A vegen kezdem: Sulfurbol hazafele jovet lattam egy dombteton egy templomot, es az elotte levo igehirdeto tablan ez allt: (Az Isten) tudja, hogy mit kivansz, anelkul, hogy mondanod kellene.
Ugy ereztem, hogy ez egeszen igy van. Az USA-bol soha nem erdekelt igazan a felhokarcolo rengeteg, a csillogo nagyvarosok es broadwayek nyuzsgo vilaga. Ami leginkabb vonzott, az a termeszet, es leginkabb cowboyokra, erdojaro emberekre voltam kivancsi. Meg indianokra.
Ugy adodott, hogy Oklahomaba vetett a sors. Utobb kiderult, hogy itt van az USA legnagyobb indian rezervatuma, ebben az allamban laknak legnagyobb lelekszamban oslakosok. Ezt a repuloteren nem tudtam, csak kezembe akadt egy brossura Chickasaw Cultural Center kiadvanya. Vagyis, Karl May alapjan: csikasszok. Mar akkor tudtam, hogy ide el kell mennem mindenkeppen. A szombati napot nemi terepfutast leszamitva vegigdolgoztam, igy elegge lebilisnak tunt, hogy a labam egyaltalan kitehetem Oklahoma City kornyekerol, reggel, amikor felkeltem, raneztem ket prospektusra: az egyik tele volt cowboyokkal, rodeosokkal, indian tancosokkal, a masikon csak annyi allt, hogy indian kulturalis kozpont botanikai es ethnografiai kiallitasokkal. Megint felsejlett bennem, hogy nekem ide kell mennem.
Sulphur nem annyira nagy varos, nagyjabol 10 utcaja van, es Normantol 60 merfoldre fekszik. Kietlen videk, a zsufolt bevasarlokozpont parkoloja ilyen:
A kulturalis kozpontot masodjara talaltam meg, mert van egy Chickasaw rekreacios ovezet, ami nagyjabol egy szep ligetes kemping es szabadteri sutogeto hely. A kozpontot eldugtak a kevesbe frekventalt helyre. Nem ilyenre szamitottam, semmi indian sator, totemoszlop, inkabb hasonlitott egy japan buddhista kert es egy modern muveszeti muzeum keresztezesere, mint indian kulturkozpontra. Viszont tisztasag, rend es beke mindenhol. Vegigneztem egy videot a csikasszo reneszanszrol, es vegigneztem a tortenelmukrol szolo kiallitast. Tragikus indian sors: a Missisippi kornyekerol kiszoritottak oket egy hamis szerzodessel, aztan gyakorlatilag tovabbdeportaltak oket, de meg a Mississipi videknel sokkal kietlenebb Oklahomaban is kiszoritottak oket az uj foldjukrol az 1800-as evek vegen a nagy "fodert valo futasban", amelyben a szo szoros ertelmeben felsorakoztattak az uj, foldehes feher telepeseket az indian teruletek hataran es elrajtoltattak oket, aztan ki hova tuzte a zaszlot, azt a teruletet tudhatta a magaenak ebbol a szigoru, kontinentalis, kopar, voros asvanyi agyaggal boritott teruleten.
A csikasszok azonban megmaradtak es kemenyen kuzdottek az identitasukert, ugyhogy ma kb autonomiaban elnek a rezervatumban, megis az amerikai allam tagjaikent.
A kiallitas utan lementem a csikasszo mintafaluba, ami elo kulturalis kozpont, sok gyulest es kozossegi esemenyt tartanak ott. Pl a fura dobo-utokkel folyatott csatajatekot, amiben egy oszlopon levo pirs halat kell eltalalni.
A kozpontban vannak kezmuvesek is, harom emberrel beszelgettem: egy szovo novel, egy hadijatek jatekossal es egy oreg faragoval. Ez utobbival nagyon jot beszeltunk, elmondtam neki, hogy sorskozosseget erzek vele, mert a magyar nepet is annyiszor elarultak, a foldunket megcsonkitottak, es hogy mi is a termeszet fiainak tartjuk magunkat. Amugy a csikasszok nem satorban elnek, hanem gyekeny teteju gerendahazakban, ami az en montan lelkivilagomnak egy sokkal konnyebben feldolgozhato tema, mint a sator.
Nagy oromteli kezfogassal valtunk el az oregtol, aki farago volt, es indian ija, meg nyilvesszok mellett faviragokat faragott. Kolcsonosen a Joisten aldasat kertuk a masikra.
Ezutan viszont olyan tortent, ami egeszen mesebe illo, ballagtam eppen kifele, amikor megjelent az oreg az elektromos kistraktoran, es odaintett. Mondta, hogy velem beszelt az elobb es szeretne adni valamit. Egy pattintott ko indian nyilhegy volt. Mondta, hogy ez az egyik legjobban sikerult nyilhegye, es szerinte eleg jo es fogadjam szeretettel. Alig tudtam megkoszonni a meglepetestol es a meghatottsagtol. Szerettem volna nem csalodassal telve eljonni egy indian helyrol es nem azt latni, hogy teljesen zullesnek es folkklorvurstlinak adtak magukat.
Ehelyett lattam egy ontudatos nep szivos talpraallasanak az egyik helyszinet es lett egy mesebe illo oregindianos elmenyem, amiben ugy bocsatott utamra, hogy az uzenet a szivembe is beleegett es egy emlekem is maradt rola.
Ez:
A Csillagszemu Juhasz megtalalta a szellemi testvereit :)
No comments:
Post a Comment
Note: Only a member of this blog may post a comment.