A Szarnyas

Ma megnyertunk egy csatat, ha nem is egy hadjaratot, es fokeppen nem a haborut. Elegge megszenvedett erte jonehany ember, de sikerult. Tobbet nem mondhatok. Kerem, kapcsolja ki.
Mindez vasarnap delben tortent, amit meg kisert nehany kosza loves, de azok mar nem voltak veszelyesek.

Nagy megkonnyebbulesemre meg csak del volt, igy aztan kimentem Berkeleybe setalni. Eredetileg az volt a tervem, hogy beulok a sarki mehikanokhoz, azutan rogvest eszembe jutott, hogy mennyire unalmas frater vagyok, hogy akkor is odamegyek enni, amikor nem a szukseg kerget, igy megneztem a szushis helyet. Be volt zarva. Ejnye, ebbol se kedvenc etel, sem internetkavezo nem lesz...
Nekivagtam hat a kampusznak, nezelodni. Akartam talalni egy ujsagost, ahol lehet Sports Illustrated-et venni, erkezett ugyanis ilyen temaju rendelesem. Az egyetemi boltban felvilagositottak, hogy sajnalatos modon a honap legrosszabb reszeben erkeztem, oktoberi mar nincs, novemberi meg nincs, ha van is, a raktarban van, es akinek az a munkakore, hogy kohozza onnan, az nincs itt, tehetetlenek. 2 honapja valoszinuleg "Te hulye vagy?" arckifejezessel bamultam volna ra, most csak legyintettem, ennek nagyon sok oka van, nekem sokkal egyszerubb jovo szombaton visszamenni, mint a fefejuseget faragni.
Viszont eszembe jutott, hogy nem messze van az a mexikoi etterem, ahova Thuroczy Mariek vittek el es organikus eredetu mexikoi etelt lehet enni (a kedvenceimnel altalaban organikus eredetu atlag etelt lehet enni, meg mexikoit is, de azt ritkan valasztom). Beultem hat. Az amerikai etkezesemben ket nagyon nagy kedvenc polus emelkedik ki, az otthon jo minosegben es normalis aron gyakorlatilag hozzaferhetetlen avokado es a gyumolcsle. Igy aztan a rizses-babos-salsas-salatas-tejfolos-sajtos csirkemet megfejeltem egy kis avokadokremmel - aminek nagyon meno neve van, de a faradtsagom nem engedi, hogy ide kibetuzzem. Tulajdonkeppen leszogezhetem, hogy mind etelek, mind lanyok tekinteteben a latinok altalanos ertelemben a legnagyobb kedvenceim ebben a multikulti kis kozegben. Nem vagyok valami kalandvagyo, mi? Sajnalom, a thai konyha nekem altalanossagban tul fuszeres vagy tul edeskes, a kinai konyhan itt is csak akarmi tipusu hust adnak, az indiai haztombok a kikoto fele vannak, keves jo indiai ettermet tudok, meg nap kozben nincs is idom messze menni, pizzan es tesztan meg nem vagyok hajlando elni. A sushit mondjuk megszerettem meg az udon-levest is. Ez megtanultam a palcikakkal enni, ha nem is tul elegansan.

Utana kiultem a campusra, es neztem az embereket, meg elveztem, hogy sut a nap, es poloban, hosszunadragban szinte melegem van.
Nagyon szerencsesnek mondhatom magam, hogy eppen Berkeleybe kerultem erre a bo negyed evre, ebbe a tengerparti, fenyokkel es cedrusokkal teli parkokkal dusan bovelkedo egyetemi kisvarost, a nyugati parton, kozel San Franciscohoz, ami kulturalis ertelemben egy kiemelkedo hely, es szanatoriumian tokeletes az idojarasa. Hegyesvolgyes. A lanyok csinosak
Itt aztan a nehez pillanatokban is az embernek van egy kis menekvese, lehet kint uldogelni a termeszethez legalabb kicsit kozeli kozegben, emberek kozott, melazni a vilag dolgain. Nem kenyszerit vissza a falak koze sem a cudar idojaras, sem a tokeletesen sivar, falanszter kozeg, sem pedig a fullaszto tomeg, amit utalok.

Ha mondjuk egy masik varosba kerultem volna valahogy, valahol az "ov zonaban", mondjuk Denverbe vagy Atlantaba, nem kizart, hogy rovid uton befordultam volna, vagy a napi fel liter narancsle helyett ugyanezt bor vagy kentucky burbon formajaban csuszna le.

Igy aztan ultem a napon a nagy ebedtol es a kialvatlansagtol felalomban, es csak neztem az embereket, ahogy jonnek, mennek, ulnek a fuvon, a padokon, gyerekeket terelgetnek, kiabalnak, enekelnek, romantikusan turbekolnak, olvasnak, vagy csak hozzam hasonlo modon neznek kifele a fejukbol. Egeszen lassan csopogtek lefele a gondolataim a koponyam tetejerol, igy aztan nem is vertek tul nagy hullamokat odabent. Neztem a sokfele nemzetbol osszeverbuvalodott egyetemistat vagy mar nem az egyetemre jaro, de itt setalgato embereket. Lattam egy indiai not, aki szariban es topankaban ment a setanyon es kozben valami indiai tancnak a kezmozdulatait gykorolta elmelyulten. Egy masik indiai lany a hagyomanyos megjelenesnek epp az ellentete volt, terd fole ero szoknyat hordott, es a fejenek bal oldalan a hosszu haja nehany centisre volt lenyirva, igy az egyik iranybol klasszikus, noies arca volt, a masik iranybol meresz, szinte pankos. Egy feher, elegge kover fiuval enyelgett, es az adott pillanatban kritikatlanul szubjektiv percepciom rogton azt mondta nekem, hogy a feher fiu nem banik vele rendesen: csak kitette magat a napra, foknegyrol beszelt a lannyal, mikozben az minden kedvessegevel probalta korbevenni. Dani jutott eszembe es a tetele a lanyok civilizacios-alfahim valasztasi algoritmusarol.
A tetel szerint egy nemzetkozi kozegben egy lany egy nyugati/nyugatabbi/gazdagabb orszagbol erkezo sracot hamarabb fog valasztani, mint egy keleti/szegenyebb orszagbol erkezot. Tehat pl egy magyar lanynal egy alban informatikus nem nagyon fog labdaba rugni, mig egy dan vagy egy francia igen, akkor is, ha egyforman jokepuek, jofejek, intelligensek, szakmailag egyforman felkeszultek, sot meg akkor is, ha a szakmajuk alapjan velhetoleg nagyjabol ugyanannyit keresnek, tehat mint teoretikus potencialis csalad-eltarto egyforman potensek. A tetelt nem egy tortenettel ala tudja tamasztani, es tulajdonkeppen nem tudnek ellene ervelni, bar ilyen tapasztalatom nincs, es en eleve nem hiszek a kulturalis ertelemben vett vegyeshazassagokban. Az ember az anyanyelven fejezi ki magat a legpontosabban, legvalasztekosabban, igy ha nem kozos az anyanyelv, a kapcsolat intellektualis es az ehhez kapcsolodo lelki sikja is sulyos csorbat szenved. Sot, meg az ugyanolyan anyanyelvu kozegben sem hiszek a nagy kulturalis kulonbsegeket athidalni probalo kapcsolatokban tul erosen. Egy parkapcsolat egy nagyon erzekeny szerkezet, amit a hasonlo szellemi/lelki/fizikai igenyek megerosithetnek, a radikalisan elterok pedig legyengithetnek, ezaltal ellehetetlenitve magat a kapcsolatot. Foleg a "modern vilagban". Az emberek egymasra veges idot fordithatnak, es ez a fizikai eletidejuknek joval kevesebb, mint a fele, mert a tobbiben alszanak vagy dolgoznak. Ha ebben a maradek idoben nem sikerul olyan dolgokat csinalni, olyan modon gondolkodni, az erzeseinket olyan tisztasaggal es nivon atadni, ami minden teren a legmagasabbat kozeliti, nagy veszelye van a felreertesnek, a kielegitetlensegnek, a csalodasnak, es ezek menten a kapcsolat lassu felmorzsolodasanak. Ezen toprengtem. Illetve azon, hogy kicsit jo is, hogy a mostani munkatempom mellett nincs csaladom, mert nagyon megsinylene. Viszont azt meg en sinylem meg, ha elobb-utobb nem lesz.

Mint ahogy pont ugy, mint a tetteros korban torteno bolcs elorelatast megsinyli az oregkori eletminoseg, a fiatalkori, szellemileg potens korszakban torteno lelki-szellemi epules, onfejlodes elmulasztasat is csak sokkal kesobb, viszont hihetetlen erovel alazudulva kapja meg az ember. A szellem es a lelek lassabban jelez vissza, mint a test. Ha az ember nem mozog, rosszul ul, unkabb elobb, mint utobb elkezd hizni, es fajni kezd a hata. A szellemi es lelki struktura kigyenguleset sokkal nehezebb nyomonkovetni, es nem is biztos, hogy elcsipi az ember azt az utolso pillanatot, amikor meg eleg nyitott lelkileg, hogy a sajat szellemi beszukuleset, lelkileg kicsinyesse es degeneraltta valasat eszrevegye. Lehet, hogy a magabiztossag teljessegenek allapotaban at lehet elni egy atmenetet egy fiatal, langolo, erzekeny es figyelmes szemelyisegnek a rideg, sztereotip, rossz gyerek onzesehez hasonlatos szellemi veglennye valasaban.

Meg azon is gondolkodtam, hogy miert van olyan sok pozor ember, akik belemerevednek egy (maguk altal?/ egy eletidoszak pillanatnyi kozossege altal? ) mulatsagosnak/kulonlegesnek/erdekesnek kikialtott pozba, egy gag halmazba, es ez a pillanatnyi vagy idoszakos siker egy olyan tetszetos, muanyag burkot von korejuk, amit aztan kesobb keptelenek attorni, es mint a hoax-bonsai macska, belesorvadnak a sajat maguk altal epitett kalickaba. Itt Amerikaban ezt meg harsanyabbnak erzem, ami talan a self-management oldalara irhato. Nem akarnek altalanositani, mintha tobb peldat latnek ra, mint otthon. Ennek aztan van egy csomo jo oldala is, peldaul az oldalkocsis motorban utaztatott, pilotaszemuveges kutya es a hozza hasonlo vicces orultsegek, de kozelrol egy pozzal es nem egy valodi emberrel beszelgetni nagyon nehez. Ismerek ilyen embert kozelrol is. Az is igaz, hogy itt sem ez a gyakoribb. De a campuson is lattam jo nehany olyan format elmenni, akinek nyilvanvaloan a koldokehez volt erositve a viszonyitasi koordinatarendszere origoja.

Nagyon szerencses vagyok, hogy a neveltetesem vagy a magyarsagom miatt hos-kultusz alakult ki bennem, felnezek a lehetetlen korulmenyek kozott kuszkodo, utolsokig kitarto regi osokre, akik a Karpat-medenceben eltek, legyenek magyarok, szekelyek, kunok vagy akar horvatok, vagy barki, akinek ez a fold a hazajava valt, es kuzdott erte fegyverrel, tollal, hangszerrel, akarattal, tanitassal, szeretettel. Tulajdonkeppen en is egy motivacios allegoriaba ragadtam bele, amikor folyamatosan Hunyadi Janos eletutjahoz merem a magamet, es a kuzdelmeit kulfoldon, otthon a magam szellemi, szakmai kuzdelmeivel vetem ossze. Gyorsan meg kell jegyeznem, hogy intelligensnek tunjek, hogy ezt az allegoriat sem szabad engedni pozza merevedni, hanem egyfajta szellemisegge kell alakitani, ami segit egy uton.

Szoval csak neztem, le-lecsukodo szempillakkal, elveztem, hogy a lanyok rovid shortban es miniszoknyaban jarnak, hogy cedrusok es mediterran fenyok vesznek korbe, es figyeltem, hogy ne aludjak el, mert ez a bohem, napos kozeg konnyen konyortelen es erzeketlen ellensegge valik.

Ja igen. El akartam meg meselni valamit, ami reggel, a munkahely fele biciklizve jutott az eszembe. Kevesen tudjak, hogy a baranta csapatunk cimeralakjat, a raroszarnyu lovast "kazanfeketere festett nissan patrolt ajanlgato" Zoli keszitette. A "logonak" kulonleges a tortenete. Akkoriban volt, hogy a nemzetvedelmi egyetemrol kitettek a Zrinyiseket es nagyban folyt a vita arrol, hogy a Zrinyi nevet ki hasznalhatja es az egyetemi(hez kozelito) emblemat. Nagybatir Mikivel elhataroztuk, hogy tervezunk egy uj cimeralakot, tortenelmi forrasbol. A XVI. szazadi magyar huszarokrol viszonylag keves kepet publikalnak a neten, viszont a harcmodorban, felszerelesben es nem utolso sorban Europa tortenelmeben hasonlo szerepet betolto lengyel husarokrol annal tobbet, igy akadtam ra erre a kepre.

A lengyel huszarsagra volt jellemzo, hogy hatvertjukre vagy hatukra fem/faivet rogzitettek, es sastollakat tettek bele, ezzel jelkepezve, hogy ok a kereszteny Isten angyali hadserege a poganysaggal szemben. A magyar huszaroknal ez nem volt elterjedt, es en magam sem tartom kulonosebben praktikusnak, de a sajat seregben betoltott pozitiv es az ellenseges seregben eloidezett negativ moralmodosito erejet nem kerdojelezem meg.
A magyar huszarok is viseltek szarnyakat csak maskeppen: a tisztek solymok, karvalyok, olyvek teljes szarnyat helyeztek fel a ruhajukra, kopjajukra, vagy ennek otvosmunkaval keszitett kepmasat a suvegjukre, tollforgonak. Igy arra kertem Zolit, hogy mindezen tortenet figyelembe vetelevel keszitsen nekem egy magyar raroszarnyu lovast. Meg azt is elmondtam, hogy a magyar vitezek neha talpig vasban jartak, pl Thury Gyorgy.
Igy lett a Bercsenyi raro szarnyu lovasa, ami egyertelmuen latszik, hogy nem lengyel. Bennem leginkabb azt az erzest kelti, amikor a lovat a rohamvagtaba ugrato lovas lelkeben hirtelen megjelenik, es szarnykent kibomlik a kuzdeni vagyas. A Bercsenyi huszar szarnya egyertelmuen tulmeretezett a figurahoz kepest, ezert lelki es szellemi vonulatot kepvisel nekem. Hogy a muvesz mire gondolt, azt majd elmondja o maga, nem is merem kitalalni, foleg nem leirni, hogy mire.
Az elkeszult logot megmutattam Mikinek, neki nem tetsztett. Azt mondta, hogy tul modern a vonalvezetese, es egyebkent is valami absztraktabb kellene, de mindenesetre majd o atrajzolja a fenti kep alapjan. Nem volt ra ideje. A szarnyas huszar evekig a szamitogepemen lakott, egeszen addig, amig a nagy egyhazszakadas meg nem tortent. Akkor aztan mi kozfelkialtassal megszavaztuk.

A logo azota a csapatunk es a csapatunk altal kepviselt, felvallalt gondolatok es cselekedetek vedjegyeve valt, kokemenyen megdolgoztunk erte, eleg sok szintern kellett harcot vivnunk azert az eszmeert, amit felvallaltunk.
Egeszen a sajatunkka lett, es en pl komolyan aggodtam, amikor rajottem, hogy egy halott, azott macskaszagu es egy azott, ruhes macska szagu polom van csak, amikor kijottem Amerikaba. Ket neptancon probalkoztam vele, de sajnos ezt mar csak szigoruan ferfi- es sportkozossegben vehetem fel, mert minden mosas ellenere vallalhatatlan a szaga az elso csepp izzadsag utan. Tamas, ha nem is a logo, hanem az eszme felvallalasa soran ennel is messzebbre ment: a bal vallara kerult.

Azota sok minden tortent, elirigyelte mas csapat, neztek pajkos pegazusnak, sot ezt nem hivatalosan mondom, es talan nem is tortent meg, de ha igen, akkor sem vallaljuk semmi szin alatt, hogy szivajvan poni bajanta capat nevet is ragasztottak rank miatta egeszen ideiglenesen. Ha megtortent, akkor nagyon ki lehettunk merulve, es Bogi ott volt.

De barki, barmit mondott, az, amit en kibomlo szarnynak, eszmenek erzek, es konokul kuzdo magyarnak, aki allandoan tulero ellen hadakozik, ott van velunk azota, es a szarnyas huszar is.
Annak ellenere, hogy a szarnyas huszar konkretan Bercsenyi Mikloshoz nem kotodik, az, amit jelkepez, az kotodik hozzank. Es Bercsenyi Miklos is kotodik hozzank. Ennel tobb meg nem kell, nem a mult kiragadott pillanatat kell aranyozott allokepbe zarni, hanem a lelek tuzet kell tovabbadomanyozni.

Ezt a gondolatot meg majd egyszer tovabbfuzom, meg finomitom, csak most vasalnom es ALUDNOM kell.