzelmi finomságom határozza meg, nem az igényei. Persze durva dolog lenne abba a hibába esni, hogy egy gyerek nevelését a gyerek (még csak nem is vagy éppenhogy) bimbózó intellektusának, esetleg gyorsan változó érzelmeinek kellene TELJES MÉRTÉKBEN irányítani, az viszont biztos, hogy a nagy optimalizálásban az érzelmi biztonság megteremtése nagyon fontos, és ebben az állandóság is nagyon fontos (mondom én, gyerek nélkül, nagyokosan).
Jaj de jó, megvan a megoldás, akkor vonjuk be a nagy optimalizációs döntési algoritmusba az érzelmi stabilitásra való figyelmet!
Ehhez lassan változó környezet, stabil családi háttér és konzisztens családi stratégia kellene. A stratégia szót kifejtem, mert ez alatt legtöbben az ötletszerű indulási pontból való pillanatnyi taktikázást értik, pedig ez sajnos nem az. A stratégia jól megtervezett, megfontolt alap letétel és egy olyan feltételrendszer kialakítása, ami kellően szilárd ahhoz, hogy a célon tartsa az események folyását, de kellően rugalmas, hogy ne életszerűen és betarthatatlan egyezmények sorozata legyen.
A családi stratégia meghozásához egy szövetség is kell, amiben a család egyetlen szuperegoként működik. A szuperego nem azt jelenti, hogy az individumok elveszítik a személyiségüket, hanem azt, hogy az ego alárendelt viszonyban van a szuperegohoz képest. Ezt én úgy képzelem el, mint a damaszkuszi acél létrehozási és edzési folyamatát, amiben a magasabb és alacsonyabb széntartalmú vas egyaránt benne van, valamint ütlegelés, magas hő és alacsony hő hatására egyetlen anyag jön létre. A rétegeket még sok hajtogatás után is lehet látni, de a késben nem csak az egyik vas összetevő vág, hanem a két anyag elválaszthatatlan elegye.
Vagyis az összetevők: két ego, ami már elég fejlett ahhoz, hogy alkalmas legyen ötvözet létrehozására, de még nem annyira túlfejlett, hogy az egyéni egok fontossága alkalmatlanná tegye a teljes ötvöződést.
Itt viszont van egy bökkenő megint: a startégiához kell az intellektus, hogy a stratégia működjön, kellően hosszú távú legyen és a szabályrendszer alkalmas legyen (pipa, elvileg erre optimalizáltam eddig is, sőt, engem is erre optimalizáltak, dupla pipa), és kell az érzelmi fejlettség is, hogy az ütlegelés, izzás és hidegség idején ne törjön, ne ridegüljön meg és az ötvöződés felé menjen a két ego.
(Azt, hogy a szexualitás az az izzás, ami az első években nagyban segíti az ötvöződést, most nem fejtem jobban ki).
Baj van, a gyerek akkor lesz csak érzelmileg stabil, ha van stratégia, és a szülők egoja képes ötvöződni. Vagyis ha nem képes ötvöződni a két ego szuperegová, akkor még az intellektuális nevelés is bukik, nemhogy az érzelmi.
Tehát sikeresen továbbörökítettünk egy érzelmi instabilitást, miközben az eredeti cél elérése esetlegessé válik. És ha az érzelmileg instabil gyerek véletlenül nem hozza azt a szintet, amit várunk a remek optimalizációs algoritmusunk után, akkor további nyomás alá helyzzük, hogy csakazértis az legyen, amit mi akarunk, és még instabilabbá tesszük.
OK. Hogyan lehet az egot ötvözhetővé tenni? Segít-e valahol a külvilág? Nem. A nagycsaládi modell már korábban felborult, a nagycsalád fizikai közelsége és a találkozások gyakorisága a múltban elvérzett, az előző generáció is a lehetőségek, információ megragadására optimalizált, a családok hely szerint még Budapest környékén is szét vannak szórva (még ha nem is váltak el, ami jó ritka, a fizikai távolság elég nagy a napi interakcióhoz).
Hát jó. Közösség? Ha hát az fixen nem, az hogy egy nagyjából hasonló módon gondolkodó emberekből álló valós (nem virtuális) közösség még egy helyen is lakjon, ahhoz az kell, hogy nemhogy családi stratlgia legyen, hanem KÖZÖSSÉGI STRATÉGIA (Uramisten, ez majd csak akkor következhet el, ha a családi ötvözet kész, és tovább kell ötvöződni... Mit is mondott egy bölcs ismerősöm? Ha család nincs, nincs közösség, nincs haza és nincs /igazi/ Isten /hit/).
Rendben, nézzük az két megmaradt, pőre egot. Van-e olyan dolog, amiben segít a külvilág?
A verzió: modern társadalom emancipált.
A két szülő "egyformán vesz részt" a családi, nevelési dolgokból. Hát ez nagyszerű! Ideális modell, mindenki boldog. Mindenki? Hogy legyen ez? Időben ugyanannyi? Keresetben ugyanannyi? Mire optimalizálunk?
Gazdaságilag? Mert akkor ez azt implikálja, hogy az emancipáció akkor működik jól, ha a két ego tulajdonosa hasonló kereseti szinttel rendelkezik. Ez nem jó, mert a kereseti szintet az adott szakma társadalmi megbecsültsége és az adott ország gazdasági helyzete döntően befolyásolja.
Időben? Mert ez meg azt implikálja, hogy az emancipáció akkor működik jól, ha a két ego tulajdonosa egyforma időbeosztással, életritmussal él, amiből egyforma rugalmassággal lehet a családra időt fordítani. Ez sem jó, mert a rugalmasság megintcsak munkahely függő, külső faktor.
OK, hát itt egyértelműen baj van, bebizonyítottuk, hogy az emancipáció rossz, elégedetten dőlhetünk hátra tokány székünkben a hasunk alját vakargatva és abcúgozva.
B verzió: kisbarátom, itt akeleteurópa van, ez nem emancipált világ, asszonynak otthon a helye (vagyis nem-drámai beszédre lefordítva: az egyik ego teljes figyelmével a család felé fordul míg a gyerek/ek olyan korba nem érnek, hogy az iskolarendszer jelentős időben leköti őket).
Vagyis ez azt implikálja, hogy a családi stratégia az, hogy a gyereknevelésre (ami kőkemény munka) az egyik ego feltesz 10-15 évet. Ezalatt nem halad a saját karrierjével, és gazaságilag ki van szolgáltatva a másik egonak, majd 10 év hátránnyal mehet vissza a munkaerőpiacra, ahol a turbómeghajtással húzó technológia és profitorientált/gazdaságilag folyamatosan karcsúsító munkahelyek vagy nem is alkalmazzák (mert van fiatalabb, gyorsabb, jobb verzió), vagy onnan vagy lejjebb kezdi, ahonnan 10 éve a család felé fordult.
Megint baj van. Ehhez a verzióhoz nagyon sok minden kell. Kell hinni a kereső egoban és a családi stratégiában annyira, hogy az otthon maradó ego tudja, nemcsak a 10 év alatt nem marad magára karrier nélkül, pénz nélkül, de esetleg gyerekkel, hanem a visszatérés traumájában is lesz valaki, aki érzelmileg támogatja.
Ehhez érzelmi stabilitást kell BIZTOSRA VENNI 10-15-20 év távlatában. Ez az, amire mi optimalizálhatunk, de az a gyerekünknél lesz meg, de igazából az előző generációk nem optimalizáltak. Vagy részben.
Vagyis a stratégia kulcsa nincs meg a családi szuperego létrehozásához (a szuperego transzformációjára akkor, amikor a gyerekek elkezdenek felnőni és a saját egójukkal dúsitják a képet, már nem is merem fontolgatni...)
De még az egok alkalmassága sem feltétlenül igaz. Kell két ego, ami egyenként elég erős ahhoz, hogy szuperegot hozzon létre, de kellően flexibilis, hogy ezt meg is tegye és ne két párhuzamos ego együttéléséről legyen szó.
Segít a nevelésünk ebben? Nem. Engem intellektusra optimalizáltak, ez biztos. Ez az optimalizáció nem csak a múltban hatott, hanem a mostani igényrendszeremre, ami intellektuális, és a szintet támogató anyagi.
Segít a külvilág rugalmas egot kialakítani? Nyilván nem. A kapcsolat állandó negatív visszacsatolást ad, míg a munkahely a sok negatív mellett kellően sok, drogként funkcionáló pozitívat ad vissza, hogy az érzelmileg instabil, intellektusra optimalizált ego a sikerességet munkahelyi mércén keresse, és a kapcsolati, családi fronton a sikeresség mérése kiforratlan és összességében kudarcra vezető legyen. Figyelem! Ez nem ebben a generációban van először így!
Segít a nem-munkahelyi világ az egot kialakítani? Nem igazán. Akkor segítene, ha létező emberek létező kapcsolatrendszerében folyamatos mikro-visszajelzéseken keresztül az ego hozzászokna a folyamatos, rugalmas viselkedéshez. De mivel, mint fentebb említettem, a létező emberek létező közösségéhez térbeli közelség kell, és megfelelő mennyiségű együtt töltött idő, ez nem áll rendelkezésre. A virtuális terek, virtuális közösségek, és ezeknek valóságba fáradtelemként megfolyó fizikai megnyilvánulásai a pillanatnyi pozitív visszajelzést szolgálják. Facebookon mindig nyár van, vagy mindig szikrázó tél, mindig jófej vagy, mindig menő, és a többiek erre mindig pozitív visszajelzést adnak. Amikor megmond valamit, azt űrbéli istenség kinyilatkoztatásával teszi meg, tiszteletre méltó.
Ezért a facebook népe szimpatikus.
Egyszer valaki azt is mondta, hogy a fiatalkori kapcsolatok az igazán tartósak. Talán igaz. Ekkor még az ego izzik, nem rideg és az izzásban könnyen fúzionál (ezért utálatos egyébként, aki a lelki lángolással visszaél). Az biztos, hogy intellektusra optimalizált, már rideggé vált egok szuperego építési képessége igencsak korlátozott...
Nagyon erős intellektusoknak kell megjelenni, hogy újrateremtsék a nyomorék, fogyatékkal élő lelki stabilitás növekedési terét.
Wednesday, May 18, 2016
Sunday, April 27, 2014
Fekete Kanyak
Ez is megvolt - szoftver release-ekben merjuk az idot, es ez egy komoly darab volt. Ulok a szalloda ettermeben, 18 emelettel a nyuzsges folott es a Mumbai folott keringo fekete kanyakat nezem.
Az epulet erdekes, mert a 4. es a 18. epulet kozott nincs semmi, amit a vendegek hasznalhatnanak. Eleinte azt hittem - nyilvanvaloan alapokkal - hogy ott a kisertetek laknak, de kiderult, hogy irodak vannak.
A kisertetek mi vagyunk ilyenkor, idozonabol, eletidobol kiesve 21 ora folyamatos stresszes es nyomas alatti ebrenlet utan valami szendergo felalomban. A Mahabharatat olvasom. A vilagom ebben a szendergo felalomban kozelebb sodrodik ezekhez az idotlen, lassan orlodo es ujra-ujraalakulo gondolatokhoz.
Igazi munka-turista vagyok, szalloda-iroda-szalloda. Ennyit meg nem faztam 40 fokban eletemben, mint itt. Az utca hosege dobbenetes es szokatlan. Azonnal megszall a nyulos, tisztatalan izzadsag, minden nyuzsog, siet korulottem. A beszelgetesek valtozatlansagban lebego fenyfoltok korulottem a nagy, sokszinu masszaban. Nyilvanvalo izolacioban vagyok, egy plasztikkartyan keresztul viszonyul hozzam a kozeg, amiben vagyok az irodan kivul. Nem volt modom, de szandekom sem felfedezni ezt az allandosagban es allando valtozasban levo vilagot - europai mimozabelem kockazatossa tette az utca forgatagaban valo elmerulest. Az izolacioban meg jobban erzem a termekenyseget. Itt tenyleg minden el, nincsenek a szallodan kivul hygienikus, hermetikus terek, mindenhol ott van bakteriumtol, bokortol, patkanytol, kanyatol kezdve az emberig minden.
Ugyhogy a szallodai ebedet eszem, ezt az egyet kapkodva, ahogy szoktam. A leendo keresztfiam talan megtanit urasan, komotosan enni.
Kozben a kanyakat nezem, akik itt lebegtetik magukat a felhokarcolok folott kavargo levegoben, portol fakoszurke eg alatt. Ha igazi multicapa lennek, most valoszinuleg ok nelkuli gog ontene el, hogy lam, a labam elott a varos, es a ragadozomadarakkal egyutt lebegek eg es fold kozott.
Ehelyett arra gondolok, hogy mennyire mesterseges, torekeny es izolalt az en letem a 18. emeleten es minden lebegessel, alatamasztas nelkul es billegosen mennyire szabad es termeszetes az o letuk, ugyanitt. Nekik egy szarnybillentes az egekbe repulni. Nekem a plasztik kartyan keresztuli vegtelenul komplex viszonyulasrendszer esetlegessege.
Az epulet erdekes, mert a 4. es a 18. epulet kozott nincs semmi, amit a vendegek hasznalhatnanak. Eleinte azt hittem - nyilvanvaloan alapokkal - hogy ott a kisertetek laknak, de kiderult, hogy irodak vannak.
A kisertetek mi vagyunk ilyenkor, idozonabol, eletidobol kiesve 21 ora folyamatos stresszes es nyomas alatti ebrenlet utan valami szendergo felalomban. A Mahabharatat olvasom. A vilagom ebben a szendergo felalomban kozelebb sodrodik ezekhez az idotlen, lassan orlodo es ujra-ujraalakulo gondolatokhoz.
Igazi munka-turista vagyok, szalloda-iroda-szalloda. Ennyit meg nem faztam 40 fokban eletemben, mint itt. Az utca hosege dobbenetes es szokatlan. Azonnal megszall a nyulos, tisztatalan izzadsag, minden nyuzsog, siet korulottem. A beszelgetesek valtozatlansagban lebego fenyfoltok korulottem a nagy, sokszinu masszaban. Nyilvanvalo izolacioban vagyok, egy plasztikkartyan keresztul viszonyul hozzam a kozeg, amiben vagyok az irodan kivul. Nem volt modom, de szandekom sem felfedezni ezt az allandosagban es allando valtozasban levo vilagot - europai mimozabelem kockazatossa tette az utca forgatagaban valo elmerulest. Az izolacioban meg jobban erzem a termekenyseget. Itt tenyleg minden el, nincsenek a szallodan kivul hygienikus, hermetikus terek, mindenhol ott van bakteriumtol, bokortol, patkanytol, kanyatol kezdve az emberig minden.
Ugyhogy a szallodai ebedet eszem, ezt az egyet kapkodva, ahogy szoktam. A leendo keresztfiam talan megtanit urasan, komotosan enni.
Kozben a kanyakat nezem, akik itt lebegtetik magukat a felhokarcolok folott kavargo levegoben, portol fakoszurke eg alatt. Ha igazi multicapa lennek, most valoszinuleg ok nelkuli gog ontene el, hogy lam, a labam elott a varos, es a ragadozomadarakkal egyutt lebegek eg es fold kozott.
Ehelyett arra gondolok, hogy mennyire mesterseges, torekeny es izolalt az en letem a 18. emeleten es minden lebegessel, alatamasztas nelkul es billegosen mennyire szabad es termeszetes az o letuk, ugyanitt. Nekik egy szarnybillentes az egekbe repulni. Nekem a plasztik kartyan keresztuli vegtelenul komplex viszonyulasrendszer esetlegessege.
Tuesday, April 22, 2014
Csillagosveny
"Az ott a tejut, latod?"
"Nem hinnem, csak egy felho..."
"De en tudom, hogy ott van, csak nem latod..."
Tejut. Csillagosveny. A hadak utjan ortuzek egnek, a regiek tekintenek le mellole. Mindig ott vannak, es figyelik, hogy elunk, vandorlunk, kuzdunk: elunk. Volt, amikor ugy mentem ide-oda, hogy csak a cel erdekelt, es szaguldottam hulo ustokoskent a zeniten.
Most is megyek ez is egy uj kuzdelem lesz, de most tuzet viszek.
Ne lassatok.
Ezzel a kuldetessel mar nem egyedul kell szembenezni, de a csillagosvenyen is vissza-visszanezek, mert tuzet nem lehet rohanva vinni.
Oda kell figyelni.
Mumbaiban 37 fok van, de egyelore csak 33%-os paratartalom.
Sunday, January 26, 2014
Ballada
A Csillagszemu Juhasz hazatalalt, es most mar szukebb patriajaban kalandozik eppen, jarja a hegyeket es volgyeket, s ha azt nem teheti, akkor a csillagosvenyen botorkal, es csillagviragokat szed regiek bokrarol, regiek porabol.
Jol emlekszem, hogy mar Kazakhsztanba is ugy mentunk, hogy a Bagolyasszony balladajat dudolgattam magamban Kiss Ferenc Szerelemajtok cimu CD-jerol, es meg is neztem, honnan eredhet. Ugyanis liliomszal vagy rozsa vagy galamb eseteben nem lenne eppenseggel meglepo, de a bagolyasszony nagyon erdekes. Az meg fokeppen erdekes kontextus, hogy az egesz ballada egy elatkozott, parjat es gyermeket felado asszonyrol szol.
Persze ki is derult, hogy a ballada moldvai gyokerekkel biro nepdal es az egyik legregebbi feljegyzett dalunk, amire racsapott mar a manyshik-chantik miatt a finnugorista neprajz, vitatkoztak rola, magyaraztak mindennek - csak eppen nem eneklik. Engem viszont azert erdekel, mert a ballada naiv fulbe is sug dolgokat, tanit, es ahogy izlelgetem most, majd 7 evvel kesobb, uj izeket velek felfedezni benne.
Es nemcsak ebben, a szomoru lanyok/asszonyok balladainak a soraban is. Zolival megtanultuk a Rakoci kocsmaban kezdetut, ami a CD-n a keretet adja, mert vilagos es egyszeru a szovege, meg minden bizonnyal Rakoci es a kurucok miatt is.
Itt talaltam meg a szoveget:
Balladas nepdalok - MEK OSZK
A szoveget bemasolom majd lentre, egyutt egy masikkal, amit mostanaban kezdtem nezegetni es atgondolni. Tortenetesen ez is moldvai nepdal, klezsei. A CD-n nagyon szepen eneklik, de annyira regiesen, hogy nemely szavakat 10x-100x kellett ujrahallgatnom hazafele a kocsiban, hogy megertsem. Most dobbentem ra, hogy Margitka balladaja egy fiatal lany meghurcolasarol - es talan megeroszakolasarol - szol. A teljes szoveget fellelve vilagossa valt, hogy ez egy csaladi tragedia, egy kegyetlenul eldurvulo anyos - meny konfliktus, ami aztan egyfajta kelet-karpatoki Romeo es Julia tortenette es hetedizigleni atokka fajul. Raadasul a ravatal jelenet meg Arany Janos Tetemre hivas cimu versere hajaz, csak itt nem a ver buzog, hanem a viragok hervadnak el, de vegso soron meg a kepi vilag is igen ismeros.
Arra gondoltam, hogy osszegyujtom ezeket a dalokat iden, es megtanulom oket enekelni. Most ugyis szurke tel van, ballada ido, ezek a tortenetek a gonoszsag melyseges sotetsegen keresztul vezetnek, de visszavisznek a csillagokig lelek-rezduleseik menten.
A szoveg pedig ez, itt alabb, a gazdag vizualis fantaziaju emberek kozul csak az eros idegzetueknek, illetve rutinos Hunyadi-ciklus olvasoknak:
OLÁHUL MERINKA
- Oláhul Merinka,
Magyarul Margitka,
Száz katanám közül
Melyiket szereted?
Napat-e, vaj hódat,
Vaj fényes csillagot?
- Napat es szeretem,
Hódat es szeretem,
De fényes csillagot
Leginkább szeretem.
- Azt es mondd meg nekem,
Hogy ez mire menen?
- E szép fényes nap es
Öreg Ráduj vajda,
S e szép fényes hód es
Ez öreg vajdáné,
S a szép fényes csillag
Ifjú Ráduj Péter.
Megmondám, megmondám,
Hogy a mire menen. -
Csak kapun szóla meg
A katona legény:
- Oláhul Merinka,
Magyarul Margitka!
Nekem el kell menni
Hadba hadakozni,
Jó hírt hazahozni,
Neked megmondani!
Anyám, édesanyám,
Üsellye jól gondját,
Üsellye jól gondját
S az én Merinkámnak!
Nekem el kell menni
Hadba hadakozni,
Jó hírt hazahozni,
Neki megmondani.
- Oláhul Merinka,
Magyarul Margitka,
Lelkem, édes lányom,
Azt megengeded-e,
Azt megengeded-e,
Favágó tőkém légy?
- Meg nem engedhetem,
Lelkem édesanyám!
- Oláhul Merinka,
Magyarul Margitka,
Lelkem édes lányom,
Azt megengeded-e,
Nyársba felhúzzalak,
Langon piríssalak?
- Meg nem engedhetem,
Lelkem édesanyám!
- Oláhul Merinka,
Magyarul Margitka,
Lelkem, édes lányom
Azt megengeded-e,
Asztali vendégnek
Gyórtyatartója légy?
- Azt megengedhetem,
Lelkem édesanyám! -
Ő es csak bemene
Belső kamerába,
Ő es csak kivevé
Rég iuszos vásznát,
S a fejitől fogá
Talpáig tekeré,
Fejinél meggyútá
Talpáig égeté.
- Anyám, édesanyám,
Virjad-e, vaj még nem,
Virjad-e, vaj még nem,
Mert mindjár végem lesz!
- Virjad, lányom, virjad,
Első kakas-szó van,
Oláhul Merinka,
Magyarul Margitka!
- Másodikszor mondom,
Lelkem, édesanyám,
Virjad-e, vaj még nem,
Mert mindjárt végem lesz!
- Virjad, lyányom, virjad,
Piros hajnal tetszik,
Oláhul Merinka,
Magyarul Margitka!
- Harmadikszor mondom,
Lelkem, édesanyám,
Virjad-e, vaj még nem,
Mert mindjár végem lesz?
S akkor erre szóra
Ó es csak felvevé,
Ő es csak kivivé
A virágos kertbe,
E virágos kertbe,
Rózsabokor alá,
Rózsabokor alá,
Mint egy porgolt tőkét.
Csak kapun szólamlék
Ez ő édes fia.
- Oláhul Merinka,
Magyarul Margitka,
Nyisd meg a kapudat,
Erejsz be ingemet,
Mert én hazajöttem,
Jó hírt hazahoztam,
Jó hírt hazahoztam,
Neked megmondanám!
- Állj meg fiam, állj meg,
Mingyán béeresztlek!
- Nem kell, anyám, nem kell!
Hol ez én Merinkám,
Hol ez én Merinkám,
Hogy maga nyissa ki?
- Elment, fiam elment
A rózsa-mezőbe
Rózsavirág-szedni
Bokrétába kötni,
Neked hazahojza,
Kalapodba rakja. -
Ő es csak megtére,
Ő es csak elmene,
Ő es csak elmene
E rózsa-mezőbe.
- Nyeriss, lovam, nyeriss!
Hol ez én Merinkám?
Oláhul Merinka,
Magyarul Margitka!
- Gazdám, édes gazdám,
Ne fárassz ingemet!
Honn a te Merinkád,
E virágoskerbe,
E virágoskerbe
Rózsabokor alatt. -
Ő es csak megtére,
Ő es hazamene,
Ő es csak bemene
A virágoskerbe.
Messzünet meglátá,
Mend egy porgolt csutkot.
Ő es odamene
Emellyikre bukék.
- Oláhul Merinka,
Magyarul Margitka,
Meghóttál-e, vaj élsz
Rózsabokor alatt?
- Élek, gyenge rózsám,
De immán végem lett!
Ő es csak felkele,
Ő es csak bémene.
- Anyám, édesanyám,
Adja ide nekem
Arany székecskémet,
Aranybütü késem!
Az ő édesanyja
Neki odaadá
Arany székecskéjét,
Aranybütü kését.
A mellyibe üté,
Szernyű halált hala. -
S őket csak elvivék
S őket eltemeték.
Egynek csántatának
Fehér mármulykő koporsót,
S a másiknak csántanának
Fekete mármulykő koporsót.
Egyiket temették
Z ótár mellé belül,
S másikat temették
Z ótár mellé kivül.
Onnat is kinöve
Két szép lyilyiomszál.
Nőnek, növögetnek,
Z ótárt meghaladják.
Z ótárt meghaladják,
Összekapcsolkodnak.
Hát az apjik bement,
Szépen virágoztak.
Hát az annyik bement,
Úgy leszomorkodtak,
Úgy leszomorkodtak,
Fődig elirvadtak.
Átkozott az apa,
Hétszerebb az anya,
Ki két virágszálat
Elválasztja vala.
Klézse (Moldva)
Jol emlekszem, hogy mar Kazakhsztanba is ugy mentunk, hogy a Bagolyasszony balladajat dudolgattam magamban Kiss Ferenc Szerelemajtok cimu CD-jerol, es meg is neztem, honnan eredhet. Ugyanis liliomszal vagy rozsa vagy galamb eseteben nem lenne eppenseggel meglepo, de a bagolyasszony nagyon erdekes. Az meg fokeppen erdekes kontextus, hogy az egesz ballada egy elatkozott, parjat es gyermeket felado asszonyrol szol.
Persze ki is derult, hogy a ballada moldvai gyokerekkel biro nepdal es az egyik legregebbi feljegyzett dalunk, amire racsapott mar a manyshik-chantik miatt a finnugorista neprajz, vitatkoztak rola, magyaraztak mindennek - csak eppen nem eneklik. Engem viszont azert erdekel, mert a ballada naiv fulbe is sug dolgokat, tanit, es ahogy izlelgetem most, majd 7 evvel kesobb, uj izeket velek felfedezni benne.
Es nemcsak ebben, a szomoru lanyok/asszonyok balladainak a soraban is. Zolival megtanultuk a Rakoci kocsmaban kezdetut, ami a CD-n a keretet adja, mert vilagos es egyszeru a szovege, meg minden bizonnyal Rakoci es a kurucok miatt is.
Itt talaltam meg a szoveget:
Balladas nepdalok - MEK OSZK
A szoveget bemasolom majd lentre, egyutt egy masikkal, amit mostanaban kezdtem nezegetni es atgondolni. Tortenetesen ez is moldvai nepdal, klezsei. A CD-n nagyon szepen eneklik, de annyira regiesen, hogy nemely szavakat 10x-100x kellett ujrahallgatnom hazafele a kocsiban, hogy megertsem. Most dobbentem ra, hogy Margitka balladaja egy fiatal lany meghurcolasarol - es talan megeroszakolasarol - szol. A teljes szoveget fellelve vilagossa valt, hogy ez egy csaladi tragedia, egy kegyetlenul eldurvulo anyos - meny konfliktus, ami aztan egyfajta kelet-karpatoki Romeo es Julia tortenette es hetedizigleni atokka fajul. Raadasul a ravatal jelenet meg Arany Janos Tetemre hivas cimu versere hajaz, csak itt nem a ver buzog, hanem a viragok hervadnak el, de vegso soron meg a kepi vilag is igen ismeros.
Arra gondoltam, hogy osszegyujtom ezeket a dalokat iden, es megtanulom oket enekelni. Most ugyis szurke tel van, ballada ido, ezek a tortenetek a gonoszsag melyseges sotetsegen keresztul vezetnek, de visszavisznek a csillagokig lelek-rezduleseik menten.
A szoveg pedig ez, itt alabb, a gazdag vizualis fantaziaju emberek kozul csak az eros idegzetueknek, illetve rutinos Hunyadi-ciklus olvasoknak:
OLÁHUL MERINKA
(A kegyetlen anyós)
- Oláhul Merinka,Magyarul Margitka,
Száz katanám közül
Melyiket szereted?
Napat-e, vaj hódat,
Vaj fényes csillagot?
- Napat es szeretem,
Hódat es szeretem,
De fényes csillagot
Leginkább szeretem.
- Azt es mondd meg nekem,
Hogy ez mire menen?
- E szép fényes nap es
Öreg Ráduj vajda,
S e szép fényes hód es
Ez öreg vajdáné,
S a szép fényes csillag
Ifjú Ráduj Péter.
Megmondám, megmondám,
Hogy a mire menen. -
Csak kapun szóla meg
A katona legény:
- Oláhul Merinka,
Magyarul Margitka!
Nekem el kell menni
Hadba hadakozni,
Jó hírt hazahozni,
Neked megmondani!
Anyám, édesanyám,
Üsellye jól gondját,
Üsellye jól gondját
S az én Merinkámnak!
Nekem el kell menni
Hadba hadakozni,
Jó hírt hazahozni,
Neki megmondani.
- Oláhul Merinka,
Magyarul Margitka,
Lelkem, édes lányom,
Azt megengeded-e,
Azt megengeded-e,
Favágó tőkém légy?
- Meg nem engedhetem,
Lelkem édesanyám!
- Oláhul Merinka,
Magyarul Margitka,
Lelkem édes lányom,
Azt megengeded-e,
Nyársba felhúzzalak,
Langon piríssalak?
- Meg nem engedhetem,
Lelkem édesanyám!
- Oláhul Merinka,
Magyarul Margitka,
Lelkem, édes lányom
Azt megengeded-e,
Asztali vendégnek
Gyórtyatartója légy?
- Azt megengedhetem,
Lelkem édesanyám! -
Ő es csak bemene
Belső kamerába,
Ő es csak kivevé
Rég iuszos vásznát,
S a fejitől fogá
Talpáig tekeré,
Fejinél meggyútá
Talpáig égeté.
- Anyám, édesanyám,
Virjad-e, vaj még nem,
Virjad-e, vaj még nem,
Mert mindjár végem lesz!
- Virjad, lányom, virjad,
Első kakas-szó van,
Oláhul Merinka,
Magyarul Margitka!
- Másodikszor mondom,
Lelkem, édesanyám,
Virjad-e, vaj még nem,
Mert mindjárt végem lesz!
- Virjad, lyányom, virjad,
Piros hajnal tetszik,
Oláhul Merinka,
Magyarul Margitka!
- Harmadikszor mondom,
Lelkem, édesanyám,
Virjad-e, vaj még nem,
Mert mindjár végem lesz?
S akkor erre szóra
Ó es csak felvevé,
Ő es csak kivivé
A virágos kertbe,
E virágos kertbe,
Rózsabokor alá,
Rózsabokor alá,
Mint egy porgolt tőkét.
Csak kapun szólamlék
Ez ő édes fia.
- Oláhul Merinka,
Magyarul Margitka,
Nyisd meg a kapudat,
Erejsz be ingemet,
Mert én hazajöttem,
Jó hírt hazahoztam,
Jó hírt hazahoztam,
Neked megmondanám!
- Állj meg fiam, állj meg,
Mingyán béeresztlek!
- Nem kell, anyám, nem kell!
Hol ez én Merinkám,
Hol ez én Merinkám,
Hogy maga nyissa ki?
- Elment, fiam elment
A rózsa-mezőbe
Rózsavirág-szedni
Bokrétába kötni,
Neked hazahojza,
Kalapodba rakja. -
Ő es csak megtére,
Ő es csak elmene,
Ő es csak elmene
E rózsa-mezőbe.
- Nyeriss, lovam, nyeriss!
Hol ez én Merinkám?
Oláhul Merinka,
Magyarul Margitka!
- Gazdám, édes gazdám,
Ne fárassz ingemet!
Honn a te Merinkád,
E virágoskerbe,
E virágoskerbe
Rózsabokor alatt. -
Ő es csak megtére,
Ő es hazamene,
Ő es csak bemene
A virágoskerbe.
Messzünet meglátá,
Mend egy porgolt csutkot.
Ő es odamene
Emellyikre bukék.
- Oláhul Merinka,
Magyarul Margitka,
Meghóttál-e, vaj élsz
Rózsabokor alatt?
- Élek, gyenge rózsám,
De immán végem lett!
Ő es csak felkele,
Ő es csak bémene.
- Anyám, édesanyám,
Adja ide nekem
Arany székecskémet,
Aranybütü késem!
Az ő édesanyja
Neki odaadá
Arany székecskéjét,
Aranybütü kését.
A mellyibe üté,
Szernyű halált hala. -
S őket csak elvivék
S őket eltemeték.
Egynek csántatának
Fehér mármulykő koporsót,
S a másiknak csántanának
Fekete mármulykő koporsót.
Egyiket temették
Z ótár mellé belül,
S másikat temették
Z ótár mellé kivül.
Onnat is kinöve
Két szép lyilyiomszál.
Nőnek, növögetnek,
Z ótárt meghaladják.
Z ótárt meghaladják,
Összekapcsolkodnak.
Hát az apjik bement,
Szépen virágoztak.
Hát az annyik bement,
Úgy leszomorkodtak,
Úgy leszomorkodtak,
Fődig elirvadtak.
Átkozott az apa,
Hétszerebb az anya,
Ki két virágszálat
Elválasztja vala.
Sunday, May 12, 2013
Indiansziv
A vegen kezdem: Sulfurbol hazafele jovet lattam egy dombteton egy templomot, es az elotte levo igehirdeto tablan ez allt: (Az Isten) tudja, hogy mit kivansz, anelkul, hogy mondanod kellene.
Ugy ereztem, hogy ez egeszen igy van. Az USA-bol soha nem erdekelt igazan a felhokarcolo rengeteg, a csillogo nagyvarosok es broadwayek nyuzsgo vilaga. Ami leginkabb vonzott, az a termeszet, es leginkabb cowboyokra, erdojaro emberekre voltam kivancsi. Meg indianokra.
Ugy adodott, hogy Oklahomaba vetett a sors. Utobb kiderult, hogy itt van az USA legnagyobb indian rezervatuma, ebben az allamban laknak legnagyobb lelekszamban oslakosok. Ezt a repuloteren nem tudtam, csak kezembe akadt egy brossura Chickasaw Cultural Center kiadvanya. Vagyis, Karl May alapjan: csikasszok. Mar akkor tudtam, hogy ide el kell mennem mindenkeppen. A szombati napot nemi terepfutast leszamitva vegigdolgoztam, igy elegge lebilisnak tunt, hogy a labam egyaltalan kitehetem Oklahoma City kornyekerol, reggel, amikor felkeltem, raneztem ket prospektusra: az egyik tele volt cowboyokkal, rodeosokkal, indian tancosokkal, a masikon csak annyi allt, hogy indian kulturalis kozpont botanikai es ethnografiai kiallitasokkal. Megint felsejlett bennem, hogy nekem ide kell mennem.
Sulphur nem annyira nagy varos, nagyjabol 10 utcaja van, es Normantol 60 merfoldre fekszik. Kietlen videk, a zsufolt bevasarlokozpont parkoloja ilyen:
A kulturalis kozpontot masodjara talaltam meg, mert van egy Chickasaw rekreacios ovezet, ami nagyjabol egy szep ligetes kemping es szabadteri sutogeto hely. A kozpontot eldugtak a kevesbe frekventalt helyre. Nem ilyenre szamitottam, semmi indian sator, totemoszlop, inkabb hasonlitott egy japan buddhista kert es egy modern muveszeti muzeum keresztezesere, mint indian kulturkozpontra. Viszont tisztasag, rend es beke mindenhol. Vegigneztem egy videot a csikasszo reneszanszrol, es vegigneztem a tortenelmukrol szolo kiallitast. Tragikus indian sors: a Missisippi kornyekerol kiszoritottak oket egy hamis szerzodessel, aztan gyakorlatilag tovabbdeportaltak oket, de meg a Mississipi videknel sokkal kietlenebb Oklahomaban is kiszoritottak oket az uj foldjukrol az 1800-as evek vegen a nagy "fodert valo futasban", amelyben a szo szoros ertelmeben felsorakoztattak az uj, foldehes feher telepeseket az indian teruletek hataran es elrajtoltattak oket, aztan ki hova tuzte a zaszlot, azt a teruletet tudhatta a magaenak ebbol a szigoru, kontinentalis, kopar, voros asvanyi agyaggal boritott teruleten.
A csikasszok azonban megmaradtak es kemenyen kuzdottek az identitasukert, ugyhogy ma kb autonomiaban elnek a rezervatumban, megis az amerikai allam tagjaikent.
A kiallitas utan lementem a csikasszo mintafaluba, ami elo kulturalis kozpont, sok gyulest es kozossegi esemenyt tartanak ott. Pl a fura dobo-utokkel folyatott csatajatekot, amiben egy oszlopon levo pirs halat kell eltalalni.
A kozpontban vannak kezmuvesek is, harom emberrel beszelgettem: egy szovo novel, egy hadijatek jatekossal es egy oreg faragoval. Ez utobbival nagyon jot beszeltunk, elmondtam neki, hogy sorskozosseget erzek vele, mert a magyar nepet is annyiszor elarultak, a foldunket megcsonkitottak, es hogy mi is a termeszet fiainak tartjuk magunkat. Amugy a csikasszok nem satorban elnek, hanem gyekeny teteju gerendahazakban, ami az en montan lelkivilagomnak egy sokkal konnyebben feldolgozhato tema, mint a sator.
Nagy oromteli kezfogassal valtunk el az oregtol, aki farago volt, es indian ija, meg nyilvesszok mellett faviragokat faragott. Kolcsonosen a Joisten aldasat kertuk a masikra.
Ezutan viszont olyan tortent, ami egeszen mesebe illo, ballagtam eppen kifele, amikor megjelent az oreg az elektromos kistraktoran, es odaintett. Mondta, hogy velem beszelt az elobb es szeretne adni valamit. Egy pattintott ko indian nyilhegy volt. Mondta, hogy ez az egyik legjobban sikerult nyilhegye, es szerinte eleg jo es fogadjam szeretettel. Alig tudtam megkoszonni a meglepetestol es a meghatottsagtol. Szerettem volna nem csalodassal telve eljonni egy indian helyrol es nem azt latni, hogy teljesen zullesnek es folkklorvurstlinak adtak magukat.
Ehelyett lattam egy ontudatos nep szivos talpraallasanak az egyik helyszinet es lett egy mesebe illo oregindianos elmenyem, amiben ugy bocsatott utamra, hogy az uzenet a szivembe is beleegett es egy emlekem is maradt rola.
Ez:
A Csillagszemu Juhasz megtalalta a szellemi testvereit :)
Ugy ereztem, hogy ez egeszen igy van. Az USA-bol soha nem erdekelt igazan a felhokarcolo rengeteg, a csillogo nagyvarosok es broadwayek nyuzsgo vilaga. Ami leginkabb vonzott, az a termeszet, es leginkabb cowboyokra, erdojaro emberekre voltam kivancsi. Meg indianokra.
Ugy adodott, hogy Oklahomaba vetett a sors. Utobb kiderult, hogy itt van az USA legnagyobb indian rezervatuma, ebben az allamban laknak legnagyobb lelekszamban oslakosok. Ezt a repuloteren nem tudtam, csak kezembe akadt egy brossura Chickasaw Cultural Center kiadvanya. Vagyis, Karl May alapjan: csikasszok. Mar akkor tudtam, hogy ide el kell mennem mindenkeppen. A szombati napot nemi terepfutast leszamitva vegigdolgoztam, igy elegge lebilisnak tunt, hogy a labam egyaltalan kitehetem Oklahoma City kornyekerol, reggel, amikor felkeltem, raneztem ket prospektusra: az egyik tele volt cowboyokkal, rodeosokkal, indian tancosokkal, a masikon csak annyi allt, hogy indian kulturalis kozpont botanikai es ethnografiai kiallitasokkal. Megint felsejlett bennem, hogy nekem ide kell mennem.
Sulphur nem annyira nagy varos, nagyjabol 10 utcaja van, es Normantol 60 merfoldre fekszik. Kietlen videk, a zsufolt bevasarlokozpont parkoloja ilyen:
A kulturalis kozpontot masodjara talaltam meg, mert van egy Chickasaw rekreacios ovezet, ami nagyjabol egy szep ligetes kemping es szabadteri sutogeto hely. A kozpontot eldugtak a kevesbe frekventalt helyre. Nem ilyenre szamitottam, semmi indian sator, totemoszlop, inkabb hasonlitott egy japan buddhista kert es egy modern muveszeti muzeum keresztezesere, mint indian kulturkozpontra. Viszont tisztasag, rend es beke mindenhol. Vegigneztem egy videot a csikasszo reneszanszrol, es vegigneztem a tortenelmukrol szolo kiallitast. Tragikus indian sors: a Missisippi kornyekerol kiszoritottak oket egy hamis szerzodessel, aztan gyakorlatilag tovabbdeportaltak oket, de meg a Mississipi videknel sokkal kietlenebb Oklahomaban is kiszoritottak oket az uj foldjukrol az 1800-as evek vegen a nagy "fodert valo futasban", amelyben a szo szoros ertelmeben felsorakoztattak az uj, foldehes feher telepeseket az indian teruletek hataran es elrajtoltattak oket, aztan ki hova tuzte a zaszlot, azt a teruletet tudhatta a magaenak ebbol a szigoru, kontinentalis, kopar, voros asvanyi agyaggal boritott teruleten.
A csikasszok azonban megmaradtak es kemenyen kuzdottek az identitasukert, ugyhogy ma kb autonomiaban elnek a rezervatumban, megis az amerikai allam tagjaikent.
A kiallitas utan lementem a csikasszo mintafaluba, ami elo kulturalis kozpont, sok gyulest es kozossegi esemenyt tartanak ott. Pl a fura dobo-utokkel folyatott csatajatekot, amiben egy oszlopon levo pirs halat kell eltalalni.
A kozpontban vannak kezmuvesek is, harom emberrel beszelgettem: egy szovo novel, egy hadijatek jatekossal es egy oreg faragoval. Ez utobbival nagyon jot beszeltunk, elmondtam neki, hogy sorskozosseget erzek vele, mert a magyar nepet is annyiszor elarultak, a foldunket megcsonkitottak, es hogy mi is a termeszet fiainak tartjuk magunkat. Amugy a csikasszok nem satorban elnek, hanem gyekeny teteju gerendahazakban, ami az en montan lelkivilagomnak egy sokkal konnyebben feldolgozhato tema, mint a sator.
Nagy oromteli kezfogassal valtunk el az oregtol, aki farago volt, es indian ija, meg nyilvesszok mellett faviragokat faragott. Kolcsonosen a Joisten aldasat kertuk a masikra.
Ezutan viszont olyan tortent, ami egeszen mesebe illo, ballagtam eppen kifele, amikor megjelent az oreg az elektromos kistraktoran, es odaintett. Mondta, hogy velem beszelt az elobb es szeretne adni valamit. Egy pattintott ko indian nyilhegy volt. Mondta, hogy ez az egyik legjobban sikerult nyilhegye, es szerinte eleg jo es fogadjam szeretettel. Alig tudtam megkoszonni a meglepetestol es a meghatottsagtol. Szerettem volna nem csalodassal telve eljonni egy indian helyrol es nem azt latni, hogy teljesen zullesnek es folkklorvurstlinak adtak magukat.
Ehelyett lattam egy ontudatos nep szivos talpraallasanak az egyik helyszinet es lett egy mesebe illo oregindianos elmenyem, amiben ugy bocsatott utamra, hogy az uzenet a szivembe is beleegett es egy emlekem is maradt rola.
Ez:
A Csillagszemu Juhasz megtalalta a szellemi testvereit :)
Sunday, January 6, 2013
Facse
A Csillagszemu Juhasz hazert. Vannak ennek a tortenetnek nehez pillanatai, pl. nem nagyon tudtam aludni a ket unnep kozott, olyan jol hozzaszoktam, hogy 9 idozonaval arrebb kelek-fekszem, meg nem tudtam mit kezdeni azzal a helyzettel, hogy egy teljes heten keresztul nem bosszanthattam fel magam a ceges okostelefonnal.
Most Ujev kapcsan megcsinaltam a szamvetesemet magammal es ime ez jott ki:
- szeretem a munkamat, de a munkam nem a szenvedelyem is egyben, nem tudok/ nem akarok es szerintem nem is kell annyira szakbarbarnak lenni, hogy kizarolag a munkam szellemileg is es lelkileg is kielegitsen.
- emiatt fontos arra figyelni, hogy megmaradjanak azok az aranyok, amik a szakmam, a szakmai kiteljesedesem es a maganeletem, a szabad szellemem es ezeknek kiteljesedesei kozott vannak. Amerikaban a szakmai fejlodes es kiteljesedes nagyon ment, viszont a maradek resz annyira elvekonyodott, hogy elkeztem ketsegbe vonni nemcsak azt, hogy ki is vagyok, hanem azt, hogy vagyok-e egyaltalan. Az eleten tulelesre jatszva atrobogni eleg feszelyezo gondolat 30 evesen, amikor a felelotlen fiatalsagom mar odavan, a csaladi eletem nemhogy lassan indul, hanem konkretan nincs, es csak annyi a bizonyos, hogy 70 eves koromig dolgozni kell, mint a gepnek, mert csak ugy - vagy ugy sem - van ram szuksege a tarsadalomnak.
- fizikai helyem a vilagban ugy van, mint az okos menyecskenek a galambja, a Matyas meseben, van is meg nincs is, ezert kisebb targyakkal veszem magam korbe szinte mar felesleges mertekben, amelyek ezt pillanatokra feledtetik.
- emellett egy bizonyos ondefinicos korszakom utan elkovetett test-forma javitasom hipp-hopp elmult, az osszes nadragom kihiztam, az osszes ingem gyanus helyeken feszul, mikozben a vallam csontjat tobb iranybol is erzem. Ezen is erdemes valtoztatni, mert a gerincessegnek van am fizikai osszetevoje is.
Szoval van min javitani, de egy ilyen kis szettel regebben az elkeseredes mardosott volna, most viszont egyfajta higgadtsaggal latom a lelki, szellemi es testi igenyeimet, es szepen el is kezdem oket epitgetni. Mivel a felelotlen fiatalsagon tul vagyok, nem sietek, hanem en is epitkezek, mintha allamot akarnek alapitani es nem haditabort.
Szellemi es lelki fejlodesekent le is iratkoztam a facserol, mert csak rabolta az idom es egette a lelkem. Az igazak megtalalnak amugy is.
Hat igy vagok neki 2013-nak, a "vilagvege" utan.
Most Ujev kapcsan megcsinaltam a szamvetesemet magammal es ime ez jott ki:
- szeretem a munkamat, de a munkam nem a szenvedelyem is egyben, nem tudok/ nem akarok es szerintem nem is kell annyira szakbarbarnak lenni, hogy kizarolag a munkam szellemileg is es lelkileg is kielegitsen.
- emiatt fontos arra figyelni, hogy megmaradjanak azok az aranyok, amik a szakmam, a szakmai kiteljesedesem es a maganeletem, a szabad szellemem es ezeknek kiteljesedesei kozott vannak. Amerikaban a szakmai fejlodes es kiteljesedes nagyon ment, viszont a maradek resz annyira elvekonyodott, hogy elkeztem ketsegbe vonni nemcsak azt, hogy ki is vagyok, hanem azt, hogy vagyok-e egyaltalan. Az eleten tulelesre jatszva atrobogni eleg feszelyezo gondolat 30 evesen, amikor a felelotlen fiatalsagom mar odavan, a csaladi eletem nemhogy lassan indul, hanem konkretan nincs, es csak annyi a bizonyos, hogy 70 eves koromig dolgozni kell, mint a gepnek, mert csak ugy - vagy ugy sem - van ram szuksege a tarsadalomnak.
- fizikai helyem a vilagban ugy van, mint az okos menyecskenek a galambja, a Matyas meseben, van is meg nincs is, ezert kisebb targyakkal veszem magam korbe szinte mar felesleges mertekben, amelyek ezt pillanatokra feledtetik.
- emellett egy bizonyos ondefinicos korszakom utan elkovetett test-forma javitasom hipp-hopp elmult, az osszes nadragom kihiztam, az osszes ingem gyanus helyeken feszul, mikozben a vallam csontjat tobb iranybol is erzem. Ezen is erdemes valtoztatni, mert a gerincessegnek van am fizikai osszetevoje is.
Szoval van min javitani, de egy ilyen kis szettel regebben az elkeseredes mardosott volna, most viszont egyfajta higgadtsaggal latom a lelki, szellemi es testi igenyeimet, es szepen el is kezdem oket epitgetni. Mivel a felelotlen fiatalsagon tul vagyok, nem sietek, hanem en is epitkezek, mintha allamot akarnek alapitani es nem haditabort.
Szellemi es lelki fejlodesekent le is iratkoztam a facserol, mert csak rabolta az idom es egette a lelkem. Az igazak megtalalnak amugy is.
Hat igy vagok neki 2013-nak, a "vilagvege" utan.
Saturday, December 15, 2012
Utolso hangos dal
Hat ez is eljott. Az utolso nap Berkeleyben, az utolso tanc az Eszterlancosoknal. Tegnap vettem egy uveg tequilat, ami a legjobban hasonlit a palinkara, es elvittem a tancra. Mindig jol ereztem magam, de most felelossegtudat es kuldetestudat nelkul egyszeruen jol akartam magam erezni. Es ma mindenki ram figyelt, es annyra elkenyeztettek, hogy repdestem. Tancoltam Vikivel, aki konok, asszonyos, erzeki, Dianaval, aki kemeny es edesanyas, cserkeszparancsnok, tancoltam Borival, akirol kiderult, hogy meg csak 18 eves sincs, hanem csak 15, de a tartasossaga, gerincessege eppen emiatt meg ertekesebb es az eszessege meg tundoklobb. Tancoltam Ancsaval, aki a romantikus noiesseg archetipusa. Tancoltam Orsival Bori hugaval, akire rendesen ugy kell vigyazni, mint egy torekeny kismadarra. Tancoltam Agival, aki hatarozott es ontorvenyu.
Az elejen botoltunk, a tanitasom osszeszedettsege feledheto volt. Viszont eltancoltak nekem, nekunk a mezosegi koreografiat. Neztem az arcukat, a tiszta tekintetuket, fenylo szep arcukat, es belul sirtam es nevettem. Minden magyar lany az eget hozta le. Minden magyar asszony, a terem szelerol a lelke melyerol enekelt. A tancolo ferfiak, egy 65 eves perui-amerikai forma, tavoli magyar osokkel, es egy 60 eves kinai ferfi mindenfele ver szerinti magyar vonatkozas nelkul csak tancoltak, komoly tisztelettel es tisztesseggel az arcukon. Elallt a lelegzetem. Megallt a kezemben a tequila. Csak sirtam es nevettem belul, rajongtam ertuk, halas voltam Nekik, imadtam oket a magam csendes es a vilagert meg nem mozdulo modjan. Olyan jo volt veluk lenni!
Az utolso tancot Vikivel tancoltam. Sokat gondolkoztam, hogy majd kivel tancolok, es legtobbszor Ancsara es Borira gondoltam. De ez igen kuonleges volt, nekem legalabbis. Addigra mar nemigen voltam jozan, az ital jo harmadat en ittam meg. De ferfi voltam mellette, a vilag tengelye es o mellettem ott es akkor a vilag ekessege volt, NO volt. Amirol a tanc szol. Amitol a lelek rezdul. Hiaba hibaztam, csak nevetett. Hallottam mar, hogy a magyar neptanc macsoista. Aki ezt mondta, ostoba volt. A vilagban mindennek megvan a helye, mindenkinek, a ferfinak is, a nonek is. Nem olyan ertelemben, hogy a konyhapultot tamasztva, vagy a mosogato mellett. Mennyire szepseges egyseget alkot egy osszillo ferfi es egy no!
Milyen egyedi, csodalatos, kiveteles, es megis milyen termeszetes es magatol ertetodo. A magyar neptancban nem rangatja a ferfi a not, nem terelgeti - REPITI, hagyja kibontkozni, szarnyalni, tundokolni. Es o maga is furdozik a NO SZEPSEGEBEN, BAJABAN! A no pedig feloldodik a ferfi erejeben, nem vesziti el onmagat, hanem egyek lesznek, ket kulonbozo elemi minoseg tokeletes harmoniaban egybeolvadva. Nagyon sokat koszonhetek ennek a csoportnak. Lehet, hogy koszorultem kicsit a nyelvemet, de nem rajtuk, hanem az itteni vilagon, amiben elnek, ahogy elni lehet. Szerettem veluk lenni, mert a professzionalis, elettelen, droid eletben ok voltak az elet, az emberseg, a visszatero lelkiseg. Hetrol hetre. Minden nap hosszasan, jocskan ejszakaba nyuloan dolgoztam. Kiveve pentekente, mert akkor ott kellett lennem, Veluk.
A szunetben enekeltem nekik, az osszes pajzan dalt, amit ismertem. Az osszes tiltolistasat, amit ezerszer enekeltunk mar hamiskas, csillogo szemekkel. Nekik is csillogott a szemuk. Volt, aki pirult is melle...
Az elejen botoltunk, a tanitasom osszeszedettsege feledheto volt. Viszont eltancoltak nekem, nekunk a mezosegi koreografiat. Neztem az arcukat, a tiszta tekintetuket, fenylo szep arcukat, es belul sirtam es nevettem. Minden magyar lany az eget hozta le. Minden magyar asszony, a terem szelerol a lelke melyerol enekelt. A tancolo ferfiak, egy 65 eves perui-amerikai forma, tavoli magyar osokkel, es egy 60 eves kinai ferfi mindenfele ver szerinti magyar vonatkozas nelkul csak tancoltak, komoly tisztelettel es tisztesseggel az arcukon. Elallt a lelegzetem. Megallt a kezemben a tequila. Csak sirtam es nevettem belul, rajongtam ertuk, halas voltam Nekik, imadtam oket a magam csendes es a vilagert meg nem mozdulo modjan. Olyan jo volt veluk lenni!
Az utolso tancot Vikivel tancoltam. Sokat gondolkoztam, hogy majd kivel tancolok, es legtobbszor Ancsara es Borira gondoltam. De ez igen kuonleges volt, nekem legalabbis. Addigra mar nemigen voltam jozan, az ital jo harmadat en ittam meg. De ferfi voltam mellette, a vilag tengelye es o mellettem ott es akkor a vilag ekessege volt, NO volt. Amirol a tanc szol. Amitol a lelek rezdul. Hiaba hibaztam, csak nevetett. Hallottam mar, hogy a magyar neptanc macsoista. Aki ezt mondta, ostoba volt. A vilagban mindennek megvan a helye, mindenkinek, a ferfinak is, a nonek is. Nem olyan ertelemben, hogy a konyhapultot tamasztva, vagy a mosogato mellett. Mennyire szepseges egyseget alkot egy osszillo ferfi es egy no!
Milyen egyedi, csodalatos, kiveteles, es megis milyen termeszetes es magatol ertetodo. A magyar neptancban nem rangatja a ferfi a not, nem terelgeti - REPITI, hagyja kibontkozni, szarnyalni, tundokolni. Es o maga is furdozik a NO SZEPSEGEBEN, BAJABAN! A no pedig feloldodik a ferfi erejeben, nem vesziti el onmagat, hanem egyek lesznek, ket kulonbozo elemi minoseg tokeletes harmoniaban egybeolvadva. Nagyon sokat koszonhetek ennek a csoportnak. Lehet, hogy koszorultem kicsit a nyelvemet, de nem rajtuk, hanem az itteni vilagon, amiben elnek, ahogy elni lehet. Szerettem veluk lenni, mert a professzionalis, elettelen, droid eletben ok voltak az elet, az emberseg, a visszatero lelkiseg. Hetrol hetre. Minden nap hosszasan, jocskan ejszakaba nyuloan dolgoztam. Kiveve pentekente, mert akkor ott kellett lennem, Veluk.
A szunetben enekeltem nekik, az osszes pajzan dalt, amit ismertem. Az osszes tiltolistasat, amit ezerszer enekeltunk mar hamiskas, csillogo szemekkel. Nekik is csillogott a szemuk. Volt, aki pirult is melle...
Subscribe to:
Posts (Atom)