Fekete Kanyak

Ez is megvolt - szoftver release-ekben merjuk az idot, es ez egy komoly darab volt. Ulok a szalloda ettermeben, 18 emelettel a nyuzsges folott es a Mumbai folott keringo fekete kanyakat nezem.
Az epulet erdekes, mert a 4. es a 18. epulet kozott nincs semmi, amit a vendegek hasznalhatnanak. Eleinte azt hittem - nyilvanvaloan alapokkal - hogy ott a kisertetek laknak, de kiderult, hogy irodak vannak.

A kisertetek mi vagyunk ilyenkor, idozonabol, eletidobol kiesve 21 ora folyamatos stresszes es nyomas alatti ebrenlet utan valami szendergo felalomban. A Mahabharatat olvasom. A vilagom ebben a szendergo felalomban kozelebb sodrodik ezekhez az idotlen, lassan orlodo es ujra-ujraalakulo gondolatokhoz.

Igazi munka-turista vagyok, szalloda-iroda-szalloda. Ennyit meg nem faztam 40 fokban eletemben, mint itt. Az utca hosege dobbenetes es szokatlan. Azonnal megszall a nyulos, tisztatalan izzadsag, minden nyuzsog, siet korulottem. A beszelgetesek valtozatlansagban lebego fenyfoltok korulottem a nagy, sokszinu masszaban. Nyilvanvalo izolacioban vagyok, egy plasztikkartyan keresztul viszonyul hozzam a kozeg, amiben vagyok az irodan kivul. Nem volt modom, de szandekom sem felfedezni ezt az allandosagban es allando valtozasban levo vilagot - europai mimozabelem kockazatossa tette az utca forgatagaban valo elmerulest. Az izolacioban meg jobban erzem a termekenyseget. Itt tenyleg minden el, nincsenek a szallodan kivul hygienikus, hermetikus terek, mindenhol ott van bakteriumtol, bokortol, patkanytol, kanyatol kezdve az emberig minden.

Ugyhogy a szallodai ebedet eszem, ezt az egyet kapkodva, ahogy szoktam. A leendo keresztfiam talan megtanit urasan, komotosan enni.

Kozben a kanyakat nezem, akik itt lebegtetik magukat a felhokarcolok folott kavargo levegoben, portol fakoszurke eg alatt. Ha igazi multicapa lennek, most valoszinuleg ok nelkuli gog ontene el, hogy lam, a labam elott a varos, es a ragadozomadarakkal egyutt lebegek eg es fold kozott.

Ehelyett arra gondolok, hogy mennyire mesterseges, torekeny es izolalt az en letem a 18. emeleten es minden lebegessel, alatamasztas nelkul es billegosen mennyire szabad es termeszetes az o letuk, ugyanitt. Nekik egy szarnybillentes az egekbe repulni. Nekem a plasztik kartyan keresztuli vegtelenul komplex viszonyulasrendszer esetlegessege.

Csillagosveny

"Az ott a tejut, latod?" 

"Nem hinnem, csak egy felho..." 

"De en tudom, hogy ott van, csak nem latod..."

Tejut. Csillagosveny. A hadak utjan ortuzek egnek, a regiek tekintenek le mellole. Mindig ott vannak, es figyelik, hogy elunk, vandorlunk, kuzdunk: elunk. Volt, amikor ugy mentem ide-oda, hogy csak a cel erdekelt, es szaguldottam hulo ustokoskent a zeniten. 

Most is megyek ez is egy uj kuzdelem lesz, de most tuzet viszek. 

Ne lassatok.

Ezzel a kuldetessel mar nem egyedul kell szembenezni, de a csillagosvenyen is vissza-visszanezek, mert tuzet nem lehet rohanva vinni. 

Oda kell figyelni.

Mumbaiban 37 fok van, de egyelore csak 33%-os paratartalom.  

Ballada

A Csillagszemu Juhasz hazatalalt, es most mar szukebb patriajaban kalandozik eppen, jarja a hegyeket es volgyeket, s ha azt nem teheti, akkor a csillagosvenyen botorkal, es csillagviragokat szed regiek bokrarol, regiek porabol.

Jol emlekszem, hogy mar Kazakhsztanba is ugy mentunk, hogy a Bagolyasszony balladajat dudolgattam magamban Kiss Ferenc Szerelemajtok cimu CD-jerol, es meg is neztem, honnan eredhet. Ugyanis liliomszal vagy rozsa vagy galamb eseteben nem lenne eppenseggel meglepo, de a bagolyasszony nagyon erdekes. Az meg fokeppen erdekes kontextus, hogy az egesz ballada egy elatkozott, parjat es gyermeket felado asszonyrol szol.

Persze ki is derult, hogy a ballada moldvai gyokerekkel biro nepdal es az egyik legregebbi feljegyzett dalunk, amire racsapott mar a manyshik-chantik miatt a finnugorista neprajz, vitatkoztak rola, magyaraztak mindennek - csak eppen nem eneklik. Engem viszont azert erdekel, mert a ballada naiv fulbe is sug dolgokat, tanit, es ahogy izlelgetem most, majd 7 evvel kesobb, uj izeket velek felfedezni benne.

Es nemcsak ebben, a szomoru lanyok/asszonyok balladainak a soraban is. Zolival megtanultuk a Rakoci kocsmaban kezdetut, ami a CD-n a keretet adja, mert vilagos es egyszeru a szovege, meg minden bizonnyal Rakoci es a kurucok miatt is.

Itt talaltam meg a szoveget:
Balladas nepdalok - MEK OSZK

A szoveget bemasolom majd lentre, egyutt egy masikkal, amit mostanaban kezdtem nezegetni es atgondolni. Tortenetesen ez is moldvai nepdal, klezsei. A CD-n nagyon szepen eneklik, de annyira regiesen, hogy nemely szavakat 10x-100x kellett ujrahallgatnom hazafele a kocsiban, hogy megertsem. Most dobbentem ra, hogy Margitka balladaja egy fiatal lany meghurcolasarol - es talan megeroszakolasarol - szol. A teljes szoveget fellelve vilagossa valt, hogy ez egy csaladi tragedia, egy kegyetlenul eldurvulo anyos - meny konfliktus, ami aztan egyfajta kelet-karpatoki Romeo es Julia tortenette es hetedizigleni atokka fajul. Raadasul a ravatal jelenet meg Arany Janos Tetemre hivas cimu versere hajaz, csak itt nem a ver buzog, hanem a viragok hervadnak el, de vegso soron meg a kepi vilag is igen ismeros.

Arra gondoltam, hogy osszegyujtom ezeket a dalokat iden, es megtanulom oket enekelni. Most ugyis szurke tel van, ballada ido, ezek a tortenetek a gonoszsag melyseges sotetsegen keresztul vezetnek, de visszavisznek a csillagokig lelek-rezduleseik menten.

A szoveg pedig ez, itt alabb, a gazdag vizualis fantaziaju emberek kozul csak az eros idegzetueknek, illetve rutinos Hunyadi-ciklus olvasoknak:

OLÁHUL MERINKA
(A kegyetlen anyós)

- Oláhul Merinka,
Magyarul Margitka,
Száz katanám közül
Melyiket szereted?

Napat-e, vaj hódat,
Vaj fényes csillagot?
- Napat es szeretem,
Hódat es szeretem,

De fényes csillagot
Leginkább szeretem.
- Azt es mondd meg nekem,
Hogy ez mire menen?

- E szép fényes nap es
Öreg Ráduj vajda,
S e szép fényes hód es
Ez öreg vajdáné,

S a szép fényes csillag
Ifjú Ráduj Péter.
Megmondám, megmondám,
Hogy a mire menen. -

Csak kapun szóla meg
A katona legény:
- Oláhul Merinka,
Magyarul Margitka!

Nekem el kell menni
Hadba hadakozni,
Jó hírt hazahozni,
Neked megmondani!

Anyám, édesanyám,
Üsellye jól gondját,
Üsellye jól gondját
S az én Merinkámnak!

Nekem el kell menni
Hadba hadakozni,
Jó hírt hazahozni,
Neki megmondani.

- Oláhul Merinka,
Magyarul Margitka,
Lelkem, édes lányom,
Azt megengeded-e,

Azt megengeded-e,
Favágó tőkém légy?
- Meg nem engedhetem,
Lelkem édesanyám!

- Oláhul Merinka,
Magyarul Margitka,
Lelkem édes lányom,
Azt megengeded-e,

Nyársba felhúzzalak,
Langon piríssalak?
- Meg nem engedhetem,
Lelkem édesanyám!

- Oláhul Merinka,
Magyarul Margitka,
Lelkem, édes lányom
Azt megengeded-e,

Asztali vendégnek
Gyórtyatartója légy?
- Azt megengedhetem,
Lelkem édesanyám! -

Ő es csak bemene
Belső kamerába,
Ő es csak kivevé
Rég iuszos vásznát,

S a fejitől fogá
Talpáig tekeré,
Fejinél meggyútá
Talpáig égeté.

- Anyám, édesanyám,
Virjad-e, vaj még nem,
Virjad-e, vaj még nem,
Mert mindjár végem lesz!

- Virjad, lányom, virjad,
Első kakas-szó van,
Oláhul Merinka,
Magyarul Margitka!

- Másodikszor mondom,
Lelkem, édesanyám,
Virjad-e, vaj még nem,
Mert mindjárt végem lesz!

- Virjad, lyányom, virjad,
Piros hajnal tetszik,
Oláhul Merinka,
Magyarul Margitka!

- Harmadikszor mondom,
Lelkem, édesanyám,
Virjad-e, vaj még nem,
Mert mindjár végem lesz?

S akkor erre szóra
Ó es csak felvevé,
Ő es csak kivivé
A virágos kertbe,

E virágos kertbe,
Rózsabokor alá,
Rózsabokor alá,
Mint egy porgolt tőkét.

Csak kapun szólamlék
Ez ő édes fia.
- Oláhul Merinka,
Magyarul Margitka,

Nyisd meg a kapudat,
Erejsz be ingemet,
Mert én hazajöttem,
Jó hírt hazahoztam,

Jó hírt hazahoztam,
Neked megmondanám!
- Állj meg fiam, állj meg,
Mingyán béeresztlek!

- Nem kell, anyám, nem kell!
Hol ez én Merinkám,
Hol ez én Merinkám,
Hogy maga nyissa ki?

- Elment, fiam elment
A rózsa-mezőbe
Rózsavirág-szedni
Bokrétába kötni,

Neked hazahojza,
Kalapodba rakja. -
Ő es csak megtére,
Ő es csak elmene,

Ő es csak elmene
E rózsa-mezőbe.
- Nyeriss, lovam, nyeriss!
Hol ez én Merinkám?

Oláhul Merinka,
Magyarul Margitka!
- Gazdám, édes gazdám,
Ne fárassz ingemet!

Honn a te Merinkád,
E virágoskerbe,
E virágoskerbe
Rózsabokor alatt. -

Ő es csak megtére,
Ő es hazamene,
Ő es csak bemene
A virágoskerbe.

Messzünet meglátá,
Mend egy porgolt csutkot.
Ő es odamene
Emellyikre bukék.

- Oláhul Merinka,
Magyarul Margitka,
Meghóttál-e, vaj élsz
Rózsabokor alatt?

- Élek, gyenge rózsám,
De immán végem lett!
Ő es csak felkele,
Ő es csak bémene.

- Anyám, édesanyám,
Adja ide nekem
Arany székecskémet,

Aranybütü késem!
Az ő édesanyja
Neki odaadá
Arany székecskéjét,
Aranybütü kését.

A mellyibe üté,
Szernyű halált hala. -
S őket csak elvivék
S őket eltemeték.

Egynek csántatának
Fehér mármulykő koporsót,
S a másiknak csántanának
Fekete mármulykő koporsót.

Egyiket temették
Z ótár mellé belül,
S másikat temették
Z ótár mellé kivül.

Onnat is kinöve
Két szép lyilyiomszál.
Nőnek, növögetnek,
Z ótárt meghaladják.

Z ótárt meghaladják,
Összekapcsolkodnak.
Hát az apjik bement,
Szépen virágoztak.

Hát az annyik bement,
Úgy leszomorkodtak,
Úgy leszomorkodtak,
Fődig elirvadtak.

Átkozott az apa,
Hétszerebb az anya,
Ki két virágszálat
Elválasztja vala.


Klézse (Moldva)